Boldogságos vereség

Az otthoni 3:1-es győzelmet követően legalább egy játszmát, de a számolgatás elkerülése érdekében inkább kettőt kellett nyernie a Kazinbarcikának a továbbjutáshoz. Erre aztán az első meccs első másfél játszmájában diagnosztizált betegség ütötte fel a fejét a magyar gárda soraiban: az ütők meglehetősen indiszponáltan muzsikáltak. Ráadásul a támadások semlegesítésére gyakorolt mezőnyvédekezés valahogy nem akaródzott működni a meglehetősen pici teremben (ahogy Toma Sándor másodedző fogalmazott: az akváriumban), így a meglehetősen agresszívan nyitó és ütő Aich/Dob besöpörte az első két játszmát. Vagyis többet már nem hibázhatott a Vegyész, és Daniel Oravec vezetőedző már a második felvonás alatt feladócserére szánta rá magát: Schildkraut gyors irányítójátéka nem jött be, így a 35 esztendős Nagypál került sorra, aki a harmadik szettben már kezdett. Az ő nyugodtabb, alapjátékot erőltető lassabb stílusa valahogy jobban ízlett a csapatnak, és szép fokozatosan feljavultak az ütők. Például Morozov, aki az első játszmában egyszerűen nem találta önmagát. A Barcika olyannyira belejött, hogy kiegyenlítette hátrányát, és már továbbjutóként többet hibázva elveszthette az ötödik felvonást. Az összesítésben elért 5:4 azt jelenti, hogy a Vegyész decemberben a szaloniki csoportselejtezőn vehet részt.

Mestermérleg
Daniel Oravec: – Azért jöttünk, hogy minél több játszmát nyerjünk, és továbbjussunk. Sikerült a tervünk, az elkövetett hibákból pedig igyekszünk tanulni.