Jöttek, láttak, győztek

A kapitány azzal indokolta döntését, hogy Fodor képességeivel tisztában van, már sokszor bizonyította tudását, no és célszerűbb, ha a versenyző pihenteti sérült lábát, nem kockáztat. (A magyar csapat egységét, összetartását jelzi, hogy bár nem vívhatott, Fodor mégis kilátogatott a versenyre, szurkolt társainak.)
Akárcsak a Ferjancsik győzelmével zárult egyéni versenyen, a csapatviadalon is nagyon erős mezőny gyűlt össze, még az olimpiai, világ- és Európa-bajnok oroszok is beneveztek, méghozzá legerősebb összeállításukban, pedig ők az évközi versenyeket általában kihagyják, Párizsban sem voltak ott. A mieink első ellenfele a verseny tavalyi győztese, a francia válogatott volt, amelyet otthonukban két hete sikerült megverni. Most sem okozott gondot a legyőzésük, különösen a fiatal Lengyel Balázs volt elemében, 15:13-as francia vezetésnél ő fordított 20:17-re, s onnan már megállíthatatlan volt csapatunk.
Az elődöntő is az elképzeléseink szerint alakult, négy asszó után 20:18-ra vezettünk. Aztán Ferjancsik és Nemcsik kikapott, és máris fordult a kocka: 30:24 az ukránok javára. Szerencsére Lengyel megint hozta magát, remek vívással 8:5-re nyerte asszóját, és ezzel csökkentette a különbséget. Ezt a hátrányt Nemcsik sajnos nem tudta tovább faragni, sőt 40:33-ra elhúztak Sturbabinék. A befejező emberre, Ferjancsikra várt a csodatevés, mert valóban csoda kellett volna ahhoz, hogy a héttusos hátrányt győzelemmé változtassa. Ferjancsik mindent megpróbált, de ezúttal nem volt képes a csodára.
Maradt a "kisdöntő”, az olaszok elleni bronzmérkőzés, amelyen Szabó Bence Nemcsik helyén Decsit szerepeltette. Reménykedtünk, hogy a bronzérem meglesz, hiszen 25:23-ra és 30:25-re is vezettünk – megint Lengyel húzta a csapatot. Sajnos Decsi tudását még meghaladták a klasszis olaszok és utána Lengyel és Ferjancsik sem tudott fordítani.
Az egyéni világbajnok Pozdnyakov vezette oroszok szerezték meg az aranyérmet, akik jöttek, láttak, győztek.
"Összességében jó hétvégét zártak a kardozók, hiszen egyéniben Ferjancsik első, Nemcsik harmadik lett, és csapatban is javítottunk az utóbbi évek helyezésén. Az elmúlt időszakban itt mindig az alsó ágon szerepeltünk, tavaly például hetedikek voltunk, most végre sikerült a négy közé kerülnünk, ez pozitívum – kezdte értékelését Szabó Bence, szövetségi kapitány. – Lengyel Balázs remekelt, őt csak dicsérni lehet. Sajnos két gyenge egyéni teljesítményről is szólni kell, az ukránok ellen Nemcsik vívott olyan halványan, amilyennek én még nem láttam őt, az olaszok ellen pedig Decsi produkált mínusz kilencet. Nemcsiknek szélesíteni kell a repertoárját, mert a védekezése nem olyan jó, mint a támadása.”
A csapatversenyen legjobb magyar teljesítményt nyújtó Lengyel Balázs örömmel fogadta a gratulációkat: "Az egyéni versenyen nem vívtam ki magamból mindent, reggel úgy léptem pástra, hogy éreztem, maradt még bennem. Jó formában voltam az egyéni versenyen is, és ezt sikerült mára megtartanom. Érmet szerettünk volna nyerni Gödöllőn, ez sajnos nem sikerült. Edzőmmel, Somlai Bélával sikerült egy olyan felkészülést kidolgoznunk, amelynek meglett a gyümölcse. Örülök, hogy a franciák és az olaszok ellen is jól vívtam, mert ők nagyon jó vívók, az ellenük mutatott teljesítményt már jegyzik a szakmában.”