Látványos gólok a rangadón

Azt mondják, az újságírók mindig csak a rosszat látják, hát most megpróbálunk kivételt tenni. A kezdés előtt olyan idillinek tűnt minden, mintha nem is magyar bajnokira látogattunk volna ki. Miközben a 22 kezdőjátékos a pályán melegített, a két csapat sérült, valamint eltiltott labdarúgói (lásd még: Dragóner Attila, illetve Szamosi Tamás és Nagy Lajos) egymással beszélgettek; az ilyenkor szokásos gyakorlatokat végző vendégjátékosokat még verbálisan sem inzultálták; a rendőrök békésen szotyolázhattak, elvégre a fanatikusok még egy pillantást sem vetettek rájuk. "Elárulhatom, szeretnék olyan sikereket elérni az edzői pályán, mint Garami József” – íme egy bók a ZTE trénerétől, Bozsik Pétertől. Ami azt illeti, kollégája sem fukarkodott az elimerő szavakkal, többek között azt hangoztatván, hogy ritka egységes társulat az egerszegi, mi több, Kenesei Krisztián személyében egy olyan kiváló csatárt tudhat soraiban, akit "egy percre sem szabad szem elől téveszteni, mert különben nagy baj lesz…”

Nos, negyedóra után borítékolhattuk volna a döntetlent, mert a Fradi és a ZTE ugyanannyit hibázott. A házigazdák rendre legveszélyesebb emberüket, Tököli Attilát keresték a labdával, a látogatók meg természetesen Keneseivel akartak gólt rúgatni. Csakhogy a fentebb már említett (néző)bosszantó hibák miatt egyik csatár sem kerülhetett komoly gólhelyzetbe. Egy híján húszpercnyi futball után tört meg a jég: Tököli először kapott jó "zsugát”, és múltjához méltóan (hiszen kétszeres gólkirály ő) élt is a lehetőséggel. A publikumot jó kedvre derítő találat persze nem jöhetett volna létre, ha nincsenek a rosszul helyezkedő zalai védők…
Mivel tudósításunkat azzal indítottuk, hogy igyekszünk csak a jóról írni, az első játékrészből hátralévő időszakra sok szót ne vesztegessünk. Legfeljebb annyit jegyezzünk meg, hogy a zöld és fehér mezesek tisztességgel küzdöttek, ráadásul egy felettébb sportszerű összecsapásnak lehettünk szemtanúi. Nem csoda hát, hogy a rosszhoz szokott drukkereknek ez éppen elég okot szolgáltatott ahhoz, hogy tapssal jutalmazzák az első félidei produkciót.
A gyepen lévők teljesítményével az edzők is elégedettek lehettek, ezt bizonyítja, hogy a térfélcserén kívül más változást nem történt.
Illetve, dehogynem!
Sokkal jobb lett a meccs! Ehhez kellett az is, hogy Bozsik Péter átszervezze csapatát, Vincze Ottó kihúzódott a középpálya jobb oldalára, míg az addig ott játszó Faragó István egy sorral feljebb ment, így a folytatásban két csatárral rohamozott a Zalaegerszeg. A merész húzás hamar eredményre vezetett: Vincze szédületes bombája után a Ferencváros már nem vezetett. A némiképp váratlanul talpraálló zalaiak kihasználhatják a lélektani előnyt – gondoltuk, ám jókorát tévedtünk. Az 1–1-ért járó pontnak aligha örülő FTC tudniillik úgy rákapcsolt, ahogy Michael Schumacher szokott az egyenesekben, és tessék: hamarosan egyről a kettőre jutott. Sőt, a mérkőzés ezen periódusában dönthetett volna a három pont sorsáról, csakhogy Turi Géza védései, és ki tudja, még milyen külső erők megóvták a ZTE kapuját.
Közhelyszerű fordulattal élve: ahogy az ilyenkor lenni szokott, a sok elpuskázott helyzet megbosszulta magát, a 76. percben a nagy gólt "ragasztó” Kocsárdi Gergely adott újabb munkát az eredményjelző tábla kezelőjének. Volt még hátra negyedóra, no meg jó néhány ígéretes akció (köztük egy olyan, amely gyanítjuk, sokáig témát szolgáltat még) – és egy mindent eldöntő találat. Mintha csak megbeszélték volna a futballisták, hogy a játék a győztes gólig megy: az utolsó utáni pillanatban Tököli Attila a mennybe repítette a Ferencváros táborát. Így a rúgott gólok száma is azt bizonyítja, hogy a Ferencváros megérdemelten nyert.
A végére még csak annyit (hiába, no a pozitív szemlélet): soha rosszabb találkozót.

Percről percre

20. perc: Gyepes szerzett labdát Faragó passza után, s még a saját térfeléről ugratta ki Tökölit, a csatár a tizenhatoson belülre vezette a labdát, s a balösszekötő helyéről, 14 méterről ballal félmagasan lőtt: Turi még hozzáért a labdához, de védeni nem tudott, így az a kapu bal oldalába került. 1–0
58. perc: Kenesei lőtte középre a ZTE bal oldali szögletét: Szkukalek középre fejelte a labdát, éppen Vincze Ottó elé, aki 22 méterről, jobbal hatalmas erővel, félmagasan egyből a kapu jobb oldalába bombázott. 1–1
62. perc: Gera mutathatta be akrobatikus mutatványát, miután Kapic indította őt, a jobbösszekötő helyén Urbán mellett elfejelve a labdát kilépett, majd 15 méterről jobbal, higgadtan gurított a bal sarokba. 2–1
76. perc: Kenesei végzett el szabadrúgást Szűcs kapujától 23 méterre, a labda a sorfalról oldalra pattant, így került az a tizenhatos jobb sarkánál helyezkedő Kocsárdi elé. Ha a védő már ott volt, és a hazaiak közül senki sem támadta, hát egyből kapura lőtt: tökéletesen. Jobbal, laposan nagy erővel a jobb alsó sarokba bombázott. 2–2
80. perc: Szili szerzett gólt: kilépett a védők között, eltolta a labdát Turi mellett, a kapuba gurított oly módon, hogy Budisa csak a gólvonalon túlról kanalazta vissza azt a mezőnybe. Igen ám, csakhogy a játékvezető – tévesen – les miatt érvénytelenítette a találatot.
92. perc: Gera végzett el a bal oldalról szögletet, laposan Szkukalekhez adott, ő a tizenhatos sarkáról lágyan ívelt középre, Turi rossz ütemben mozdult ki kapujából, Kriston megelőzte, továbbcsúsztatott, így aztán Tököli a kapu közepénél, két lépésre a gólvonaltól bal combbal a hálóba terelte a labdát. 3–2


Mestermérleg

Jó mérkőzés volt, amelyen több helyzetet dolgoztunk ki, bár a ZTE két bombagóllal megnehezítette a dolgunkat. A változatos, fordulatos mérkőzésre még sokáig emlékeznek a szurkolók, a ferencvárosiak legalábbis biztosan.

Garami József az FTC szakmai igazgatója


Kétszer sikerült talpra állnunk, de sajnos ez sem volt elég, nem tudtuk megtartani a döntetlent. Holott a cserejátékosokat is azért hoztuk be, hogy a ferencvárosi beadásokat semlegesítsük, ennek ellenére az utolsó percben egy beívelés pecsételte meg a sorsunkat…

Simon Antal a ZTE vezetőedzője

Fény és árnyék

A legfanatikusabb szurkolók valódi focidélutánt élvezhettek végig. A Népligetben 14 órakor kezdődött a Józsefváros–Duplo BLSZ IV-es rangadó, 16 órakor a Könyves Kálmán körúton a Siketek fogadta a Voyage-t (még mindig a BLSZ negyedosztályában járunk), míg hatkor az Üllői úton indult útjára a labda. Hogy melyik mérkőzés volt a leginkább izgalmas, az tudja, aki mindhárom találkozót végignézte.


Csaknem egy komplett csapatra való játékos nem léphetett pályára az Üllői úton: kilenc futballista csak a lelátóról figyelhette társait. A házigazda Ferencvárosból négyen (Dragóner Attila, Alekszandar Jovics, Károlyi Sándor és Marek Penksa), a vendég Zalaegerszegből pedig öten (Babati Ferenc, Szasa Ilics, Molnár Balázs, Nagy Lajos és Szamosi Tamás) hiányoztak.