Trapattoni nem akar távozni

Lemond, kirúgják, nem mernek hozzányúlni.
Olaszországban csütörtökön valószínűleg ez volt az öt leggyakrabban elhangzó szó, hiszen mindenki arról beszélt, hogy mi lesz Giovanni Trapattoni sorsa. A közvélemény, a sajtó és a szakma már a jugoszlávok elleni szombati hazai 1–1-et is nehezen tudta megbocsátani a szövetségi kapitánynak, de a walesiek elleni szerdai vereség után az említettek nagy része azt akarja, hogy az egykor "közimádatnak” örvendő Trap minél előbb hagyja el a squadra azzurra kispadját.
A mesternek azonban esze ágában sincsen lemondani. "Amikor egy csapat veszít, mindig az edzőt szidják, de ha más játékosokat hívtam volna meg a keretbe, akkor azért bíráltak volna. Én azonban továbbra is hiszek a csapatban, és biztos vagyok benne, hogy ha valamennyien öszszefogunk, akkor kijutunk a portugáliai Európa-bajnokságra, még akkor is, ha nehéz út vár ránk – nyilatkozta Olaszországba visszatérve Trapattoni, aki egy költői kérdést is feltett a rá váró újságíróknak: – Ha maguk közül valaki három rossz cikket ír egymás után, azt kirúgják?” (A kérdés aktualitását az adja, hogy a minap jókora botrány tört ki a legendás La Gazzetta dello Sportnál. A világ leghíresebb sportújságjában egy cikk szerint Gunnar Nordahl, a Milan egykori svéd játékosa ajánlott a klub figyelmébe egy fiatal labdarúgót. Apró "gond”, hogy a nagyszerű Nordahl 1995-ben meghalt, a Gazzetta pedig nem győzött bocsánatot kérni.)
Trapattoni ráadásul a humorérzékét sem veszítette el: amikor csütörtök hajnalban a malpensai repülőtéren a Striscia la notizia (Kósza-kúszó hírek) című vicces híradó stábja átnyújtotta neki a "kiváló eredményekért járó” Aranytapír-díjat, Trap közölte, hogy "nem ér”, mert egyet már kapott annak idején a Fiorentina edzőjeként is, másrészt pedig a kispad nem inoghat alatta, mert vasbetonba ágyazták.
A helyzet persze azért korántsem ennyire tréfás, hiszen az olaszok a vesztett pontok tekintetében Walestől és Jugoszláviától is alaposan le vannak maradva, így aztán érthető, hogy a szövetség egyelőre nem döntötte el, hogy mi legyen a szakvezető sorsa. Giancarlo Abete alelnök szerint "kifejezetten szakmai gondok vannak a csapattal, amely nem tud eredményt elérni olyan válogatottakkal szemben sem, amelyeket le kellene győznünk.” Franco Carraro szövetségi elnök egyelőre nem nyilatkozott, de a kiszivárgott hírek szerint ő adna még egy esélyt az idén öt mérkőzést is veszítő (!) Trapattoninak, azaz megtartaná a kapitányt a márciusi Eb-selejtezőkig. (A kiszivárgott hírek szerint egyébként hárman jöhetnek szóba utódként: Dino Zoff, Claudio Gentile és Marco Tardelli, azaz az 1982-ben világbajnoki címet nyert gárda három oszlopa. Zoff a 2000-es Eb ezüstérme után Berlusconi miniszterelnök kritikája miatt mondott le, de a visszatérését ellenzi két nagy klub, a Juventus és a Milan. Tardelli és az U21-es válogatottat edző Gentile kinevezését viszont a szakma nem nézné túl jó szemmel.)
Végül pedig térjünk vissza röviden magára a cardiffi mérkőzésre, amelyen egyébként az olaszok korántsem játszottak alárendelt szerepet, olyannyira nem, hogy sok szakértő szerint Jones walesi kapus volt a mezőny legjobbja. A hazaiak vezető góljára Del Piero egy pontosan ugyanolyan (a sorfalon megpattanó) szabadrúgással válaszolt, mint amilyet négy nappal korábban a jugoszlávoknak lőtt, és az olaszok valóban a második gól megszerzésén fáradoztak, amikor a walesiek kontrából megszerezték a győztes találatot. "Túlságosan lelkesen támadtunk, és persze én is követtem el hibákat: nem kellett volna például lehoznom Di Biagiót, ám attól tartottam, hogy megkapja a második sárgáját és kiállítják” – nyilatkozta magáról a mecs-csről Giovanni Trapattoni, aki mellett egyébként az összes játékosa kiállt a találkozó után.
Zárásként persze ne feledkezzünk meg a győztes walesiekről sem, akik számára hirtelen elérhető közelségbe került a történelmi siker, az Európa-bajnoki döntőben való részvétel. "A játékosaim egyszerűen csodálatosak voltak, az elmúlt évek egyik legjobb teljesítményét nyújtották, valósággal rákényszerítettük a játékunkat az ellenfélre – áradozott a csapatáról Mark Hughes szövetségi kapitány. – A walesi futball történetének legszebb napjait éljük, de vigyáznunk kell, nehogy a folytatásban eltékozoljuk ezeket a pontokat.”
Eközben a jugoszlávoknál egy kapust ünnepelnek, ami azért is furcsa, mert a plávik sikerrel zárták a szerdai meccsüket, és ilyenkor általában a gólszerzőket szokták méltatni. Most azonban szó sem lehet erről, mert ha nem Dragoszlav Jevrics áll a hazaiak kapujában, akkor bizony a finnek ponttal, de inkább pontokkal távoznak Belgrádból. "Nagyon nehéz meccs volt – ecsetelte a hálóőr. – Az első félidőben a finnek minden beívelt labdát megszereztek, és ha jobban figyelnek, akkor többgólos előnyre tehettek volna szert. Szerencsére a folytatásban minden megváltozott, és ezzel a három ponttal közelebb kerültünk a portugáliai tornához.”
Jevricshez hasonlóan Dejan Szavicsevics szövetségi kapitány is a fordulást követő futballal volt elégedett: "Az első félidőben szerencsénk volt, hiszen a finnek rengeteg helyzetet dolgoztak ki. Be kell vallanom, hogy hibáztam, mert egy edzés után megváltoztattam a játékrendszerünket, és háromcsatáros játékra vállalkoztam. Csak akkor lettünk egyenlő partnerei a vendégeknek, miután lehoztam az egyik támadót, és Krsztajicsot beküldtem a védelembe . A hajrában a nagyobb különbségű győzelemre is volt esélyünk, de én már az egy–nullával is megelégedtem volna.”

Wales–Olaszország
2–1 (1–1)
Cardiff, 72 000 néző
V: Veissiére (francia). G: Davies (12.), Bellamy (70.), ill. Del Piero (31.)
WALES: P. Jones – Delaney, Melville, Gabbidon, Speed – Davies, Savage, Bellamy (Taylor, 93.), Pembridge – Hartson, Giggs
OLASZORSZÁG: Buffon – Panucci, Cannavaro, Nesta, Zauri – Tommasi, Di Biagio (Gattuso, 64.; Marazzina, 84.), Pirlo, Ambrosini – Del Piero, Montella (Maccarone, 70.)

Jugoszlávia–Finnország
2–0 (0–0)
Belgrád, 32000 néző
V: Wegereef (holland). G: Kovacsevics (55.), Mihajlovics (82. – 11-esből). K: Reini (82.)