A piros lett a divat a fiataloknál

Mert, ha csak a végeredményt tekintjük, bizony túlzás lenne azt állítani, hogy az utánpótláscsapat rohamléptekkel indult volna meg a 2004-es athéni olimpiai felé (talán nem árt még egyszer rögzíteni: az Eb-selej-tezőn induló gárdákat tíz csoportba sorolták, az első helyezettek mellett a hat legjobb második léphet tovább, e gárdák közül a ráadást sikerrel vevő nyolc játszik az U21-es Eb-n, és a torna első négy helyezettje képviseli – a rendező Görögország mellett – Európát az ötkarikás játékokon).
Ám a Róth-legénység első tétmérkőzését nézve túlságosan is borúlátóak lennénk, ha kizárólag a szövetségi edző fentebb idézett szavait vennénk figyelembe. Bár nyilván butaság lenne "biztató jelekről” értekezni, esetleg a pénteki vereséget úgymond ünnepelni, azért néhány dicsérő szót megérdemel a gárda. Aki nem tudná: a fiatalok csaknem egy órát emberhátrányban küzdöttek végig, és csak a 84. percben kapott gól okozta a vereségüket. Igaz, az eredmény sohasem tükrözi, a csapatok hány emberrel fejezték be a találkozót, és a gólok mikor estek, e két adat azért bizonyíték arra, hogy a mieink helytálltak. És a látottak is ezt támasztják alá.
Nem lehetett érezni ugyanis, hogy a hazai pályán szereplő svéd csapat az első félidő derekától előnyben futballozhatott, a szervezetten védekező, a labdát sokszor ügyesen megtartó magyarok cseppet sem játszottak alárendelt szerepet. Az más kérdés, hogy e társulat utóbbi három mérkőzésén négy magyart is idő előtt leküldtek a pályáról, és noha Róth Pusztai Olivér pénteki piros lapját érthetetlennek minősítette, alighanem alapos analízist igényel, miért van a fiatalok öszszecsapásain ilyen feltűnően sok kiállítás.
Nem csoda, ha meglehetősen lehangolt magyar játékosok hagyták el a västerasi klubház vendégöltözőjét. A kiállítás után taktikai okokból lecserélt Bajzát Péter (aki helyett védőt küldött be a tréner) például elárulta, magában tartott attól, hogy a jó felépítésű svédek lesöpörnek bennünket, erről azonban szó sem volt. Hozzá kell tenni: amíg a DVSC csatára pályán volt, a tőle megszokott agreszszív stílusban játszott, ezúttal azonban örömteli módon nélkülözve a sportszerűtlen, durva megnyilvánulásokat.
"Nem túlzok, verhetőnek gondoltam ezt a svéd csapatot – mondta a Loki futballistája. – Nem éreztem a hazaiakat jobbnak, és ha bátrabban támadunk, akár az első félidőben eldönthettük volna a három pont sorsát a magunk javára.”
Németh Norbert a találkozó hőseként is levonulhatott volna a pályáról, hiszen két alkalommal is ígéretes helyzetbe került a svéd védelem jobb (a meccs alapján mondható: jobb, mégis rosszabb) oldala mellett.
"Sajnálom, hogy nem sikerült gólt szereznem, pedig erre két lehetőségem is volt – mondta a győriek fedezete. – Hiába voltak többen, nem bírtak velünk a hazaiak, ezért minimum az egyik pontot megérdemeltük volna.”
Az utolsók között öltözött át Szabics Imre, akiről érdemes néhány szót ejteni. A futballt figyelemmel kísérők tudhatják, a Sturm Graz csatára mostanában egyre markánsabb produkciót nyújt osztrák klubjában, és pénteken Skandináviában is kiderült: a támadó valóban sokat fejlődött a profik között. Szabics kimondottan éretten, taktikusan futballozott, sokszor irreális túlerővel, négy, esetenként öt svéd játékossal szemben is addig tartotta a labdát, amíg a védekezésben kifáradó társak közül valaki nem zárkózott fel mellé. Tény, hogy a futballista nem nagyon került helyzetbe, de a kiállítás utáni periódusban, egyetlen csatárként is, állandó fejfájást okozott a bekkeknek (ezért is figyeltek rá mindig többen). Szóval, Szabics jó úton halad afelé, hogy igazán értékes labdarúgó váljék belőle.
"Meggyőződésem, hogy ez a svéd csapat nem tudja megszerezni az első helyet ebben a csoportban – vélekedett Szabics. – Magunknak tettük nehézzé a mérkőzést, de még tíz emberrel is egyenlő ellenfelek voltunk. Számomra ezen a meccsen kiderült, hogy jobbak vagyunk, ezért is különösen fájó, hogy végül kikaptunk. A játékban az emberhátrány ellenére sem volt benne a hazaiak gólja, nem szorítottak be minket, nem voltak helyzeteik, ám egy hiba a vesztünket okozta. Bizonyos vagyok abban, hogy otthon megverjük ezt az együttest.”
Hogy miként, az talán mellékes – hiszen azon a találkozón is csak a végeredmény számít majd.