Szegény Chambers!

Ritkán szoktak lesajnálni egy nemzeti és kontinentális rekordot beállító versenyzőt. Dwain Chambersszel azonban így tesz a világsajtó azon fele, amelyik egyáltalán foglalkozik a Párizsban 9.87-et futó brittel. Hiszen egy olyan futam során érte el ezt a kétségkívül szenzációs eredményt, amelyben legyőzték őt, méghozzá világcsúccsal. Pedig a világversenyek eddig megrendezett összes döntő futamai közül mindössze négyszer értek el az övénél jobb időt a győztesek. Maurice Greene a sevillai és edmontoni, valamint Carl Lewis a tokiói vb-döntőn. No, és Donovan Bailey az atlantai olimpia fináléjában. Igaz, Obadele Thompson (1998, Johannesburg,Vk) és honfitársa, Linford Christie (1993, Stuttgart, vb) századra azonos időt ért el győzelmekor. Jellemző, hogy a BBC-n publikáló Steve Cram is csak a Tim Montgomeryt dicsőítő cikke lábjegyzetében foglalkozik Chambersszel, igaz, ő legalább biztatja. "Ahogy elnéztem a kommentátorállásból Dwaint, egy boldogtalan embert láttam célba érni. Csalódott volt, mert kikapott, és mert nem javította meg, csak beállította Linford Christie nemzeti és Európa-csúcsát. Pedig akár reménykedhetne is. Maurice Greene uralma véget ért, az amerikai már sohasem lehet annyira magabiztos, mint korábban, és Montgomery sem fut majd mindig ilyen gyorsan. Dwain Chambersben tehát egy potenciális olimpiai vagy világbajnokot tisztelhetünk, aki az idén Münchenben már bebizonyította, hogy képes nagy versenyen győzni” – összegez Cram. Chambers legyőzőjével, Montgomeryvel kapcsolatos hír, hogy az újdonsült világcsúcstartó – korábbi terveivel ellentétben – mégis elindul a madridi Világkupán. "Bár korábban még sohasem jártam Madridban, úgy hallottam, nagyon gyors a pálya, ezért mindenképpen ki kell próbálnom” – mondta a spanyol fővárosba érkezését követően Montgomery.