Mindig az élmezőnyben

GYENGE BALÁZSGYENGE BALÁZS
Vágólapra másolva!
2002.12.14. 21:28
Címkék
A Nemzeti Sport, folytatva hagyományait, az idén is kísérletet tesz arra, hogy bemutassa az általa az Aranylabdára leginkább esélyesnek tartott labdarúgókat. Ezúttal tíz játékost választottunk ki azok közül, akik pályázhatnak a France Football által 1956 óta évről évre odaítélt díjra. Elképzelhető, hogy a világhírű szaklap végeredménye és az NS listája nem egyezik majd egymással, de ez szinte minden szubjektív szavazás velejárója. Arra mindenesetre nagyon jó az esély, hogy az 1995-ben bevezetett szabálynak köszönhetően az idén újfent olyan futballista kapja az Aranylabdát, aki ugyan az öreg kontinensen keresi a kenyerét, de nem valamelyik európai ország állampolgára. Az év legfontosabb tornáját, a világbajnokságot ugyanis Brazília nyerte meg, soraiban a gólkirály Ronaldóval és a pillanatnyilag a Bajnokok Ligájában is címvédő Roberto Carlosszal. Kettejükön kívül a német válogatottat vb-ezüstig repítő Oliver Kahn, illetve a rendre az esélyesek közé sorolt Raúl neve hangzik el a nagy favoritok lajstromozásakor, de hogy közülük ki lesz a befutó, az csak a France Football december 17-i számából derül ki.
Raúl aligha végez elôkelôbb helyen, mint egy éve, amikor második lett a szavazáson
Raúl aligha végez elôkelôbb helyen, mint egy éve, amikor második lett a szavazáson
Raúl aligha végez elôkelôbb helyen, mint egy éve, amikor második lett a szavazáson
Raúl aligha végez elôkelôbb helyen, mint egy éve, amikor második lett a szavazáson
Raúl aligha végez elôkelôbb helyen, mint egy éve, amikor második lett a szavazáson
Raúl aligha végez elôkelôbb helyen, mint egy éve, amikor második lett a szavazáson
Van egy játékos, aki már évek óta szerepel a France Football ötvenes listáján, majd rendre az élmezőnyben végez a szavazás során, de az első helyet eddig egyszer sem sikerült megszereznie. A spanyol Raúl González Blancóról van szó, aki fiatal kora (jövő júniusban lesz 26 esztendős) ellenére több győztes csatát vívott meg, és már most a legnagyobbak között tartják számon.
Kevesen tudják róla, de tény: most ugyan ő a Real Madrid egyik legfénylőbb csillaga, de karrierjét a városi rivális Atléticónál kezdte (ahol a mai napig bérletes!), és jelenleg csak azért nem a piros-fehér-kékeknél kergeti a labdát, mert annak idején a Vicente Calderón-stadionban omnipotens vezetőként tisztelt Jesús Gil klubelnök egy tollvonással megszüntette a klub utánpótláscsapatait. Erre mondják Spanyolországban, hogy a később börtönbe került presidente nagyobb hibát követett el, mint amikor sikkasztásra adta a fejét!
Az idő kerekét viszont már nem lehet visszaforgatni, így ha Raúl dicsőséglistáját vesszük górcső alá, mindenképpen a labdarúgás történetének legsikeresebb klubjába, a Real Madridba botlunk. "A királyi gárdában mindenki megdicsőül” – mondják a kritikus hangok, de azt azért nem szabad elfelejteni, hogy először oda kell kerülni, másodszor pedig, aki a Real egyik húzóemberévé tud válni –
Névjegy

RAÚL GONZÁLEZ BLANCO
Született: 1977. június 27., Madrid
Nemzetisége: spanyol
Magassága/testsúlya: 180 cm/66 kg
Posztja: csatár
Válogatottságainak/góljainak száma: 58/29
Klubjai: Atlético Madrid (1990–1992), Real Madrid (1992–)
Legnagyobb sikerei: 3x Bajnokok Ligája-gyôztes (1998, 2000, 2002), 2x Világkupa-gyôztes (1998, 2002), Európai Szuperkupa-gyôztes (2002), 3x spanyol bajnok (1995, 1997, 2001), 2x spanyol gólkirály (1999, 2001)
és nem csak negyedórára! –, annak a neve mindenképpen odakívánkozik a francia szaklap ötvenes listájának élmezőnyébe. Szóval Raúl az idén is ott van a legjobbak között, mégpedig azért, mert a királyi gárdával megnyerte a Bajnokok Ligáját (immár harmadszor!), az Európai Szuperkupát, majd a Világkupát. A nagy többségnek egy egész pályafutás során nem jön össze ennyi és ilyen kaliberű trófeagyűjtemény, Raúl mégis picit elégedetlen az idei produkciójával, mert vezetésével a fennállása századik évfordulóját ünneplő Real nem nyerte meg a bajnoki címet. A fővárosi gárda tagjaként még a Király-kupáról is lemaradt, amelyet pedig tényleg klubja számára írtak ki az elmúlt idényben, elvégre a finálét a Real alapításának napján (március 6.) a Bernabéuban rendezték. Akkor és ott viszont a Deportivót egyetlen alakulat, még a Raúl-vezette Real sem tudta megállítani.
De nézzük inkább a sikereket! A Bajnokok Ligájában hat gólt vágott – csak összehasonlításképpen: a bajnokságban, ahol sokkal többet lépett pályára, tizenháromszor volt eredményes–, egyet ezek közül a döntőben, amely után egész Spanyolországnak Jorge Valdanónak a 2000-es finálét követően tett híres kijelentése jutott eszébe: "Ez a gól Aranylabdát ér!” – Raúl ugyanis anno a Valencia ellen is beköszönt. Augusztusban, a Feyenoord elleni Európai Szuperkupa-mérkőzésen, majd decemberben, az Olimpia ellenében a Világkupáért megvívott találkozón azonban nem volt eredményes.
Sikereinek másik színhelye természetesen a válogatott, amelynek Fernando Hierro visszavonulása után immár ő a csapatkapitánya. A nagy elődöt egyébként egy másik rangsorban is felváltotta, ugyanis a görögök elleni Eb-selejtezőn szerzett góljával éppen Hierrót megelőzve lett a nemzeti tizenegy történetének legeredményesebb játékosa. Az egyéni megdicsőülések mellett azonban a nagy álom az idén sem teljesült számára: nem lett világbajnok a hispán válogatottal. Pedig korábbi szerepléseivel ellentétben a piros-kék alakulat tényleg jól rajtolt a nagy tornán, a csoportkört például százszázalékos mérleggel teljesítették José Antonio Camacho fiai, és Raúl sem lazsált, hiszen három gólt vágott. Ezután következett az írek elleni nyolcaddöntő (1–1), amelyen nem talált a kapuba, viszont megsérült, így hiába nyerték meg csapattársai a tizenegyespárbajt, Raúl kénytelen volt kihagyni a dél-koreaiak elleni negyeddöntőt. Mint kiderült, az írek ellen be is fejeződött számára a vb, ugyanis egy botrányos meccsen (ízelítőül néhány baki: két szabályos, ám meg nem adott spanyol találat, les címén tévesen megállított hispán akciók) a társrendező jobbnak bizonyult a büntetőpárbajban.
Raúlt – csakúgy, mint minden honfitársát – nagyon megviselte a sors igazságtalansága, de nagyon meglepő lenne, ha jövőre e kudarc eredményeképpen maradna le a France Football híres listájáról.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik