Csollány Szilveszter már a disznóvágásra készülődik

— Nem haragszik, ha csak pár percet beszélünk? – magyarázkodik. – A feleségem és a kislányom a lelátón ülve várnak rám, és egyszerűen alig jut időnk egymásra. Mondjuk, egyáltalán nem bánom ezt a népszerűséget, csak a felkészülés miatt szinte egész évben távol voltam tőlük, s ezt mostantól kezdve szeretném bepótolni.
– Gondolom, a szombat estét is együtt töltötték...
– Igen, mindenki itt volt a családomból, igaz, egyelőre még nem buliztunk nagyot, csak szép csendesen megünnepeltük az aranyérmemet.
– A nagy Csollány-buli mikorra marad?
– Azt hiszem, abból sok lesz. Amit már nagyon várok, az a gyomaendrődi barátom által rendezett disznóvágás lesz. Igaz, minden évben együtt vágunk disznót, de szerintem ez biztos, hogy különleges lesz.
– Ezt olyan élvezettel mondja, hogy szinte látom, ahogy hurkák és disznósajtok lebegnek a szeme előtt.
– Hát, ez így van! Egész évben alig ettem a felkészülés miatt. Tudja, az is nagy kihívást jelent, hogy müzlin és salátákon kell élnünk a nagy versenyek előtt. De mostantól elengedem magam, és megpróbálom bepótolni azt, amiről lemaradtam. Persze, ez a jólét nem sokáig tart, hiszen jövőre olimpiai kvalifikációs világbajnokság lesz, és arra is biztos, hogy kemény felkészülést tervez az edzőm, Vereckei István. Egyébként, ha már az ételeknél tartunk, azt tudták, hogy egyszer nemzetközi halászléfőző-versenyt nyertünk együtt?
– Hol? Valamelyik világversenyen az érme mellé összeütöttek egy jó vacsorát is?
– Nem, az is Gyomaendrődön volt. Nagyon szeretek odajárni, hiszen mindig jó hangulatúak az ilyen bulik.
– Gondolom, az esti banketten igazán elengedi magát, kiadja azt a feszültséget, ami felgyülemlett önben az elmúlt hónapok során.
– Az már akkor kiment belőlem, amikor a versenyen megláttam Jovcsev pontszámát. Hihetetlen érzés volt, mintha egy hatalmas kő gördült volna le rólam. Csak álltam, és azt mondtam magamnak: Szilas, világbajnok lettél! Megvan minden, amire vágytál, úgymond tökéletes a pályafutásod. Egyébként, hogy a bulira viszszatérjek, nem biztos, hogy nagyon belehúzok. Most vettem át a Skodától azt az autót, amit az aranyéremért ajánlottak fel.
– Kipróbálta már?
– Igen, tettem egy kört a csarnok körül, és már most tudom, hogy nagyon jó "barátságban” leszek vele.
– Akárcsak a világbajnoki aranyérmével.
– Igen, hála istennek, ez már egy örökre szóló kapcsolat.