Középpályások

Varga Zoltán annak idején megmondta: Zavadszky Gáborból előbb-utóbb válogatott szintű futballista lesz. Az egykori ferencvárosi legendának bejött a jóslata, a népszerű, ködben, szitáló esőben is mosolygó Zavadszky Gábor valóban csúcsformában van. Pedig messzire került kedvenc főhadiszállásától, az Üllői úti stadiontól, ahol annak idején szerette és noszogatta őt sok-sok Fradi-szurkoló, mondván: "Fussál, Zavadszky, mutasd meg nekik, csak legyél egy kicsit keményebb, az ég áldjon meg…”; de ez már mind a múlté, hiszen a hosszú hajú fiatalember azóta csak ellenfélként tér vissza ifjonti sikerei helyszínére. Nagy kérdés, hol tartana most, ha azóta is a Ferencvárosban játszik? Azt viszont pontosan tudjuk, hol is tart úgy, hogy megjárta a Dunaferrt és az utóbbi években az MTK-t erősíti. Nem véletlenül lett posztja legjobbja az ősszel egyenletes jó teljesítménnyel rukkolt ki, s került be újra a magyar válogatottba. Aztán mögötte a nagy semmi. Ez persze némileg túlzó, de a horvát Darko Peric nem a mi kutyánk kölyke, még akkor sem, ha a megfogyatkozott győri publikum hasznos labdarúgót ismerhetett meg a személyében. Simek Péter "bronzérme” sem kelthet különösebb lelkesedést senkiben, tán még az újpesti hívekében sem, hiszen a Vasastól kölcsönbe, a Megyeri útra került játékos messze volt csúcsformájától, ráadásul sokat volt sérült. Jellemző a magyar bajnokságra, hogy még így is dobogón végzett. Dicsérnünk kell viszont két fiatalembert, a debreceni Kiss Zoltánt, no meg a soproni Fehér Zoltánt. Utóbbi labdarúgó Simon Tibor felfedezettje, s többszörös utánpótlás-válogatottsággal is büszkélkedhet. Hanem akik mögöttük következnek, sajátos életutat jártak be eddig. Dombi Tibor, az "esőember”, a fürge sprinter olyan szakaszban van, hogy alaposan bele kell erősítenie – nem öreg még, ám az kevés, ha ő rutinból futballozik. A kispesti Dubecz János alighanem örök ígéret marad, volt olyan időszak, amikor a válogatott keretnél is szóba került a neve, máskor meg a halovány Kispestben is csak tartalék lehetett. Sowunmi Thomas élete egyik legkeservesebb félévén van túl, volt ő sok minden a Dunaferrnél, tán csak kapus nem. A Ferencvárosban viszont megújulhat, és éppen a rangsorban mögötte következő Kriston Attila helyén. Bükszegi Zoltán fényévekre van korábbi önmagától, amikor válogatott mezben a mezőny legjobbja volt egy Izland elleni találkozón. Klubokat cserél, keresi a helyét, de egyelőre nem találja. A többiek: futottak még…Nagy naivan akár azt is hihetnénk, hogy a középső középpályásoknak könnyű kitűnniük a többiek közül, hiszen a pálya centrumához, az irányítókhoz közel még mindig sokkal jobban szem előtt vannak, mint a csapat bal vagy jobb oldalára szorult játékosok. Erre fel tessék csak megnézni az osztályzatokat: a legjobban teljesítő labdarúgó is csak 5.777-es átlagig jutott… Vagy mi voltunk túl szigorúak, vagy sikerült egy újabb hiányposztot észlelnünk a magyar labdarúgásban – gyanítjuk, utóbbiról van szó. Persze, a győztes Molnár Balázs azért minden dicséretet megérdemel, hiszen – már elnézést, de az idei eredmények alapján – egy középcsapat futballistájaként sikerült megelőznie a többieket. Sőt, ha a nyárutón bárki azt kérdezi, hogy vajon melyik egerszegi játékos nyerheti ezt a versenyt, a nép alighanem Darko Ljubojevicsre szavaz. Fájdalom, a szerb labdazsonglőr a nemzetközi kupameccsekkel letudta őszi kiváló produkcióját, hiszen a bajnokságban nem sokat mutatott – legalábbis a képességeihez mérve. Ezért meg is előzte őt a rangsorban a debreceni Ronald Habi, aki a szezon egyik kellemes meglepetését szolgáltatta, valamint a Győrből Újpestre települt, néha-néha még mindig nagy bombákkal próbálkozó Farkas Balázs is. Sok kritika még a ferencvárosi Adem Kapicot sem érheti, de azért megkérdeznénk: hol az ősszel második helyen végzett MTK legjobb játékosa? Nem volt könnyű, de megszámoltuk: Goran Jezdimirovics a 13. lett. Ez azért jókora blama, nemde?A csapatok fazonszabászai minden korszakban a közönség első számú kedvencei közé tartoztak. E szerepkört ugyanis – bármilyen játékrendszer volt is éppen divatban – olyan labdarúgókra osztották az edzők, akik művészetté tudták formálni a labdarúgást. Bíró Gyula, Bozsik József, Göröcs János, Nyilasi Tibor, Détári Lajos – csak néhány név a magyar futball első évszázadának világklasszisai közül. A 2002-es évad őszén egy olyan labdarúgó végzett az élen, akit pályafutása korábbi szakaszában inkább védekező középpályásként tartottak számon, játékintelligenciája azonban alkalmassá tette arra, hogy karrierje zenitjén egy bajnokságra törő, nemzetközi sikereket áhító együttes karmestere legyen. Lipcsei Péter a Borsodi Liga fellépőinek összesített ranglistáján is az élen végzett, így persze megnyerte az irányítók különversenyét is. Hajszálnyira maradt le tőle a Fradi fő riválisának tűnő MTK első számú reprezentánsa, Illés Béla, s miként az élvonalbeli gárdák esetében, e különversenyben is újpesti játékos került a dobogó harmadik fokára Rósa Henrik személyében. Képességei alapján nem meglepő, hogy Dvéri Zsolt lett a negyedik, e produkció azért mondható bravúrosnak, mert a Videoton gárdája igencsak megszaggatva került ki az ősz fehérvári viharaiból. A Hungária körúton bizonnyal örömmel könyvelik el, hogy Illés Béla egyik lehetséges utódja, a 19 éves Czvitkovics Péter a középmezőnyig kapaszkodott fel. Kellemetlenebb hír, hogy a volt válogatott Vincze Ottónak és a nagy reményekkel hazahívott Sándor Tamásnak csak a rangsor második felében jutott hely. A nyolcadik pozícióban záró Matáv Sopron számszerű eredménye nem indokolná, hogy a csapat két játékosa zárja a sort, bár tény, hogy Somogyi Józsefnek voltak már sokkal jobb szezonjai, mint ez az ősz, és a DVSC-től átvett Jozef Majoros is inkább csak a hajrában adott jelzéseket arról, hogy nem volt fölösleges pénzkiadás a szerződtetése.Hogy milyen tulajdonságai vannak a jó bal oldali középpályás? Legyen erénye a sok futás, a kiváló védőmunka, a támadások segítése (ha elöl elveszítik a labdát, lehetőleg ő érjen vissza elsőként!), tudjon beadni (jobbal és ballal egyaránt!), s ha marad ereje, az ellenfél kapuja előtt is találja fel magát. Nos, azt kell mondjuk, a debreceniek kis embere, Böőr Zoltán megfelelt eme kívánalmaknak, ezt bizonyítja, hogy – az osztályzatok alapján – nála jobb balösszekötő nem volt az ősszel. Lám, teljesítményét Gellei Imre szövetségi kapitány is elismerte: a fiatalember immáron a válogatott keret stabil tagjának számít. Az MTK "sasszemeit” dicséri, hogy az utóbbi évek legjobb húzása volt Daniel Rednic szerződtetése. A román futballista Böőr Zoltánhoz hasonlóan remek hónapokat tudhat maga mögött, gyakorlatilag kihagyhatlanná vált a kék-fehérek kezdő tizenegyéből (nemegyszer roppant fontos gólokkal hálálta meg az iránta meglévő bizalmat). Szkukalek Igor nélkül is nehéz elképzelni a Ferencvárost, de vele kapcsolatban annyit azért illik megjegyezni, hogy volt már jobb idénye is – csakúgy, mint Tokody Tibornak, Németh Norbertnek és Egressy Gábornak (érdekes, utóbbi két futballista különösen akkor brillírozott, amikor Kispesten kereste kenyerét). Aligha meglepő: az ősszel gyengélkedő együttesek játékosai kerültek a lista végére, azonban hibát követnénk el, ha Buzás Attila, Vincze Zoltán vagy éppen Tóth István nyakába varrnánk a Dunaferr, a Békéscsaba és a Sopron halovány produkcióját. Elvégre azzal mindenki tisztában van: egy rossz csapatból, ha nem is lehetetlen, de iszonyú nehéz kitűnni. Ez talán csak Böőr Zoltánnak sikerülne…

Posztonkénti rangsor az őszi idényben
Támadók
Az ősz válogatottjai