A cél az olimpiai kvóta

– Pályafutása során egyszer, 1996-ban a szövetség döntése értelmében ön volt az év női öttusázója, mivel országos bajnok tudott lenni, emellett a junior-világbajnokságról egyéni bronz-, váltó arany-, és csapat ezüstéremmel tért haza. Az idén a Nemzeti Sport véleménye szerint a férfiakat is sikerült megelőznie, vagyis a sportág hazai legjobbja lett a vébén nyert három érmével.
– Juj de jó! Nagyon jó érzés…
– Ekkora örömet szerez egyetlen vélemény? Miért?
– Mert nehéz volt megcsinálni, és örülök, hogy sikerült, és örülök, hogy ezt mások is értékelik. A szülés után voltak olyan időszakaim, amikor átkoztam magam a visszatérés miatt. Azt kérdeztem magamtól: mit keresek én itt, miért nem maradok otthon?
– Ez mikor volt? Rögtön az első edzéseken?
– Nem, az első egy-két edzés meglepően könnyedén ment, jólesett. Tavaly májusban született meg Nóri lányom, és júniusban kezdtem újra, először csak tornával és lövészettel. Szóval, az elején minden jó volt, talán azért, mert kimozdulhattam otthonról. Aztán egyszer csak kilátástalannak éreztem mindent. Nem hittem el, hogy fogok én még önmagamhoz képest gyorsan úszni és futni. Ez a gödör október-november táján jött, amelyből a háromhetes tatai edzőtáborozás alatt sikerült kimásznom. Ott átbillent a mérleg nyelve, már én is el tudtam végezni, amit a többiek.
– Lassan fél évvel pályafutása legnagyobb sikere után eszébe jut még a világbajnokság?

– Persze, óhatatlanul is eszembe jut, mert azóta sok helyre hívtak élménybeszámolóra, kellemes kötelezettségekkel is jár a világbajnoki cím.
– Megváltozott azóta az élete?
– Annyiban igen, hogy több programom lett, sok eseményre hívnak. Egyébként pedig én is vigyázok rá, meg a családom is, hogy ne változzon meg az életem. Ja, valami azért más lett… Tudja, San Franciscóban váratlanul, meglepetésszerűen nyertem, most viszont már terhet raknak rám. Sokan mondják: bebizonyítottam, hogy tudok nyerni, ezután megszerezhetem az olimpiai kvótát. Mert hát az olimpia a nagy álmom…
– Az első kvalifikáló versenyen, az augusztusi Világkupa-döntőn sérülés miatt nem indulhatott. Jövőre viszont bőven lesz lehetősége a kvótaszerzsére. Hogy áll a felkészülésben?
– A megszokottnál egy hónappal később kezdtem edzeni, és most furcsa is, hogy nem tartok ott, ahol kellene. De nem pánikolok, nem késtem le semmiről, hiszen csak júliusban és augusztusban rendezik a vébét és az Eb-t.
– Novemberben három hetet Tatán töltött, az év elején külföldre utazik edzeni férjével, a szintén öttusázó Kállai Ákossal. Hogyan viseli a távollétet kislányuk, Nórika?
– Szerencsére megtaláltuk neki a világ legjobb bölcsődéjét, imád oda járni és őt is imádják. Sokat tanul, napról napra érezzük rajta, hogy fejlődik. Tudjuk, hogy jó helyen van, és így könnyebb… Persze, most is vannak nehéz pillanatok. Amikor Tatán voltunk, ő is beleszólt a telefonba, hogy "Anya, sze”, ami nála azt jelenti, hogy anya szeretlek. No, ekkor legszívesebben rohantam volna haza hozzá. De nem tehetem, mert tudom, az neki sem lenne jó.