Korábban is írtuk már: Miriuta Vasile távozni akar Cottbusból. A hétszeres magyar válogatott, a német élvonal utolsó helyezett csapatának középpályása alighanem ráunt az Energie pocsék szereplése miatti sanyarú helyzetre (financiális problémák, rossz hangulat), és főleg arra, hogy közte és Eduard Geyer vezetőedző között megromlott a viszony. Miriuta valaha kedvencnek, mi több, sztárnak számított a keletnémet városban, ám amíg az elmúlt években valóban húzóember volt, az idei bajnokságban ezt se hallgassuk el már nem nagyon ment neki a játék.
Ha minden jól megy, Miriuta Vasile tavasszal a Duisburg játékosaként rúghat labdába
Ha minden jól megy, Miriuta Vasile tavasszal a Duisburg játékosaként rúghat labdába
Még az a csúfság is megesett vele, hogy Geyer nem vitte magával a Kaiserslautern, majd a Stuttgart elleni bajnokira. És, hogy a történet kerek legyen: a klub azt tervezi, anyagi gondjain enyhítendő, még szerződésük lejárta előtt megszabadul túlfizetett labdarúgóitól. Márpedig Miriuta túlfizetett – állítják a cottbusi vezetők, és ahogy az várható volt, két héttel ezelőtt bejelentették: a jövőben nem számítanak rá, sőt, október 31-vel szerződést is bontottak a középpályással. A friss hír most az, hogy sajtóértesülések szerint a román származású játékosra a másodosztály 11. helyén álló MSV Duisburg vetett szemet. – Tárgyalt már a duisburgiakkal? – Egyelőre csak a menedzserem beszélt velük, de pénteken én is elutazom Duisburgba – mondta Miriuta Vasile. – Úgy tűnik, szeretnének megszerezni, és bevallom, nekem is lenne kedvem ott játszani. Jelenleg ugyan nem szerepel túl fényesen az MSV, de még így is a feljutás a cél. Meglátjuk, mindenesetre rajtam nem múlik majd a szerződés. Ha megegyezünk, szerintem a hét végén aláírjuk a papírokat, és hétfőtől már új csapatommal készülök. – Cottbusban mi a helyzet? – Az égvilágon semmi. December tizenötödikéig elvileg az Energiével edzhetek, ám lehet, hogy már csak elköszönni megyek vissza. – Kicsit sem sajnálja, hogy így alakult? – Miért sajnálnám? Négy szép esztendőt töltöttem a piros-fehéreknél, de én már jó ideje távozni akartam. Eljött az idő a váltásra, és alig várom, hogy új helyen, mondjuk Duisburgban bizonyíthassak. – Különböző összegek jelentek meg az ön árát illetően. Lehetett hallani százhúszezer meg százötvenezer euróról is. Mi az igazság? – Erről nem szeretnék beszélni. Amit említett, azt egy német újságíró szellőztette meg. Csak annyit mondhatok: nem a pénzen múlik majd a szerződtetésem. – Állítólag más ajánlatai is voltak, vannak. Azt azért elárulja, honnan keresték még? – Ebbe sem mennék most bele, mert ezekbenn eddig nem volt konkrétum. Különben is, most csak a Duisburgra koncentrálok, mert ebben van fantázia.