Örökrangadó: Még a kutya is labdába rúgott

Azt is tudja mindenki Budapesttől Kakasdig, hiába volt az a jogi csűrcsavar, ő dönt mindenben, nemcsak a Hungária körúton, hanem az Üllői úton is.
De nincs is ezzel semmi gond, övé a pénz, övé a hatalom. Az más kérdés, hogy amióta kedvenc csapata, az MTK után a Ferencvárosra is pénzt, sok-sok pénzt áldoz, és testvércsapattá "avatta” a két ősi riválist, rengeteg vitát kavart. Ezek a polémiák látszólag elültek, hiába mondták itt is, ott is: a világ futballtörténetében ilyen még nem volt, egyazon bajnokságban két egymással rivalizáló klubot irányítani egy embernek több mint furcsa helyzet. De hiába jöttek az érvek, a tiltakozások, Várszegi Gábor hatalma erősebb, mint valaha.
Szóval várták őt vasárnap a Hidegkuti-stadionba, de nem jött. Talán még az a hatalmas kék-fehér transzparens is neki szólt, amit az ifjú, alig húszéves MTK-drukkerek feszítettek ki, rajta a felirattal: "Válaszd az igazit!”
Úgy bizony, az ember még ebben az elüzletiesedett világban is tartson ki az elvei és legfőképpen a szerettei mellett. Kósa György, a kék-fehérek egyik törzsszurkolója, aki évekig vezette a Baráti Kört, a meccs előtt némi keserűséggel mondta, hogy az MTK hosszú éveken át, a gyengébb szereplés idején is igazi család volt, összetartó, jóban-rosszban kitartó közösség, ám ez valamiért az utóbbi időszakban megváltozott. Azt is hozzátette: sajnos nincs párbeszéd a csapatért mindenre kész drukkerek, illetve a tulajdonos között.
Várszegi Gábor nem jött ki az örökrangadóra, vagy ha igen, akkor nagyon elbújt, még az övéi előtt is elrejtőzött. A kérdések tehát megválaszolatlanok maradtak, a meccs azonban így is rengeteg érdekességgel szolgált.
Felvezetésként például láthattunk a szokásos versenyszerű "sörösspurin” egy Fradi-dresszes fiatalembert, aki a nagy loholás közepette Charlie Chaplint idézve hasra vágódott, nagy-nagy hahotára késztetve a hazai tábort. De ez még mind semmi. A hangszórókból a Radetzky-induló üvöltött, a csapatok masíroztak befelé a kezdéshez, mint a katonák, előttük, mellettük pedig egy csinos hölgy tipegett a kissé sáros talajon, kezében egy jól fésült ölebbel, a kutya nyakán kék-fehér masnival. Aztán a nyúlánk Bede Ferenc sporttárs egészségeset fütyült, és a jelre, ha hiszik, ha nem, a kutya rúgott a labdába… Így kezdődött a derbi.
Nem volt a pályán a sárga lapok miatt eltiltott Illés Béla, de ő sem maradt dolog nélkül ezen a vasárnapon, hiszen most a gólok, a cselek helyett legalább ilyen nehéz feladat várt rá: az MTK Baráti Körébe próbált szurkolókat szervezni a lelátón. Szép gesztus egy csapatkapitánytól, annyi szent.
Illés tehát nem főszerepet kapott ezen a délutánon, ám ez a lehetőség még ott volt Ferenczi István és Gera Zoltán előtt. Mindkettőtől gólokat várt a saját tábora, és mindkettőre kíváncsi volt egy menedzser. Zoran Petrovics egyenesen Görögországból érkezett, két ottani nagycsapat, az Olympiakosz Pireusz és a PAOK bízta meg, hogy minél több információval térjen vissza, mert ha ő is úgy látja jónak, akár szerződés is lehet a dolog vége. Nagy kérdés, megválna-e a két klub meghatározó futballistáitól.
Garami József, akit természetesen nagy szeretettel, finom pörkölt kávéval és néhány jó szóval fogadtak az MTK-pályán a meccs előtt, elmondta, hogy szeretnék még erősebbé tenni a Ferencváros játékoskeretét. Ahogy a mesteredző említette, hátul nincs különösebb gond, de a középpályán és a csatársorban elkelne a frissítés. Garami neveket nem mondott, de nem kizárt, hogy esetleg Dunaújvárosban néznek szét erősítésért, és mondjuk Zováth János kerül az Üllői útra… De ez egyelőre csak találgatás, ami viszont biztos: a Fradi pénteken Kispesten még mecscsel egyet, majd szombaton évzáró vacsorán vesznek részt a játékosok, hogy aztán legközelebb január 6-án találkozzanak. Az is eldőlt, hogy az FTC legerősebb csapatával vesz részt a teremtornán, és a korábbi tapasztalatok alapján ismét Cipruson edzőtáborozik.
Visszatérve az örökrangadóra: sajnos az óriási hagyományú összecsapás sem varázsolt telt házat a Hidegkuti-stadionba, bár a hangulatra nem lehet panasz.