Ma délben eldől, a hét pályázat közül melyik bizonyult a legjobbnak, azaz 2008-ban ki(k) rendezheti(k) a labdarúgó Európa-bajnokságot. A szakértők úgy vélik, a sikerre az osztrákoknak és a svájciaknak, a skótoknak és az íreknek, valamint a magyaroknak van a legnagyobb esélyük. Kétoldalas összeállításunkban igyekszünk bemutatni a riválisokat, illetve a helyszínről tudósító kollégánk révén betekintést nyerhetnek abba, hogyan is teltek a nagy döntés előtti utolsó napok Nyonban.
Harmincmilliárd forint, Arnold Schwarzenegger és az erő velük van
"Ausztria és Svájc mindig is a biztonság, a rend és a fegyelem országa volt. Ez 2008-ban sem lesz másként” (Friedrich Stickler, az osztrák szövetség elnöke)
Emlékezhetünk, a "sógorok” már legutóbb is próbálkoztak – fájdalom, elbukták a magyarokkal közös pályázatukat. Most sokan úgy tartják, a versenyfutás legnagyobb esélyesei azok az osztrákok, akik ezúttal a svájciak oldalán szálltak harcba. Ráadásul a mellettük kardoskodók listája is meggyőzőnek tetszik: Hollywood és Ausztria hőse, a remek akcióiról ismert Arnold Schwarzenegger (nyilvánvaló: az erő velük van…), a legendás síelő, Franz Klammer, valamint olyan klasszisok, mint Toni Schumacher és Oliver Bierhoff kampányoltak a színeikben. A pályázat szlogenje: "A futball krémje – közel Önhöz” Erősségei: Pénzük van dögivel… A szervezőbizottság vezetői siettek leszögezni: az anyagiakon nem múlhat a sikerük, úgyhogy e célra 112 millió eurót, azaz majd harmincmilliárd forintot különítettek el. Stadionjaik már most jó állapotban vannak (és győzelem esetén tovább fejlesztenék azokat…), az infrastruktúrára sem lehet egy rossz szavunk, és valljuk be, turisztikai szempontból sem lenne kritizálható döntés, ha szomszédaink, illetve a svájciak kapnák ma a legtöbb voksot. Gyenge pontjai: Egy: sem Auszria, sem Svájc nem büszkélkedhet világverő válogatottal. Kettő: Ausztria tagja az Európai Uniónak, Svájc nem. Három: a számunkra rossz emlékű, újjáépülő berni Wankdorf-stadionban is játszanának meccseket… Helyszínek: Bern mellett Genf, Zürich, Basel, illetve Salzburg, Innsbruck, Klagenfurt és Bécs lehetne az Eb házigazdája, és kétségünk se legyen afelől, hogy a létesítményeket addigra minden földi jóval felszerelnék. Sok nyűg az utazással sem lenne, elvégre a fentebb említett városok majd’ mindegyike saját repülőtérrel büszkélkedhet, s tegyük hozzá, az autópályák minőségére sem lehet különösebb panasz.
Északi összetett: szóba jöhet Skandinávia
"Annyi jó játékost adtunk már Európának, hogy megérdemeljük a viadalt.” (Sven-Göran Eriksson, az angol válogatott svéd kapitánya)
Az amúgy is jó baráti és jószomszédi viszonyt ápoló északiak ismét összefogtak, olyannyira, hogy a négy pályázó –Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország –mellett Izland és a Feröer-szigetek is biztosításukról támogatták a rendezőket. A pályázat szlogenje: "Egyesült Mosoly” Erősségei: A legkreatívabb pályázat az északiaké. Első lépésként a négy országot egy egyesületté gyúrták össze: a 2002 elején létrehozott FC Nordic United saját emblémával, erős háttérrel, és összesen 408 éves, futballban szerzett tapasztalattal rendelkezik. A szervezők állítása szerint MIP-ként ("A legfontosabb személy”) a szurkolók mindig tűzközelben lehetnek, minden igényt kielégítő szolgáltatásban részesülnek, ráadásul a jegyek öt százaléka féláron gyermekeknek marad. A stadionokat a szervezők nemes egyszerűséggel a biztonság és a mosoly létesítményeiként emlegetik. Gyenge pontjai: Négy ország még soha nem rendezett Euróba-bajnokságot, így ez minimum érdekes vállalkozás. Kérdés például, hogy a tizenhatos döntőbe mely házigazdák kvalifikálják magukat automatikusan – a skandinávok egyébként ezzel kapcsolatban kidolgoztak egy olyan javaslatot, amely szerint minden rendezőnek selejtezőt kellene játszania, ám ketten mindenképpen győztesként futnának be. Ennél talán fontosabb ellenérv, hogy tíz évvel ezelőtt Svédország már otthont adott az Euróba-bajnokságnak. Helyszínek: Négy ország hét városa és nyolc stadionja fogadná a válogatottakat. A stockholmi Rasunda-, a tamperei Ratina-, a trondheimi Lerkenal- és a Koppenhágában található Bröndby-stadionban három-három meccset rendeznének. Oslo pályája, az Ullevaal, valamint a helsinki Olimpia-stadion negyeddöntőknek is otthont adna, míg a második számú arénának a szintén koppenhágai Parken-stadion minősülne, hiszen itt a nyitó mérkőzést és egy elődöntőt láthatnának az érdeklődők. A főmeccs, vagyis a döntő a Göteborgban épült Ullevi-stadionban kerülhet megrendezésre.
A múlt kötelez, avagy Oroszországban újra előkerülhet az ötéves terv
"Az EURO 2008 utóhatásait nemcsak Moszkvában, hanem Szibériában, az Urálban és Kelet-Oroszországban is éreznék.” (Vlagyimir Ragyionov, az orosz szövetség főtitkára)
"Amíg ezt a brossúrát elolvassák, tizenhét, a mi pályázatunkat támogató fax érkezik a címünkre” – olvasható az oroszok által készített, az európai kampánykörutakon osztogatott prospektus borítóján. A füzetecske harmadik oldalán már az orosz szövetség első elnökével, az 1912-ben megválasztott Artur Davidoviccsal találjuk magunkat szemben, aztán jönnek a hősök, az 1960-ban Európa-bajnokságot nyert csapat tagjai, no és persze Lev Jasin. Részletesen bemutatják nekünk a helyszíneket, megtudjuk, hogy a nép igenis odavan a fociért, és természetesen az is kiderül, hogy szerintük náluk jobb házigazdája nem lenne a hat év múlva esedékes Eb-nek. És meglehet, mire a 16 oldalas kiadvány végére érünk, valóban befutott az a tizenhét fax… A pályázat szlogenje: "Megérdemeljük!” Erősségei: Legfőképp a múltban bíznak az oroszok, akik nem győzik hangoztatni, hogy a történelem első futball Európa-bajnoksága, az 1960-ban kiírt viadal az ő diadalukat hozta. Tizenkét évvel később, 1972-ben eggyel lejjebb adták, akkor az ezüstérmeket vihették haza, csakúgy, mint 1988-ban. Állítják, manapság sem rosszak, ezt világbajnoki részvételük, illetve klubcsapataik nemzetközi menetelése is bizonyítja. Gyenge pontjai: Akad egy pár… Az orosz kormány például meglehetősen későn adta meg az európai szövetség által igényelt garanciákat; hírlik, a Dumában csak nagy nehezen sikerült rádumálni néhány politikust arra, hogy ha úgy adódik, vállalják az Eb-t. Ugyancsak komoly fejtörést okoz az illetékeseknek a szurkolók magatartása: komoly meccs nem múlhat el Moszkvában anélkül, hogy a szurkolók ne borítanának fel egy-két Moszkvicsot. És ez nemcsak a kocsitulajdonosokat, hanem az UEFA szakembereit is meg-, illetve elrémísztheti… Helyszínek: Úgy tervezik, a találkozóknak nyolc város adna otthont, mégpedig Szentpétervár, Volgográd, Szaratov, Kazany, Krasznodar, Szamara, Rosztov és Moszkva; a finálét a jó öreg Luzsnyiki-stadionban rendeznék. A szervezők tisztában vannak vele, az utakat (meglehetősen nagy a távolság a városok között), a létesítményeket fejleszteni kell, ugyanakkor siettek leszögezni, 2007-ben már minden készen állna. Na persze, az ötéves terv…
Görögország és Törökország: nem éppen paradicsomi állapotok
"Tegyenek minket próbára. Meglátják, sokat tanulnak majd tőlünk.” (Hakan Sükür, a török válogatott támadója)
Ha a görögök és a törökök közös nevezőre jutnak, az, ismerjük el, nagy szó. Nos, a futball összehozta a két nemzetet, és a dolog egészen odáig "fajult”, hogy az immáron az egységben az erőt valló országok megpályázták a 2008-as kontinensbajnokság rendezési jogát. Szerintük csak náluk, csak 2008-ban megízlelhetnénk egyszerre a keleti és a nyugati kultúrát. A hellének egyébként biztosak a sikerükben, mondván, ha a két év múlva esedékes Játékoknak Athén otthont tud adni, akkor egy foci Eb-t lazán "megoldanak”… A pályázat szlogenje: Hiszik vagy sem, nincs szlogenjük. Erősségei: Egy biztos, akik évente 25 millió turistát "nyaraltatnak”, azoknak nem okozhat gondot néhány százezer drukker vendégül látása. Ígérik azt is, hogy csodálatos stadionokat húznak fel (150 millió dollárral, azaz negyvenötmilliárd forinttal gazdálkodhatnak), a legkisebb arénában 32 740-en, a legnagyobban pontosan 80 ezren férnének el. Dicséretükre válhat az is, hogy a leghosszabb utazás (Szalonoki és Antalya között) is maximum másfél órát venne igénybe – repülővel, persze. Gyenge pontjai: Hiába a nagy nekibuzdulás, azzal mindenki tisztában van, a barátság egyáltalán nem olyan mély a két fél között, mint azt az érintettek hangoztatják. Csak egy példa erre: a néhány hete lejátszott Fenerbahce–Panathinaikosz UEFA-kupa-találkozón a két csapat drukkerei paradicsommal és narancsal vették célba a VIP-páholyban helyet foglaló két külügyminisztert; a visszavágóra a török egylet szurkolóinak nem is adtak jegyet a görögök. Helyszínek: Itt Athén, Szaloniki, Patrasz és Iraklion, ott Isztanbul, Izmír, Antalya és Ankara várná a játékosokat és a drukkereket. No, meg 450 ötcsillagos szálloda…
Hát ilyen egy barátságos skót szurkoló (Fotó: Afp)
Hát ilyen egy barátságos skót szurkoló (Fotó: Afp)
Ha futball, akkor nem spórolnak a skótok
"Nem egy jó Európa-bajnokságot akarunk rendezni, hanem a legjobbat.” (Sir Alex Ferguson, a Manchester United skót menedzsere)
"A szurkolók minden dicséretet megérdemelnek. Legtöbbjük semleges szemmel nézte a mérkőzést, ám úgy buzdítottak, hogy nem lehetett kiengedni, kötelességünknek éreztük kilencven percen keresztül a legjobb teljesítményt nyújtani” –idézi Puskás Ferencet a skót-ír közös pályázat egyik prospektusa. Persze, Öcsi bácsi mindezt az emlékezetes glasgow-i Hampden Parkban megrendezett 1960-as BEK-döntő után mondta, amelyet a Real Madrid 7:3-ra nyert a német Eintracht Frankfurttal szemben. Mindenesetre a reklámszakemberek e mondatnak sokat köszönhetnek: úgy tetszik, mintha a valaha élt egyik legjobb futballista saját hazája mellett őket favorizálná, ráadásul –valljuk be –az idézet tökéletesen jellemzi a helyi szurkolók mentalitását. A pályázat szlogenje: “Megcsináljuk!” Erősségei: Az kérdéses, hogy a valaha volt legjobb Európa-bajnokságot képes-e megrendezni a két ország, ám a skót és ír közös pályázat sikere esetén a 2008-as viadalnak előre odaítélhetjük a képzeletbeli "leghangulatosabb” díjat. A szurkolók mentalitására jellemző, hogy a skótok híres drukkerhada, a Tartan Army elnyerte az 1998-as világbajnokság legbarátságosabb tábora címet. Ám az UEFA nagy embereit ennyivel nem lehet meggyőzni, ezért, hogy a kegyeikbe férkőzzenek, azt ígérik, a média, illetve az üzletemberek részére minden igényt kielégítő tornát szerveznek, a pénz nem számít – ez egyszer a skótoknak sem… Gyenge pontjai: A Brit-szigeteken 1996-ban rendeztek Eb-t, igaz, akkor Anglia volt a házigazda. Ám ennél nagyobb problémát okozhat, hogy Skóciát és Írországot az Ír-tenger választja el, így nemcsak az Eb elején és végén, hanem szinte állandó jelleggel repülőútra kényszerülnének a szurkolók. Helyszínek: A skót főváros, Edinburgh mellett Glasgow, Aberdeen és Dundee jöhet szóba, míg az írek Dublin révén lehetnek érdekeltek.
Az esélytelenek nyugalmával készülődtek
"Tudjuk, a riválisaink erősek, de nem hátrálunk meg, és bízunk a sikerünkben.” (Vlatko Markovic, a horvát szövetség elnöke)
Amikor Gerhard Aigner UEFA-főtitkár kijelentette: ha tehetné, minden pályázatot győztesnek tart, remek diplomata képességeiről tett tanúbizonyságot. Ezt főleg a bosnyákok és horvátok által benyújtott anyagot ismerve állíthatjuk… A pályázat szlogenje: "Egyesülve a futballban, egyesülve Európában” Erősségei: A bosnyák és a horvát illetékesek leginkább a másik hat pályázó gyenge pontjait hirdetik, ezzel próbálva bizonyítani, hogy csak ők nyerhetik el az Eb-rendezés jogát. Arra viszont már többször fény derült, hogy a negatív kampány nem hozhat igazán nagy sikert… Gyenge pontjai: Nem érezni, hogy a két ország népe akarná az Eb-t, ráadásul a bosnyák futball nem tartozik Európa legjobbjai közé, mint ahogy a '98-as vb-bronzérmes horvátok is gyengébbek néhány évvel ezelőtti önmaguknál. A stadionok állapota mellett a két ország infrastrukturális helyzete is gyengének minősíthető. Helyszínek: A döntő színhelyéül a zágrábi Makszimir-stadion szolgálna, sőt, a város kisebbik pályáját, az NK Zagreb arénáját is rendezésre alkalmas állapotba hoznák –igaz, ott idén még BL-selejtezőt sem lehetett lejátszani… Viszonylag jó állapotban van a spliti Poljud is, ám Eszéken, Varazsdon és Rijekában nagy átalakításra lenne szükség. Soroljuk fel a lehetséges bosnyák helyszíneket is: Szarajevó, Mosztar, Banja Luka, Zsenica, Tuzsla és Bihács.
