Ma már verhető ellenfélnek tűnik a Stuttgart

Vegyük tehát nagyító alá a Ferencváros ellenfelét. A Fussballvereins Stuttgart 1893-ban alakult, majd 1912-ben egyesült a Kronen-Club Cannstadt csapatával, így létrejött a Verein für Ballspiele (VfB) Stuttgart, amely 1950-ben 96 000 néző előtt a berlini Olimpia-stadionban megszerezte története első német bajnoki címét – ezt 1952-ben, 1984-ben, és 1992-ben újabb három követte. Utóbbi megszerzésekor az azóta botrányhősként emlegetett Christoph Daum ült a Stuttgart kispadján. A négy bajnoki cím mellett három német kupagyőzelmeket jegyezhettek fel a klub krónikásai (1954, 1958, 1997). Nemzetközi szinten legnagyobb sikereiket általában kudarcként fogták fel, hiszen 1989-ben Arie Haan edzősködése idején az UEFA-kupa döntőjéig meneteltek, ott azonban a fénykorát élő, és Diego Maradona vezette SSC Napoli várt rájuk, és a nápolyi 2-1-es vereség, majd az otthoni 3-3 az olaszok győzelmét jelentette. 1998-ban sikerült egy újabb nemzetközi kupadöntőbe eljutni, de a KEK történetének utolsó előtti döntőjén a Chelsea 1-0 arányban jobbnak bizonyult.

A klub története során számos világhírű játékost soraiban tudhatott, köztük az 1990-es világbajnok Guido Buchwaldot, és az ugyanott ezüstérmes argentin Jose Horacio Basualdót, valamint az 1994-ben aranyérmet szerző brazil válogatott csapatkapitánya, Carlos Dunga is a svábok játékosa volt. A VfB az 1990-es évek végén erős középcsapatnak számított a Bundesligában, vezéregyéniségei a 1996-os Eb győztes Fredi Bobic, a bolgár Krassimir Balakov, és a brazil Giovanne Elber voltak. Ekkoriban a csapat tagja volt az éppen a Fradiból érkező Lisztes Krisztián is, aki a kezdeti nehézségek után fokozatosan beépült a csapatba, de igazán maradandót nem alkotott. Az utóbbi évek, beleértve az ideit is, nem a Stuttgartról szólnak, hacsak negatív szenzációként nem említjük a tavalyelőtti "éppencsak bennmaradást”. A jelenlegi, Felix Magath trenírozta csapatban Adhemar, Balakov, Zvonimir Soldo, Sean Dundee, Jens Todt, és Ioan Ganea az ismertebb nevek. A csapat német szinten középszerűnek tekinthető, az UEFA-kupában ennél azért jobb erőt képvisel.

A magyar csapatokkal szembeni mérlegük az ő szempontjukból meggyőzőnek mondható, hiszen két alkalommal találkoztak csapatainkkal, és mindannyiszor ők jutottak tovább. Előbb a Tatabányát (2-0, 1-2), majd a Pécset (4-1, 2-2) búcsúztatták.
A Fradi szempontjából annyit megállapíthatunk, hogy minden aspektusból kedvező ellenfelet rendelt nekik a sors(olás), hiszen azon túl, hogy nem tűnik előre lefutottnak a mérkőzés, német csapat révén fokozott érdeklődés kísérheti a találkozókat, amely magas közvetítési jogdíjként realizálódhat a "bevétel” rovatban.