Névjegy
PABLO CÉSAR AIMAR
Született: 1979. november 3., Río Cuarto
Nemzetisége:argentin
Posztja:támadó középpályás
Magassága/testsúlya: 170 cm/62 kg Klubjai: River Plate (1996–2000), Valencia (2000–)
Legnagyobb sikerei: 5x argentin bajnok (1996 – Apertura; 1997 – Clausura, Apertura; 1999 – Apertura; 2000 – Clausura), spanyol bajnok (2002), Libertadores-kupa-gyôztes (1996)
Soha rosszabb hétvégét! Megint jó pár játékos produkált olyat, amivel felvette a versenyt e heti választottunkkal, Pablo Aimarral. Ott van például Patrick Kluivert, a Barcelona, és James Beattie, a Southampton egyaránt hármat lövő éke. Vagy említhetnénk Ewerthont (Dortmund), aki csere létére köszönt be kétszer, s akkor a többi duplázóról (például Bruggink, Elber, Lurling és Makaay) még szót sem ejtettünk. Mint sejthető, az döntött a Valencia argentin zsenijének javára, hogy aki nem vérbeli befejezőcsatár, az ritkán szokott mesterhármast szerezni. Neki egy félidőre volt hozzá szüksége.

Pablo Aimar pályafutása elsô mesterhármasát szerezte a Bilbao elleni bajnokin

Pablo Aimar pályafutása elsô mesterhármasát szerezte a Bilbao elleni bajnokin
Leszögezhetjük, hogy a még most is csak 23. életévében járó játékmester sem ettől az elismeréstől, sem az argentin sajtó bókjaitól nem ájult el. Pedig dicsőítésből nem volt hiány, amíg otthon játszott: a ma már a Barcelona alkalmazásában álló Javier Saviolával és Juan Román Riquelmével együtt az argentin labdarúgás legnagyobb ígéreteként emlegették. Elnézve, hogy a "trió” tagjai pillanatnyilag milyen egyesületeknél rúgják a labdát, a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy nem vallottak szégyent – s ez még akkor is igaz, ha a nemzeti tizenegyben egyikük sem tudott még nagyot alkotni. Pedig Aimar válogatottbeli karrierje például nagyon jól indult, egy U20-as világbajnoki címmel a zsebében rögtön betalált a debütálásakor, a Paraguay elleni vb-selejtezőn – a nyári torna azonban neki sem sikerült, ugyebár.
Hősünk 1996. augusztus 11-én lépett először pályára a River Plate felnőttcsapatában, a Colón elleni, 1–0-ra elvesztett bajnokin, de a pontvadászat vége sokkal vidámabb lett a számára, hiszen a "milliomosok” a táblázat élén végeztek. Első gólját érdekes módon csak másfél évvel később, 1998 februárjában lőtte, a Rosario Central hálójába, egy 2–2-re végződött mérkőzésen. Eredményesség szempontjából egyébként az 1999– 2000-es szezon volt a legjobb eddig a pályafutása során, ekkor 30 találkozón 12-szer ünnepelhetett. Talán nem véletlen, hogy ezen idényben a River az Aperturát és a Clausurát is megnyerte, akárcsak 1996–97-ben.
Egy ideig együtt játszott Ariel Ortegával a piros-fehéreknél, de akkor futott be igazán, amikor a "Csacsi” (El Burrito) becenévre hallgató társ távozott. Ettől fogva éveken át kihagyhatatlan volt a kezdőből, s nyomban beszerzett egy hasonlóan vidám becenevet is: ő lett a "Bohóc” (El Payaso). Összesen három Apertura- és két Clausura-győzelmet szerzett, mígnem 2001 januárjában a Valenciához igazolt. (Mellesleg ebben ugyancsak Ortegát követte, de az előd csak rövid időt töltött a Mestalla-stadionban.) A Valencia 24 millió eurónak megfelelő összeget áldozott rá, de alacsonyabb ajánlattal nem is igen lett volna esélye, mivel a legnagyobb európai klubok az utolsó pillanatig versenyben voltak Aimar aláírásáért.
Egy – a dél-amerikaiak esetében megszokott – halványabb évad után 2001–02-ben már mindenestül megszolgálta az árát, remek játékkal segítette bajnoki címhez a Valenciát. Pedig akkor még hátravolt élete első mesterhármasa – most már ezt is sikerült letudnia.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik







