A futballt elmosta az őszi eső

A Ferencváros kapusa, Szűcs Lajos már a kezdés előtt ünnepelhetett. Ezúttal a kapusnak könnyű dolga volt, a labda helyett ugyanis kis szobrocskát kellett megfognia: a klub korábbi legendás, csupaszív játékosától, a ma már utánpótlásedzőként dolgozó Szűcs Lajostól vette át azt a díjat, amit a századik zöld-fehér mezben játszott bajnokija emlékére kapott.
A válogatott keretnél is számításba vett kapusnak a találkozó első félidejében aztán ugyanannyi feladata volt, ugyanis a Debreceni VSC elleni hétfő esti derbin 45 perc alatt csupán egyetlen egyszer kellett használnia a kezét – és ez máris sok mindent elmond a találkozó színvonaláról…
Pedig a bajnokságban eddig jól szereplő Ferencváros ellenfele az a Debrecen volt, amelyik csapat Szentes Lázár vezetésével újabban igencsak acélos, támadó szellemű futballra képes. Az más kérdés, hogy az Üllői úton már a felállásból is látszott, hogy a Loki ezúttal nem a robogós futballját játssza majd: egyetlenként a román Marius Sumudica próbált éket ütni a Fradi-védelmen.
Garami József ennél bátrabb volt: a mesteredző három csatárt vetett be, de kollégájához hasonlóan ő sem járt túl sok sikerrel, hiszen a hazai csapat támadói nagyjából annyit veszélyeztettek, mint a debreceniek, azaz jóindulattal is csak egy helyzetet jegyezhetett a krónikás. Az az egy helyzet pedig Kriston Attila nevéhez fűződik; a mackós mozgású, de fáradhatatlannak tűnő középpályás ziccerig küzdötte magát, ám a meccs egyik legrosszabb döntését hozva nem lőtt, hanem passzolt…

Az esőtől felázott talajon nemcsak futással, hanem körömpasszokkal is próbálkoztak a játékosok, de ez a finomkodás ez alkalommal elnagyolt kísérletezésbe fúlt. Az első félidő öszszegzése nem is szólhat másképpen: a két csapat egy félidő alatt két meccsre való hibát halmozott fel, és élvezetes játékról sajnos egy pillanatig nem volt szó.
A szakvezetők mindenesetre elégedettek voltak a produktummal, hiszen nem cseréltek (igaz, a szabályok szerint annyit nem is lehet cserélni, mint amennyit ez a meccs megkívánt volna…). A koreográfia változatlan maradt: a kocogós iram mellett rengeteg hibával játszottak a csapatok. Idővel azért Garami József és Szentes Lázár is meggondolta magát. Az FTC mestere a gyengén teljesítő brazil Leandrót, a debreceniek szakvezetője a színtelen futballt játszó Hanák Viktort és a kapura ezúttal veszélytelen Marius Sumudicát hívta le a pályáról.
A nyerő csere éppenséggel Szili Attila lehetett volna – a hangsúly azonban ez alkalommal a volna szón van, ugyanis a középpályás Tököli Attila nagyszerű előkészítése után ziccert rontott. Nagy helyzetből pedig ezen a meccsen kevés volt…
A találkozóról pedig annyit – és ezt higgyék el a krónikásnak –, a sajtótribün melletti bérletes szektorban egy középkorú úr a 65. perc táján békésen elszenderedett, s bizony még a B-középben dübörgő dob sem ébresztette fel. Talán ha a végén Tököli berúgja a nagy helyzetét, ha a DVSC horvát kapusa, Sandro Tomic nem véd nagyot, akkor a drukkerek diadaliattas kiáltása a szunyókáló szurkolót is visszarántja a valóságba – ám a valóság ezúttal más volt…
Mégpedig az, hogy gyenge, unalmas mérkőzést játszottak a csapatok, mintha a futballt ezen az őszies hétfői napon elmosta volna az eső.

Percről percre

10. perc: Lipcsei a félpályáról indította a jobb oldalon meglóduló Kristont, aki a szakadó esőben majd' megszakadt, hogy beérje a labdát, ám a debreceniek kapusa, Tomic nála is gyorsabb volt, így övé lett a labda.
15. perc: Kapic a klasszikus balkötőből ívelte át a labdát a jobbösszekötő helyén álló Lipcseinek. A ferencvárosiak csapatkapitánya 14 méterről, jobbal, kapásból gyönyörűen lőtt – apró szépséghiba, hogy két méterrel fölé és mellé.
28. perc: Sándor Tamás a félpályáról hozta játékba a bal oldalon felfutó Sumudicát, aki addig-addig várt, amíg a nyáron Izraelből hazatért játékostárs felzárkózott a támadáshoz. Vissza is tette elé a labdát, Sándor Tamás pedig két testcsel után 17 méterről, ballal vette célba a kaput, de mivel a labda középre tartott, Szűcs gond nélkül hárított.
37. perc: A Loki kapujától 25 méterre jutott szabadrúgáshoz a Fradi. A labdának Lipcsei futott neki, ám jobbal legalább három méterrel fölé lőtt.
48. perc: Lipcsei hozta játékba Szkukaleket, aki már a vendégek tizenhatosán belül járt, talán lőhetett is volna, ám inkább visszagurított Tökölinek. Az Üllői útiak házi gólkirálya 15 méterről, jobbal lőtt, pontosan Tomic kezébe.
52. perc: Szkukalek adott be a bal oldalról, Tomic csak kiütni tudta a labdát, végül Vincze szabadított fel azok után, hogy egy ravasz mozdulattal kézzel tette maga elé a labdát… A lelátóról úgy tűnt, ezért büntető járt volna a házigazdáknak.
62. perc: Szili indította Tökölit, aki betört a tizenhatoson belülre. Már majdnem az alapvonalnál járt, amikor Baloggal szemben egy ritka szemtelen cselt engedett meg magának, majd visszagurított a feladó, azaz Szili elé. A négy perccel korábban csereként beállt középpályás nyolc méterről, ballal akart a kapuba passzolni, csakhogy a hirtelen elé ugró Mátét találta telibe.
71. perc: A változatosnak éppenséggel nem titulálható meccs legnagyobb helyzetét puskázták el a hazaiak: Szili–Tököli–Gera volt a labda útja, aztán Gera visszafejelte a csatártársa elé a labdát, aki a jobbösszekötő helyéről öt méterről, jobbal, egyből tüzelt, azonban Tomic nagy bravúrral kiütötte a kapu bal oldalába tartó labdát.
80. perc: Lipcsei szabadrúgásból csavarta a labdát a DVSC kapuja elé. Ott Selymes senkitől sem zavartatva hazabólintotta azt – kishíján így jutott vezetéshez a Fradi, hiszen Tomicnak vetődve kellett hárítania…
90. perc: Lipcsei szlalomozott át a debreceni védelmen. Ô maga is pontot tehetett volna az akció végére, de inkább Szilihez játszott. Utóbbi 14 méterről, jobbal lőtt, de Tomic egy szép vetődés után megakadályozta, hogy a kapu bal alsó sarkában kössön ki a labda.