A hazai védőket többször is meglepték ezek az ellenakciók. Bizonytalanságukban közrejátszott, hogy a Rákóczi középpályássora elég szervezetlenül futballozott. Kiegyenlített játék közepette, egy ártatlannak tűnő akció során jutott büntetőhöz a Haladás: Tüske Roland nem is hibázott, s ez rögvest felvillanyozta a vendégeket. Ettől kezdve egyre inkább uralták a mezőnyt a vasiak, két százszázalékos helyzetet is összehoztak, igaz, el is puskázták azokat. Kovács Kálmán, érzékelve a bajt, a szünetben kettőt cserélt, ám sokat ez sem változtatott a játék képén. A kaposváriak ugyan görcsösen próbálkoztak, a labda többet volt a Haladás térfelén, de a vendégek szervezett játékuk jóvoltából időben semlegesíteni tudták a hazai próbálkozásokat. A Rákóczi lényegében a pálya közepén veszítette el ezt a mérkőzést, és legyünk őszinték, a helyzetek alapján a látogatók rá is szolgáltak a győzelemre.
MESTERMÉRLEGKovács Kálmán: – Tipikus egygólos mérkőzés volt, s mint az eredmény is mutatja, azt az egyet sajnos nem mi rúgtuk.
Glázer Róbert: – Szívós csapat ellen, nehéz mérkőzésen csikartuk ki a győzelmet, melynek értékét növeli, hogy azt egy balszerencsés vasárnapi vereség után, idegenben értük el.