Egyetemre jár és politikusi babérokra vágyik a "Horvát bán”

Sokak szerint minden idők legjobb horvát labdarúgója köszönt el a játéktól hétfőn, a horvát függetlenség napjának és saját 34. születésnapjának előestéjén. Zvonimir Boban 1968. október 8-án látta meg a napvilágot a dalmát-hercegovinai határon fekvő Imotskiban, egy hercegovinai családban. Mivel falujában nem volt korosztályos csapat, a szomszédos Runovicsi Mracsajban kezdett el futballozni tízéves korában.A környék hagyományosan a Hajduk Split szurkolótáborának bázisa, ezért természetes volt, hogy ő is a spliti sztárcsapatnál próbálkozott 13 évesen. Mivel az egyik edző "túl vékonynak” találta a lábait, édesapja átvitte a zágrábi Dinamóba a növekvő focipalántát, oda, ahol a bátyja, Drazen is játszott. Tizenhat éves volt, amikor Tomislav Ivic felvitte őt a felnőttek közé, tizenhét, amikor debütált a nagycsapatban. Ez már Miroslav Blazevic keze alatt történt. Blazevic edzősködése legjobb futballistájaként emlegeti Bobant, akire már 19 évesen rábízta a csapatkapitányi karszalagot.Már túl volt az U20-as világbajnoki címen és a jugoszláv nagyválogatottbeli debütáláson, amikor 1990 májusában, egy Dinamo Zagreb–Crvena zvezda meccsen megütött egy rendőrt, aki a horvát csapat szurkolóit csépelte. Ekkor már nagyon feszült volt a politikai helyzet Jugoszláviában – sokan e meccsben és "utójátékában” látják a délszláv háború kitörésének közvetlen okát! –, nem csoda, hogy Bobant Belgrádban "leusztasázták”. A csoda inkább az, hogy nem örökre, hanem csak nyolc hónapra szóló eltiltást kapott. Végül csak nyolc meccset kellett letöltenie, és mivel Jugoszlávia abban a formájában megszűnt, Boban 1990 decemberében már bemutatkozhatott a horvát nemzeti csapatban.Boban útja hamarosan a Milanba vezetett. Az olasz sztárcsapat ugyan kölcsönadta a Barinak, majd egyenesen meg akart válni tőle, de ő hajthatatlan maradt, mindenáron ki akarta tölteni a szerződését. Érdemes volt makacskodnia, hiszen – többek között – BL-győzelmet és négy bajnoki címet nyert a lombard csapattal, mi több, ő lett a piros-feketék százéves történetének legtöbb trófeát szerző külföldi játékosa. Rövid ideig játszott a Celta Vigóban is, de hamar ráunt az állandó csereszerepre, és inkább elköszönt, hogy zágrábi egyetemi tanulmányaira összpontosíthasson. Jelenleg harmadéves bölcsészhallgató, aki a horvát szövetség elnöki posztján kívül politikusi babérokra is pályázik.