Tóth Krisztina az elődöntőben

Szombaton viszont jól, mit jól, parádésan játszott, és ennek jutalmaként megtörtént az, amire 1996 óta várt: továbbjutott a negyeddöntőbe, ahol aztán… Na de ezzel várjunk még egy kicsit, maradjunk inkább a csoportmecscseknél, annál is inkább, mert ennek kapcsán már a péntek esti sorsolást követően jó megérzése volt Tóthnak: "Ezúttal tényleg szerencsém volt, azonnal tudtam, hogy innen egyszerűen tovább kell lépnem” – magyarázta, azaz saját maga is úgy vélte, hogy a "magyar ajkú” – ellenfelei, a szlovák Éva Odorová és az erdélyi származású, de német színekben versenyző Nemes Olga is beszél magyarul – trióban a negyeddöntőbe kerüléshez szükséges első két hely valamelyikét mindenképpen illik megszereznie. Először a szlovákkal játszott, s ezen a mecscsen bizony – ahogy mondani szokták – kijátszották a nevezési díjat, igencsak hosszúra sikeredett a találkozójuk: hat szettből öt a létező legkisebb különbséggel, két ponttal dőlt el, s hatodikra sem lehet azt mondani, hogy sima volt. A játszmagyőzelmekből viszont Kriszti vállalta a nagyobb részt, vagyis 4:2-re hozta a meccset, amit a "kicsit nyögvenyelős volt, de hát az a lényeg, hogy sikerült, meg aztán Odorová is jól játszott” kommentárral zárt rövidre. A következő kanyarban az a Nemes várt rá, aki a rendkívül kellemetlen játékstílusa miatt már nemegyszer okozott nehéz perceket a magyaroknak, ám erre most nem sok esélyt kapott: a nagyon magabiztosan játszó Tóth végig irányított, s annak ellenére, hogy egy szettet elbukott, egy pillanatra sem hihette senki az egyébként zsúfolásig megtelt sportcsarnokban, hogy a németnek esélye lehet.

Eközben – hogy ne feledkezzünk meg a másik magyar indulóról – Bátorfi Csilla is játszott, igaz, számára jóval kevesebb sikerélményt tartogatott az idei Európa Top 12. A kilencszeres Eb-aranyérmes Bátorfi korábban háromszor, 1987-ben, 1992-ben és 2001-ben is győzni tudott, idén azonban sajnos nagyon messze volt ettől: a csoportjában előbb a román Mihaela Steff, majd a német Elke Schall is legyőzte, ami azt jelentette, hogy számára csoportmérkőzések után befejeződött a verseny. A romántól elszenvedett vereség még benne is volt a kalapban – ne feledjük, a világranglistán 7. helyen álló Steff ugyanabban a csapatban, az FC Langweidnél játszik, ahol Csilla a játékos-edző, azaz kottából játszhatja Bátorfi erényeit és hibáit –, a Schall elleni 3:4 azonban még őt is meglepte. "A hatodik játszmában 6:4-re vezettem, s akkor már azt hittem, hogy megvan a meccs. Aztán kaptam egy csuszát, kétszer nem figyeltem oda, és máris elment a hajó. Persze ezek nem lehetnek kifogások, ugyanis ha tökéletesen tudok koncentrálni, nem kapok ki, de sajnos valószínűleg fejben nem voltam ott száz százalékig az asztalnál” – magyarázta szomorúan a korai búcsúját, miközben fél szemmel már azt az asztalt figyelte, ahol a Tóth–Struse negyeddöntőt játszották.
Ha Nemesre azt írtam, hogy okozott már nehéz perceket a mieinknek, akkor ezt Nicole Struse esetében tessék négyzetre emelni, majd megszorozni kettővel… Igen kérem, a nemcsak hogy nagyon jól játszó, hanem a német mentalitást a génjeiben hordozó, utolsó pillanatig küzdő Struse már sok-sok arany- és egyéb színű éremtől fosztotta meg a magyarokat, s természetesen ezúttal is erre készült. Úgy indult, hogy ez most is sikerül a szinte még félálomban lévő Tóth ellen (Kriszti azt hitte, hogy az ő meccse fél 6-kor kezdődik, ám azt a televíziós közvetítés miatt előrehozták 4 órára, amit a szállodában, a délutáni pihenéséből felriasztva tudott meg…), de a harmadik játszmától már helyreállt a világ rendje: Kriszti pörgött, Kriszti parádézott és Kriszti nyert.
"Az első két szett után már azt hittem, hogy kikapok, de aztán egyre jobban magamra találtam. A vége felé már egészen nyugodt voltam, éreztem, hogy nyerek” – mondta látható elégedettséggel, amire egyébként minden oka megvolt: nem elég, hogy először jutott tovább a csoportjából, azzal a lendülettel meg sem állt az elődöntőig, tehát már biztos, hogy pályafutása első Európa Top 12-érmét szerzi meg Saarbrückenben. Ahhoz, hogy ez minél fényesebb legyen, első lépcsőben a kínai származású német Schöppöt kell legyőznie (akárhogy is nézzük, nem reménytelen az ügy!), hogy aztán a vasárnap délutáni döntőben…
Tudják mit: hogy ne kiabáljak el semmit, inkább innen folytatom – legközelebb…