Egy nyerő csapat főnöke

Angyal Zoltán tudja a legjobban, hogy az év szövetségi kapitányaként elnyert díj nem kizárólag Angyal Zoltán teljesítményének szól, és e vélekedés rögzítésének korántsem elsődleges oka, hogy a mondaton belül kétszer is méltán említett úr a három legszerényebb magyar edző közé sorolható.
"Azon túl, hogy remek, egy kicsit mindig sajátságos érzés is szövetségi kapitányként a díjazottak között lenni – vallotta meg Angyal Zoltán, a magyar kajak-kenu sport szakmai főnöke. – Nap nap után az edzők végzik el a gyakorlati munka java részét, s nem feltétlenül a kapitányon múlik, hogy a világversenyeken miként alakulnak az eredmények. Igaz, valamelyest rajta, azaz rajtam is, ám a lényeg az: a rám szavazók az egész válogatott munkáját elismerik. Az elsőség tehát valójában csak közvetve az enyém, a siker teljességgel közös.”
Arra a felvetésre, miszerint több kollégája presztízskérdést csinál a győzelemből, Angyal mosolyogva felelt: "Noha az én lelkemet is megsuhintja, ha elismernek, jómagam ezt az egészet egy jó kis év végi játéknak tartom. Magától értetődő, hogy nem lehet különböző sportágakat objektívan öszszehasonlítani. Kajak-kenuban extrémen pazar esetben akár huszonhét aranyat is nyerhetünk egyetlen világversenyen, míg egyes sportágakban mondjuk kettőt. Az ötvenszázalékos diadal itt tizenhárom-tizennégy érem, ott egy… Mivel a matematika nem segíthet a döntéshozatalban, a szavazás szubjektív marad, részben személyes szimpátia, részben az elmúlt évi eredmények mérlegre tétele alapján dől el. Sőt, amondó vagyok, a voksolásnál egy kevéssé még az elmúlt évtizedek sikerei s a jövőbe vetett remények is szerepet játszanak.”

Végezetül az Angyal Zoltánnal együtt főszerepet vállaló edzők felsorolása következhetne, de férfiasan bevalljuk, a lista oly hosszú, hogy elképzelhető, véletlenül még maga a kapitány is kihagyna valakit: "Persze szűkíthetném a kört, s elmondhatnám a világbajnokságon eredményesen szerepelt kajakosokat és kenusokat felkészítő trénerek nevét – esett gondolkodóba Angyal –, ám ez esetben sokakkal igazságtalanul bánnék. A sikereinkben azoknak az edzőknek a munkája is benne van, akik olyan sportolókkal dolgoznak, akik a hazai válogatókon versenyre kényszerítik a legjobbakat, és mindeközben az embereik ki sem jutnak a legnagyobb regattákra. A női és férfikajak, valamint a kenuszakág produktuma tehát nem rajtam s nem kizárólag három szakági mester odaadó munkáján múlik, hanem számos nevelőedzőn. Helyettük most én jöttem el a díjátadásra…”