Az Eb országos üggyé válhat

– Mit érzett, amikor a bizottság utolsó tagjától is elköszönt?
– Vegyes érzések kavarogtak bennem – mondta Makray Balázs. – Szerénytelenség nélkül mondhatom, hatalmas munkát végeztünk, a vendégeknek tényleg nem lehetett egyetlen rossz szavuk sem a szervezésre, az ellátásra, a helyszíneknek kijelölt városok felkészültségére. Ez maradéktalan elégedettséggel tölthetett volna el, ám mindig bennem van a drukk, hogy ez a munka ne legyen hiábavaló. És természetesen a fáradtság volt az, aminek a feszített hét alatt nem adhattam át magamat, de a látogatás végével derekasan rám tört.
– Mekkora előkészítést igényelt a szemle?
– A városok vezetőivel és az építészekkel július elején értekeztünk először közösen. Azt szerettük volna elérni, hogy mindegyik helyszín egységes tájékoztatót adjon a lehetőségeiről és a fejlesztéseiről, az építészek is ugyanígy ismertessék a stadionok terveit, és ezt sikerült is elérnünk. Ezt követően még ötször találkoztunk központi szervezésben, majd a látogatást megelőző héten elmentünk mind a hét városba, és lényegében főpróbákat tartottunk. Mindegyik érintett vezető nyitott volt a kéréseinkre, és a polgármesterek élesben is kiválót nyújtottak, ezzel is bizonyítva elkötelezettségüket.
– Amikor kijelölték a helyszíneket, több hoppon maradt pályázó város is panasszal élt, és a döntés megváltoztatását követelte. Azóta megnyugodtak a kedélyek?
– Igen. Azt hiszem, mindenki megértette, a kijelölt helyszínek valóban alkalmasak a rendezésre, és ha megkapjuk az Eb-t, a kimaradtak is fontos szerephez juthatnak, hiszen szállás- és edzéslehetőségeikre minden bizonnyal szükségünk lesz.
– A bizottság tagjai szemlátomást elégedetten zárták a nálunk töltött hetet. Mikor érezte először azt, hogy sikerült kivívni ezt az elégedettséget?
– Egy apróságot említek elsőként. Vasárnap este érkeztek, és a csomagjaik elkeveredtek. Másnap reggel nyolckor azonban az összes poggyászt átadtuk nekik a szállodában, és látszott rajtuk, ez a teljesítmény kiváltotta az elismerésüket. Ez másodszor akkor villant a szemükben, amikor a rossz időjárás miatt nem repülhettünk, és mi azonnal tudtuk a megoldást, elővettük a B-tervet, azaz láthatták, semmit sem bízunk a véletlenre. A lényeg azonban alighanem az volt, hogy a helyszíneken pontos és felkészültségről árulkodó válaszokat kaptak a kérdéseikre.
– Imponáló volt az is, ahogyan a küldöttséget az egyik helyszínről átszállították a másikra. Ha nem jött össze a repülés, akkor olyan rendőri felvezetést kaptak, amely némi túlzással legfeljebb államfőknek dukál. Ezt hogyan sikerült elérniük?
– Végtelenül egyszerű: a központi igazgatási szervek, a kormány is mind segítettek, ami bizonyítja, hogy az állam vezetőinek is fontos az Eb ügye. Ezért köszönet jár, másrészt pedig hat év múlva is lehetnek olyan fontos vendégeink, akiket hasonló módon kell majd eljuttatnunk az egyik városból a másikra.
– Az tény, hogy valamennyi helyszín imponálóan felkészült, a fejlesztési tervek is lenyűgözőek voltak, ám egy ponton nem éreztem meggyőzőnek az általam is végighallgatott négy prezentációt. A szálláshelyzetre gondolok. Itt, akárhogyan is mutatjuk be, nem állunk túl jól.
– Ez, sajnos, így igaz, ezen a téren nagyon sok a tennivaló. Ugyanakkor a bizottság minden városban meggyőződhetett arról, hogy azok a lehetőségek már most adottak, amelyek az UEFA-nak hivatalból kellenek, és itt a vezetők, a csapatok, a játékvezetők és a média szállásaira utalok. Gond csak a szurkolók elhelyezésével lehet, nekik azonban a pénztárcájuk miatt a szerényebb lehetőségek is megfelelőek. Sokat segít majd az autópálya fejlesztése, az ugyanis mindig új szállásépítéseket is vonz, és számíthatunk a határ menti külföldi városokra is.
– A bizottság Magyarország előtt már járt más pályázóknál is. Szóba kerültek az ottani tapasztalatok?
– Mi szándékosan kerültük a témát, ők sem hozakodtak elő vele, csupán néhány olyan megjegyzést ejtettek el, amelyekből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.
– A végső döntésig van még két és fél hónap. Addig mit tudnak még tenni a siker érdekében?
– A hátralévő munka cseppet sem látványos. Elsősorban külföldön szeretnénk megismertetni az elképzeléseinket a futballvezetőkkel és a médiával. December tizenegyedikén negyedórás prezentációt tarthat még mindegyik pályázó Nyonban. Ma még kérdéses, hogy már másnap vagy tizenharmadikán hirdet győztest a végrehajtó bizottság, amely ekkor határoz az UEFA-kupa átszervezéséről is, és állítólag nem akar egy napon két jelentős bejelentést tenni. Még a szavazás módja sem biztos, az viszont igen, hogy az érdekelt országokból delegált vb-tagok egészen addig nem voksolnak, amíg csak három ország marad állva, közülük viszont már a teljes bizottság nevezi meg a győztest.
– Tapasztalataim szerint az ország közvéleménye vegyesen ítéli meg az Európa-bajnokságot: szinte mindenki szeretné a rendezést, de ugyancsak szinte mindenki megfogalmazza a kételyeit is.
– Ezt mi is érzékeljük. Ám gondoljon bele: Magyarország eddig minden rá bízott sporteseményt magas színvonalon rendezett meg viszonylag rövid felkészüléssel, most pedig hat évünk lenne rá. Arra pedig mérget veszek, hogy ha megkapjuk a rendezés jogát, a kétkedők már másnap megmozdulnak, és ők is tenni szeretnének. Az Eb azonnal országos üggyé válna, ebben tényleg egészen biztos vagyok. A bizottság látogatásának pedig kizárólag az volt a célja, hogy az UEFA meggyőződjön róla: ami a pályázati anyagunkban szerepel, az mind valós, reális. A fő kérdés tehát az volt, hogy Magyarország 2008-ban lesz-e olyan helyzetben, hogy Európa-bajnokságot rendezhet, és erre a válasz egyértelműen igen volt. Ez azért fontos, mert sokan azt hiszik, azt vizsgálták, most hogyan állunk, holott egyetlen pályázó sem lenne képes akár egy éven belül a rendezésre. Ez a bizottság csak előkészítő munkát végzett, és megállapításaival a végrehajtó bizottságot segíti. Mi megtettük a magunkét, most már a döntéshozóknál van a labda.