Budapest-bajnokság, te csodás!

Fogadjunk, hogy a legtöbben észre sem vették: az ősszel ismét rendeztek kettős rangadókat a fővárosban. November 3-án például a Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLASZ) előírásainak tökéletesen megfelelő Lehel utcai létesítményben előbb a Voyage SC fogadta a Duplo FC-t, majd a Károli Bölcsész mérte össze erejét a Rúg-6 Focisulival. És ez még semmi: egy nappal korábban a Blaha Lujza utcai aréna három derbinek adott otthont: a Futballféria–ABE meccset az Acélöntő–Lánchíd csata követte, míg a sort és az öltözőket az Újpesti Haladás–BEAC találkozó résztvevői zárták.Na igen, a négyosztályos Budapest-bajnokságról van szó, az ízig-vérig profi amatőrök versengéséről. Ifjak és örökifjak, soványak és nem soványak, gyorsak és kevésbé gyorsak lépnek itt pályára hétről hétre, akiknek, higgyék el, mindenük a foci. Az a szombati (vagy vasárnapi) 90 perc gyakorlatilag szent, fontosabb, mint az asszony meg a családi ebéd. Talán ezért is van az, hogy egy-két összecsapást bizony akkora feszültség jellemez, mint Tom macska és Jerry egér kapcsolatát. Persze ez csak az egyik véglet; az esetek döntő többségében békében, barátságban érnek véget a mérkőzések.Gyanítható, a közös sörözés azért elmaradt a Budakeszi SC–Duna SK meccs után (a Budapest-bajnokság II. osztályában járunk, annak is az első csoportjában). Történt, hogy a vendégek játékosait lila-fehér szerelésük miatt az első perctől fogva az utolsóig azzal csúfolták a hazai szurkolók, hogy rendőrök (pedig nem is azok), aztán a lefújás után a verbális inzultálást tettlegesség követte: a 7–1-es sikert elkönyvelő látogatókat a találkozó alatt mindvégig nyitva tartó, a létesítmény területén belül üzemelő kocsmát gyakorta felkereső drukkerek szép sorjában felpofozgatták, sőt néhányuknak az ingét is szétcincálták… Amikor már a kés is előkerült az egyik zsebből, végre előlépett a főrendező (egy hölgy…), és elsikította magát: "Mi történik itt?! Azonnal hagyják abba!”. És láss csodát, a talpraesett asszonyság határozott antréjának köszönhetően helyreállt a rend, a többség visszatért az italozóba…A Lágymányos–Kispest Rendőr öszszecsapás két okból kifolyólag érdemel külön említést. Egy: úgy lett 9–1 a vége, hogy az első félidőben nem esett gól. Kettő: a lefújást követően Bartus Zoltán, a három labdarúgóját kiállítás miatt elvesztő Kispest játékos-edzője úgy fogalmazott, hogy "…szégyellem magam mind a játékosaim, mind pedig a játékvezető helyett! Akármilyen rosszul is vezetnek egy mérkőzést, így nem lehet viselkedni. Valamilyen szinten viszont megértem a játékosaimat, mert egy jó meccset tett tönkre egy olyan személy, aki játékvezetőnek meri nevezni magát. Nem szoktam, sőt soha nem is kritizáltam a játékvezetőt, mi több, eddig csak dicsértem, de amit ezen a hétvégén a játékvezetőnek nevezett fiatalember művelt, az kabaréba illik. És tudják, mi a legborzasztóbb? Az, hogy látszik rajta, nem szándékosan csinálja, hanem ennyit tud! Nem tudom, mikor veszik észre az illetékesek, hogy néhány játékvezetőnek még a kezdő sípszó befújása és a sárga lapok kezelése is bonyodalmat okoz…”Egy bekezdés erejéig maradjunk még a legjobban futballozó XIX. kerületi rendőröknél. Tavasszal nagy (na jó, kisebb) szenzációt okozott, hogy a néhány ligával feljebb szereplő Kispest-Honvéd hátvédje, Babos Ádám igent mondott a Budapest II. osztályú Kemari felkérésére, és leült a csapat kispadjára. Amikor bemutatkozása előtt arról faggatták, mennyire ismeri a hét végi rivális, a Kispest Rendőr kiválóságait, szemrebbenés nélkül közölte: "Nagyon jól, elvégre mindennap a Bozsik-stadionban ebédelnek…”Egy osztályt ugorva: miközben sokak kedvence, az Erdért pünkösdvasárnap ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját, Tóth Ferencet, a Gól-Palota SE közreműködőjét "botrányt okozó magatartásáért június 30-ig eltiltották a labdarúgással kapcsolatos tevékenységtől és a Vasgolyó utcai sportpálya látogatásától”.Fájdalom, a futballisták lendülete nem minden esetben tartott ki 90 percig, a Külker II–Csabagyöngye találkozó például a 38. minitumban, 0–5-nél félbeszakadt. Ekkor a mérkőzést hét játékossal kezdő házigazdák közül valaki megsérült, és mivel hatan már végképp nem célszerű nagypályán fel és alá szaladgálni (mi több, a szabály is tiltja), a játékvezető hármat fújt a sípjába. Mentség azért akadt a vereségre: Kiss János edző közölte, hogy a ballagás miatt voltak kevesen. Ugyanezen a napon a legendás SZAC tartalékcsapata a jó tanuló, jó sportoló címre is pályázó érettségizői miatt nem tudott elegendő játékost kiállítani a Pestszentimre II elleni megméretésre.Bezzeg volt olyan hétvége, amikor egy társulat két fellépést is letudott. A Budapest IV. osztályú Jóbarátokról van szó, amely május 25-én, szombaton a Szép SE-vel meccselt, egy napra rá meg a Budakeszi második alakulatánál vizitált. E helyütt érdemes felidézni a felettébb lelkes csapat játékos-edzőjének, Szepessy Gábornak a nyilatkozatait. Miután 2–0-s vereséget szenvedtek a Széptől, azt mondotta: "Mindkét kapus zseniális volt, a hazaiaké ráadásul szerencsésebb is: valószínűleg Jedi-lovag lehetett. Nekünk most néhány klónozott tartalékra lenne szükségünk, hogy a vasárnap délelőtti bajnokin se dőljünk ki úgy, mint egy szügyön rúgott protokollrobot.” A vasárnapi, tegyük hozzá, az előzmények ismeretében várható fiaskó után pedig így szólt: "Alig húsz órával az előző napi meccs lefújását követően tikkadt szöcskenyájként ájuldoztunk a budakeszi pázsiton, miközben a hazaiak seregnyi túltöltött Duracell-nyusziként rohangásztak, lasztizgattak és gólozgattak körülöttünk. Így lett öt–nyúl…”Egy másik mesés nyilatkozat, amely Bajzik Józseftől, a Budapest II. osztályban megragadó Lágymányos trénerétől származik: "Vereségünk ellenére célunkat elértük, bentmaradtunk a bajnokságban. Ám ennél sokkal rosszabb történt egy barátunkkal, ugyanis megnősült. Ôszinte részvétünket fejezzük ki!”És most idézzünk egy ellenőr feljegyzéséből (komoly bajnokság ez, kérem!): "A játékvezető, illetve partjelzője többször is figyelmezteti a hazaiak edzőjét, hogy ne hagyja el a kijelölt technikai zónát, miközben a vendégek trénere az első félidő folyamán a cserepadokkal szembeni oldalon tartózkodva irányította fiait. Ugyanezen a találkozón a hazaiak cserelap leadásával jelzik cserélési szándékukat, míg a vendégeknek anélkül is sikerül cserélniük…”Az egykoron az első ligában is edzősködő Bozai Gyula manapság a Budapest I. osztályú Nagytéténynél ténykedik. De hogy a humora a régi, azt bizonyítja a szentlőrinci 0–0-t értékelő mondata: "A meccs után borogatni kellett a labdát, annyi vérhólyagot rúgtunk rá…” Kollégája, Tóth József pedig a Bp. Erőmű SE–Mátyásföldi LTC (2–2) meccset követően jegyezte meg sportszerűen, hogy "…további sikert kívánok a mátyásföldieknek”. Ja, Tóth úr az MLTC szakvezetője…És bár Szabó Sándor, a Budapest I. osztályában utolsó helyen telelő TFSE edzője azt találta mondani az őszi záró kör után, hogy "…hála istennek, vége van az őszi szezonnak”, a fentiek után aligha lehet kétséges, több százan dalolhatnák: "Budapest-bajnokság, te csodás!”(Ez az írás nem jöhetett volna létre, ha nincs a fővárosi és Pest megyei amatőr-labdarúgás heti fóruma, a Budapesti Futball 7 sporthetilap)