Ez egyelőre magasabb szint

Na persze Jan Jasko együttese sem rossz (sőt!), így igazán érdekes meccsre volt kilátás péntek este Dunaújvárosban. Az első percek tapogatózása után aztán hamar kiderült, hogy a vendégek nem véletlenül szerepelnek a világ élvonalában: gyorsak voltak, jól korcsolyáztak, a kombinatív játékuk pedig időnként az egykori szovjet iskolára emlékeztetett. Az első húsz percben Igor Karpenkónak, a vendégek portásának alig-alig volt oka az aggodalomra, Peterdi, Vass János és Palkovics (aki ezen a meccsen ünnepelte századik válogatottságát) lehetőségeit leszámítva nyugodt szívvel gondolkozhatott az élet nagy dolgain. Eközben a másik oldalon Halmosinak és persze a magyar védelemnek bőven akadt dolga. Ennek többségét jól meg is oldották a mieink, kétszer azonban kapunk hálójába került a korong: a 15. percben Procenko amúgy Palkovics-módra szerzett gólt, a 17. percben pedig egy egészen parádésan kidolgozott, emberelőnyös figura végén Szalnikov növelte kettőre az ukrán előnyt.
A második játékrész első perceiben viszont – vélhetően Jasko mester útmutatásainak köszönhetően – egy támadóbb szellemű magyar válogatott lépett jégre, s ezáltal Karpenkónak is több dolga akadt. A legígéretesebb talán Majoross helyzete volt, de magyar gól továbbra sem született. Aztán következett egy újabb ukrán létszámfölény, amit Szalnikov értékesített, bár az is igaz, hogy a korong olyan suttyomban csúszott be Halmosi mellett, hogy talán még maga a gólszerző sem látta. A harmad második felére valamelyest feljavult a mieink játéka, ami bizonyára összefüggésbe hozható azzal, hogy kétszer is létszámfölénybe kerültek Ladányiék. Volt egy időszak, amikor valóságos tűzijátékot rendeztek Karpenko kapujánál, de vagy ő, vagy a védők mindannyiszor hárítani tudtak. Majd elég volt egy eladott korong Ocskaytól, és a Szalnikov, Hrisztics duó zavartalanul vihette a pakkot Halmosira. Az újvárosi portás ugyan mindent megpróbált, de Hrisztics olyan magabiztosan emelt fölötte a hálóba, hogy arra vélhetően a Washington Capitalsnál is elismerően bólintottak volna.

Ezek után már csak abban reménykedhettek az egyébként végig lelkes hazai szurkolók, hogy legalább egyszer sikerül megadásra kényszeríteni Karpenkót. Volt is erre esély a harmadik harmadban, annak ellenére, hogy hosszú ideig eseménytelen, izgalmak nélküli játék folyt: az ukránok annyira már nem erőltették a dolgot, a mieinknek pedig továbbra sem sikerült semmi. A játékrész második felében – emberelőnynél – Majoross és Peterdi is megszerezhette volna a becsületgólt, de mindhiába, csak nem ment, miként nem sokkal később Ladányinak sem. Az 57. percben viszont újabb bemutatót tartottak a vendégek arra vonatkozóan, miként is kell kidolgozni és értékesíteni egy ziccert. A találatot ugyan Szalnikov szerezte, az érdem azonban nem kizárólag az övé, igazi csapatmunka volt.
A vége tehát 0–5 lett, ami első hallásra ijesztőnek tűnhet, de látni kell, hogy az ukránok egyelőre még magasabb szinten hokiznak. Jan Jasko a torna előtt azt mondta, nem elsősorban az eredmény a fontos, hanem a mutatott játék. Nos, az eredménnyel nem lehet elégedett, ami pedig a játékot illeti, bizonyára az is lesz még sokkal jobb. Akár már szombaton a szlovénok ellen.

Mestermérleg
Jan Jasko: – Jobban játszott az ellenfél. Sajnos az elején nem tudtuk azt a játékot nyújtani, ami lassíthatta volna az ukránok ritmusát.
Anatolij Bogdanov: – Csapatom fegyelmezettebb volt az emberelőnyös helyzeteknél, és azokat hibátlanul értékesítette.