A mieinktől elpártolt a szerencse

– Elpártolt mellőlünk a szerencse – nyilatkozta Verrasztó Gabriella, a sportági Héraklész-program koordinátora. – Remekül sikerült a felkészülésünk, éreztem a válogatott tagjain, hogy roppant elszántak, s akár meglepetést is szerezhetnek. Sajnos, álmaink nem váltak valóra, de nem csak rajtunk múlott, hogy elmaradt a siker. A lányoknál Gergelics Dóra lett a legjobb, aki a harmincadik helyen ért célba. Összességében hasonló teljesítményt vártunk tőle. Gyenesei Judit és Czérna Rita viszont a világbajnokság legkellemesebb meglepetését szerezhette volna, ám mindketten megsérültek, végül idő előtt kellett befejezniük az erőpróbát. Előbbi kiválóan úszott, negyedikként ért partot, a kerékpározás során pedig az első bollyal tekert. Sajnos, egyik vetélytársnője a második szám végén nekiment, s biciklije annyira megrongálódott, hogy nem tudta folytatni a küzdelmet. Czérna is az első bollyal haladt, amikor kiújult a csonthártyagyulladása. Menni is alig volt képes, nemhogy teljesíteni a távot. A fiúknál Pocsai Balázs huszadikként, Nógrádi Tamás huszonnegyedikként, Rendes Csaba huszonhatodikként, Kovács Dávid harminchetedikként, Esküdt Roland pedig hatvanegyedikként ért célba. Esküdt teljesítményére magyarázat, hogy bár a legjobbak között kezdte a futást, a záró szám alatt végig hányt, egyelőre nem tudjuk, mi okozta a problémát. A többiek jól mentek, de rutintalanságuk miatt nem végeztek az élmezőnyben. Annak ellenére, hogy borzalmas rajtpozíciókat kaptak, a mezőny első harmadával együtt jöttek ki a vízből, s a kerékpározásuk is megfelelő volt. A depó bejárata roppant szűknek bizonyult, s a negyvenfős boly nem úszta meg baleset nélkül a második számot. Az elején többen elestek, s mivel a mieink rosszul helyezkedtek, kénytelenek voltak megvárni, amíg a pórul járt vetélytársaik újra nyeregbe pattannak. A malőr miatt rengeteg időt veszítettek reménységeink.
– Milyen következtetést lehet levonni a mexikói versenyen tapasztaltakból?
– Rendkívül erős mezőny állt rajthoz, valóban a korosztály legjobbjai szerepeltek Cancúnban. Szerintem az eredményeink nem tükrözik hűen azt a rengeteg munkát, amelyet elvégeztek a válogatottjaink. Ôszintén mondom, fantasztikus formában voltak fiataljaink. Az indulókat látva megállapítható, hogy kizárólag az első négy helyezett volt felkészültebb a mieinknél, a többiekkel simán partiban voltak. Az első húsz egyetlen percen belül végzett, úgy gondolom, ha a mieink kicsit több versenytapasztalattal rendelkeznek, akkor nem a huszadik és a harmincadik hely között fejezik be a világbajnokságot, hanem egy-két indulónk az első tízben végez.
– A Héraklész-program mennyire könnyítette meg a triatlonisták felkészülését? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?
– Egyértelműen. A Héraklész-program nélkül sehol sem lennénk. A gyerekek teljesítményére ösztönzőleg hat, hiszen óriási csata zajlik a keretbe kerülésért. Sőt, a felnőtteket is inspirálja, ugyanis érzékelik, hogy a fiatalok egyre jobbak, ezáltal még nagyobb erőbedobásra késztetik őket. A helyezésekben egyelőre nem igazán látszik a fejlődés, no meg a rengeteg munka, de előbb-utóbb eljön a mieink ideje is. Reménységeinkkel pszichológusok is foglalkoznak, így nemcsak az állóképességük fejlesztésére, hanem a szellemi felkészítésükre is rengeteg időt fordítunk.
– Kialakult már a jövő esztendei triatlonos Héraklész-keret?
– Kiválasztottunk ötvenhárom tehetséges fiatalt, akikkel szombaton már edzőtáborba megyünk. Az úszás fejlesztése kerül előtérbe, de lesznek futó- és tornatermi tréningek is. Kizárólag a kerékpározás kerül némileg háttérbe. Sokan kiöregedtek a támogatott korosztályokból, ám a helyükre érkezők is roppant tehetségesek, ezért bizakodóan tekintek a jövő elé.