Schumacher, Schumacher és megint Schumacher

Lássuk tehát az eredményeket (a kategória után a leadott szavazatok száma, majd az első öt helyezett következik):Michael Schumacher e kategóriában nagy küzdelemben múlta felül Juan-Pablo Montoyát, sokak kedvencét, aki autóversenyzőként latinos temperamentumával, forróvérűségével, pályán kívül viszont oldott és közvetlen stílusával lopta magát be a rajongók szívébe. Úgy tűnik azonban, hogy Michael Schumacher idei, soha nem látott dominanciája ellensúlyozta a róla kialakult, összeszorított fogakkal küzdő, kőkemény profi képét, akinek már nem is annyira az autóversenyzés maga, hanem csakis a győzelem számít. Természetesen borzasztóan élvezi, amit csinál, de az áhított cél minden egyebet elhomályosítva lebeg a szeme előtt.
A jelenlegi mezőnyben Schumacher a legkiegyensúlyozottabb versenyző, mégpedig a legmagasabb szinten, bár kiélezett szituációkban köztudottan nem ő a legelegánsabb. E szinten maradáshoz a győzelem útjában álló feladatok megoldásán kívül semmi mással nem foglalkozhatott, s ez sokszor rideg és számító képet alakított ki róla, minden ellenkező irányú törekvése ellenére is. Személyiségének viszont ez a profi, kötelességtudó, a cél iránt maximálisan elkötelezett, semmit a véletlenre nem bízó része az, ami őt ilyen magasra juttatta és sokáig ott is tartja.Mint pilóta, talán minden eddiginél kevesebb nyomás nehezedett Michael Schumacher vállára. Az autó fantasztikus volt, a csapatvezetés – így a csapattárs is – nyíltan őt támogatta a világbajnoki cím elnyerése érdekében. A riválisok felkészülésébe – köszönhetően talán a Formula-1-et is elért gazdasági válságnak – a korábbiakhoz képest több hiba csúszott, így igazán versenyképes istálló nem akadt a mezőnyben. Ennek köszönhetően Schumacher is kevesebb hibát vétett idén, mint korábban, kisebb erőfeszítés is elég volt a győzelemhez. A szezon során ritkán került kiélezett szituációkba, azokat is igazából saját, bizonyítani akaró csapattársa, Rubens Barrichello okozta, miután az emlékezetes osztrák botrány után, feloldották csapaton belüli kiváltságát. Nehéz megítélni, vajon Schumacher az ötödik vb-címe után jobb-e Sennánál, Prostnál, vagy Fangiónál, vagy akár korábbi önmagánál. Egy azonban biztos: ő mindent megtett, amit e körülmények között meg lehetett és kellett tenni. A többi már nem rajta múlt.Az előző két eredmény tükrében nem okoz meglepetést e kategória alakulása. Egyedüli riválisai tulajdonképpen saját csapattársai voltak, azaz az istállófőnök Jean Todt, és a technikai igazgató Ross Brawn, ám valószínűleg az Osztrák GP, majd az Amerikai GP befutójára nagyon sokáig emlékezni fogunk, és ezt sokan nem bocsátják meg a két úrnak. A sport ilyen mértékű háttérbe helyezése az üzlettel szemben, még ha ez a Formula-1-ben örök kérdés is, nem tapasztalt népszerűtlenséget okozott a rajongók körében. Schumacher azonban, ahogyan ezt az előzőekben is említettük, maximálisan teljesítette azt, amit elvártak tőle: tizenhét versenyből tizenegyet megnyert, öt alkalommal második, egyszer pedig harmadik lett, azaz minden egyes futamot a dobogón állva fejezett be (!). Az idényben felállított rekordjait hosszan sorolhatnánk. Idei teljesítménye minden szempontból kiemelkedett a Formula-1 világából, kétség sem fér hozzá, 2002-ben ő volt a numero uno.