Még a szombat reggeli pozsonyi újságok is a Dunaferrt dicsérték. Az újvárosiak ellen két gólt szerző Igor Rataj is amondó volt, hogy meglepte a magyarok játéka, és csak a találkozó (amelyet ugyebár a helyi bajnok Slovan 6-2-re megnyert) második felében lett egyértelmű a fölényük. Tehát a magyar hoki jó hírét hozta el a világbajnoki címvédő Szlovákia otthonába a Dunaferr, s a szombati Hareklith VSV elleni derbin - legalábbis Dusan Kapusta, az Acélbikák mestere így számolt - ezt a jó véleményt tovább erősíthette.
Dunaferr-Villach 3-3
Sűrűn került veszélybe az osztrák Heraklith kapuja, ám a dunaújvárosiak sajnos naggyá tették Prohaskát
Sűrűn került veszélybe az osztrák Heraklith kapuja, ám a dunaújvárosiak sajnos naggyá tették Prohaskát
"Meg kellene verni az osztrákokat, és akkor befuthatnánk a harmadik helyre, ami óriási eredménynek számítana" - magyarázta a találkozó előtt a szlovák tréner, s a játékosai - a pályán látottak legalábbis ezt támasztották alá - magukévá tették az edző véleményét: mindjárt az első percektől támadólag lépett fel az újvárosi együttes, igazán szép akciókat vezettek Ladányiék, csak éppen - ez egyébként a későbbiekben is probléma volt - a helyzetek kihasználása… Szóval ez valahogy nem ment. Igaz, a tizedik percben Borsos elemi erővel lőtte ki a jobb sarkot, de ezt megelőzően Peterdi, később pedig Orsó és Balaz is olyan ziccert puskázott el, amit talán nem is lehet. Bár - mint tudjuk - minden csak nézőpont kérdése, és lehet, hogy az amúgy stabilan A-csoportos osztrák válogatott kapusa, Gert Prohaska védett fantasztikusan. Akár így nézzük, akár úgy, az azonban tény, hogy Dusan Kapusta játékosai irányítottak, a villachiak csak ritkán jutottak Halmosi (pénteken a Slovan ellen nem élete csúcsformájában védő Ferjo ezúttal pihent) kapuja elé, igazi gólveszély pedig még ennél is ritkábban akadt. Így aztán végképp bosszantó volt, hogy az első szünetben 1-1 volt az állás, ugyanis a 17. percben Hinks a kevés osztrák lehetőség egyikét belőtte. A második harmadra semmit sem változott a játék képe: emberhátrányból Ladányi zseniális passza után Peterdi hagyta ki a kihagyhatatlant, de Sándor Szilárd és Horváth András is betalálhatott volna, hogy csak a legnagyobb lehetőségeket említsem. Soroljam még…? Pedig higgyék el, tényleg jól játszott a Dunaferr, a kombinatív és helyenként igen látványos támadásokat még az A-csoportos, sőt világbajnoki színvonalhoz szokott helyi szurkolók is megtapsolták, miközben Halmosinak továbbra is alig akadt dolga. Amikor viszont akadt, akkor… Szóval a 34. percben egy távoli és gyengécske lövést igencsak elnézett, a legjobban talán maga a gólszerző Herzog lepődött meg azon, hogy a korong becsúszott a magyar kapus mellett. Kapusta mester gondjait tovább tetézte, hogy a 48. percben - már a harmadik harmadban vagyunk - ismét megvillant a Salfi, Hinks kettős (az első gólnál is rájuk kellett volna figyelni…), és előbbi passzát utóbbi magabiztosan értékesítette. Hát igen… Az embernek az jutott az eszébe, hogyha az újvárosi csatárok csak fele ennyire lettek volna magabiztosak Prohaska kapuja előtt, akkor Hinks második gólja mit sem számítana, ezzel legfeljebb szépítettek volna a villachiak. Így viszont 12 perccel a lefújás előtt 3-1-re az ellenfél vezetett, azaz úszni látszottak Kapusta és persze a Dunaferr tervei. Aztán ami nem ment saját erőből, az sikerült segítséggel: Prohaska megmutatta, hogy egy osztrák válogatott kapus is tud hibázni, ugyanis Peterdi lövését (a korong "természetesen" Ladányitól került hozzá) nemes egyszerűséggel bevédte. A váratlan, de tegyük hozzá, megszolgált gól ismét feltüzelte a lélekben a meccset talán már éppen feladó újvárosiakat, akik hibázásra kényszerítették a Villach védelmét: Balaz elcsípett egy rosszul keresztbe adott korongot az ellenfél harmadvonalánál, és a szóló végén mattolta Prohaskát. Az osztrákok ugyan reklamáltak, hogy a korong a jobb oldali kapuvasról pattant ki, de a gólbíró és a vezetőbíró hajthatatlan volt: 3-3! A hátralévő öt percben már semmi sem változott, a Dunaferr támadott, a Villach "lopta" az időt. Miután ebben a párbajban az ellenfél volt a jobb, ezért az eredményjelző kezelőjének sem akadt már dolga. Maradt a döntetlen, ami ha azt nézzük, hogy a VSV az A-csoportos Ausztria legmagasabb szintű bajnokságában szerepel, akkor bravúr, aki viszont látta a meccset, az tudja, hogy ezen a délutánon - és ez támasztja alá az is, hogy az osztrákoknál potyagólja ellenére a kapus Prohaskát választották a meccs legjobbjának - a Dunaferr vesztett, és a Villach szerzett egy pontot. És ez bár látszatra nem sok a különbség, nagyon nem mindegy…
Mestermérleg Dusan Kapusta: - Csalódott vagyok, ugyanis sokkal jobban játszottunk, mint az osztrákok, a helyzeteink is megvoltak, csak kihagytuk azokat. Ezt annak tudom be, hogy az utóbbi időben sok tétmeccset játszottunk, rengeteget utaztunk és a játékosok egy kicsit elfáradtak. Greg Holst: - A csapatomból nagyon hiányzott Hohenberger, és ez meglátszott a teljesítményünkön. A Dunaferrben egy jól korcsolyázó és nagyon jól játszó ellenfelet ismertünk meg, és bár 3-1 után nyernünk kellett volna, a döntetlent reális eredménynek érzem.
