Atlétika - Szentgyörgyit megműtötték

"Először semmit sem éreztem, azt hittem, valaki kővel talált el, olyan hangot hallatott, amikor elpattant az Achilles-inam – magyarázta Szentgyörgyi. – Ahogy azonban a sarkamhoz nyúltam, éreztem, hogy ott nincs semmi. Ez volt az, amitől szinte sokkot kaptam, nem pedig a fájdalom. Nehéz elviselni, hogy ismét megsérültem, de nincs mit tenni, türelmesnek kell lennem. Ennek a rossz sorozatnak egyszer meg kell szakadnia, eszembe sem jut, hogy a sok kiesés miatt abbahagyjam a versenyzést.”Bár a célba Szentgyörgyi nem futott be, a rendezők és a nézők győztesként ünnepelték, a díjazását is eszerint kapta meg, és vastaps kísérte, amikor a mentők a pályáról elszállították. Hétfőn este már meg is műtötték.
"Köszönettel tartozom Ilyés Árpádnak, aki Debrecenből a tornász-világbajnokságról azért utazott Budapestre, hogy engem megoperáljon. Spanyolországban ugyan a menedzserem, Jos Hermens azt javasolta, menjek Finnországba egy híres specialistához, de én erre nemet mondtam. Azt válaszoltam, hogy olyan orvossal szeretném megműttetni magam, akit ismerek, akiben bízok, és aki tudja, mire kell még nekem a lábam. Hazajöttem, és a repülőtérről egyenesen a kórházba vittek.”A kiváló futónőre hat hét gipsz és legalább három hónapnyi kényszerpihenő vár, ám a gondolatai ennél már előrébb járnak.
"Nem érdemes a történteken rágódnom, inkább biztatom magam. Érdekes módon eddig minden sérülésem után, amikor újrakezdtem az edzést, a korábbinál jobb állapotba kerültem. Nem tudom, mi ennek a magyarázata, de legutóbb is így volt. A mostani versenyen rendkívül jó erőben voltam, a spanyol Abel Antón azt mondta, fantasztikusan futottam. Nem látszott, hogy csak három hónapja kezdtem újra. Eddig ennyi idő mindig elég volt arra, hogy formába lendüljek. Bár az Achilles-sérülés biztosan más, mint a többi, reménykedem abban, hogy most is így lesz. Az jár a fejemben, hogy ha márciusban már futhatok, talán a párizsi világbajnokságot is célba vehetem.”