Ferenczi István nagy bombája

Aligha vitás, a forduló rangadóját a Hidegkuti-stationban játszották, hiszen a listavezető MTK Hungária azt az Újpestet fogadta, amelyik csapat a gyengébb bajnoki rajtot követően az utóbbi négy bajnoki találkozóját megnyerte, és egyre feljebb kapaszkodik a táblázaton. Az már az összecsapás legelején jól kivehető volt, hogy a vendégek alaposan megszervezték a védekezésüket. A hazaiaknak Juhász Roland személyében egyetlen vérbeli előretolt támadójuk volt a pályán, ám a vendégek ennek ellenére négy, vonalban elhelyezkedő védővel álltak fel. Igaz, közülük Frantisek Kunzo nem ragaszkodott túlzottan a posztjához, embere nem lévén, gyakran megindult előre a jobb oldalon – az előtte futballozó Simek Péter csinált neki ilyenkor helyet, hiszen emberét, Daniel Rednicet elmozgatta az oldalvonal mellől –, ám mivel a bal szélen ilyen megindulásokra képtelenek voltak a lila-fehérek, a játékuk egyoldalasra sikeredett. A hazaiak a játékrész első felében nem tudták kihasználni, hogy a széleken Czvitkovics Péter és Rednic személyében játékügyes, lendületes labdarúgóik vannak, és jobbára csak középen, rövid passzos háromszögelésekkel tudták megközelíteni az Újpest kapujának az előterét. Az MTK csapatkapitányát, Illés Bélát Szélesi Zoltán szinte árnyékként követte, igyekezett már rögtön a labda átvételekor megzavarni, és ez rendre sikerült is neki.
Amíg a csapatok szervezettségét, védekezését dicsérni lehetett, addig mindenképpen kritika illette mindkét oldal támadófutballját, mégpedig amiatt, hogy az első félórában egyik kapu előtt sem adódott gólhelyzet. Egyik együttesben sem volt olyan futballista, aki ne a biztosat, az "olvashatót” akarta volna megjátszani, az ösztönös, váratlan megoldások hiánycikknek bizonyultak az első játékrészben. Talán valamivel a vendégek birtokolták többet a labdát, a védekezésből támadásba való átmenetet a lila-fehérek tudták rövidebb idő alatt megvalósítani. Persze mindez egyáltalán nem jelentette azt, hogy nyomás nehezedett volna Hajdu Attila kapujára, és egészen addig, amíg Simek Péter centerezése nem találta helyzetben Rósa Henriket, gólszerzési lehetőség sem adódott a vendégek előtt. Az első negyvenöt percet sokkal inkább a küzdelem, a küszködés jellemezte, mintsem a tetszetős, eredményre vezető futball, bár az a kijelentés talán megkockáztatható, hogy az újpestiek egy cseppet sem voltak bánatosak azért, amiért döntetlenre álltak a bajnoki éllovas otthonában.
A folytatás első percei a korábbinál lendületesebb futballt hoztak, nem sok hiányzott ahhoz, hogy a hazaiak az alig néhány pillanat óta pályán lévő Ferenczi Istvánnak köszönhetően előnyhöz jussanak. Ekkor perceken keresztül az Újpest térfelére terelődött át a játék, és ha pontosabbak a hazai centerezések, akkor gólt is láthatott volna a közönség. Ami jól működött az újpestiek részéről, azzal igencsak sok probléma adódott ekkor, vagyis az oldalvonal melletti területek lezárását a lila-fehérek nem tudták megoldani. Mivel Szabó András együttesének a középpályás védekezése sem volt ideális ekkor, egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy a játékot az MTK Hungária uralta.
Valószínűleg a vendégek szakmai stábja is érzékelte azt, hogy csapatuk jobb oldali védekezése igencsak hézagos, így Simek Péter helyett az a Németh Tamás kapott játéklehetőséget, akinek a Rednic által vezetett bal oldali rohamok megállítása jutott feladatul. Az idő előrehaladtával egyre több lett a pontatlanság, becsúszott néhány túlzottan keménynek tűnő szerelés, és félő volt, hogy elszabadulnak az indulatok. A csapatokat dicséri, hogy bár a futballisták egyik oldalon sem nyújtottak felejthetetlen teljesítményt, láthatóan nem elégedtek meg a döntetlenért járó ponttal. Ugyanakkor adta magát a kérdés, hogy melyik oldal tagjai vállalnak pluszkockázatot a gólszerzés érdekében úgy, hogy közben megmarad a hátsó alakzatuk stabilitása. Azt ugyanis érzékelni lehetett, hogy amelyik csapat esetleg előnyhöz jut, az nagy valószínűséggel három ponttal gazdagodik. Már-már úgy tűnt, hogy ezen a napon nincs benn a gól a futballistákban, amikor Ferenczi István fantasztikusan eltalált lövése után a labda utat talált az újpesti kapu bal felső sarkába. A hajrára az egyenlítés érdekében túlzottan kinyíltak a vendégek, az MTK játékosai akár növelhették is volna az előnyüket, és bár nem tették, azért elmondható, nem érdemtelenül szerezték meg a rangadón a győzelmet.
A remélt jó játék ugyan elmaradt, ám hazai oldalon aligha bánta ezt bárki is…

Mestermérleg

Nem ígérkezett könnyűnek ez a találkozó, és nekünk fontos volt nyernünk, és ez, ha nem is jó, de fegyelmezett játékkal, valamint egy gyönyörű góllal sikerült is. A mérkőzés roppant küzdelmes volt, és ezért is értékes a három megszerzett pont.
Egervári Sándor, az MTK vezetőedzője


Nagy taktikai csata volt, bár a játék hagyott kívánnivalót maga után. Éreztem, egy gól mindent eldönthet, ám sajnos – egy eladott labda miatt – ezt nem mi szereztük, és így hiába volt legalább annyi helyzetünk, mint az MTK-nak, az ellenfél megérdemelten nyert.
Szabó András, az Újpest vezetőedzője

Percről percre

16. perc: Szabadrúgáshoz jutott az Újpest jobbról, a tizenhatos sarka elől, 24 méterre a kaputól: Simek erős lövését követően a labda a léc alá tartott, ám Hajdu szögletre mentett.
36. perc: Horváth Ferenc a balösszekötő helyén cselezgetett, majd jól vette észre, hogy Simek a jobb oldalon egyedül várja a labdát. Simek néhány lépés után laposan középre adott, ahol őrizetlenül maradt Rósa Henrik, aki a kissé mögé érkező labdát hat méterről, sarokkal perdítette kapura, Hajdunak azonban nem okozott gondot a védés.
48. perc: Andronic balról adott a kapu elé, Vlaszák bizonytalanul mozdult ki, csak beleütni tudott a labdába, és az így Czvitkovics elé hullott. Czvitkovics 12 méterről az üres kapura ívelt, de a labda a jobb kapufa mellett elhagyta volna a játékteret, ha Ferenczi az alapvonaltól nem pöcköli vissza, ám az ötösön belül már csak védők voltak, akik felszabadítottak.
64. perc: Korolovszky úgy döntött, hogy ő kisegíti a támadókat: 25 méteres, erős lövését követően azonban Hajdu megfogta a jobb alsó sarok előtt a labdát.
69. perc: Ferenczi indította a balösszekötő helyén megiramodó Illést, aki bevezette a labdát a tizenhatoson belülre, 14 méterről ballal megcélozta a kaput, ám Tamási önfeláldozóan bevetődött a labda útjába.
85. perc: Czvitkovics vezette fel a labdát középen, majd a tizenhatos elé érve remek ütemben tálalt a jobbösszekötő helyén várakozó Ferenczi elé, a csatár tolt egyet a labdán, majd 13 méterről a léc alá bombázta.
1–0