Caldecott lehet a Dakar új hőse

A Dakar-ralit sokszor éri az a kritika, hogy már rég nem az a verseny, amelyet a hetvenes években megálmodott a francia Thierry Sabine. A kritizálók főleg azt vetik a szervezők szemére, hogy amióta 1992-ben bevezették a szaharai viadalon a műholdas navigációs rendszert, a GPS-t, a résztvevőknek szinte már csak a gázt kell nyomni.
Azaz a Dakar-rali elvesztette az igazi értékét, hiszen a tájákozódással szinte már nem is kell törődniük az indulóknak. Természetesen ez az állítás csak részben állja meg a helyét – a Dakar első számú embere, Hubert Auriol évek óta betesz az útvonalba olyan szakaszokat is, ahol tilos a GPS használata –, ám mindenesetre nagyon érdekes, hogy a 4375 kilométer hosszú Ausztrál Szafarin leégtek a Dakar-menők. Az ok: meggyűlt a bajuk a hagyományos útvonal-leírással.
"Rengeteg problémám volt az itinerrel, mert teljesen másképp kell használni, mint a GPS-t. A tájékozódási gondjaim miatt nem tudtam felvenni a versenyt a helyi motorosokkal” – panaszkodott a dél-afrikai Alfie Cox, aki az idén második lett a Dakaron. Cox (akit a rajt előtt az Ausztrál Szafari legnagyobb esélyesének tartottak) szenvedéseire jellemző, hogy a negyedik szakaszon – a prológ után nyolc etap volt – azért kapott időbüntetést, mivel tájékozódási gondok miatt nem teljesítette a gyorsasági szakasz egyik részét. A másik Dakar-sztár, a Master-ralit nemrég megnyerő svéd Per Gunnar Lundmark ugyan jobban tudta használni az itinert, ám jó néhányszor bukott, így több mint két óra hátránnyal a negyedik lett.
A 38 éves ausztrál Andy Caldecott viszont szárnyalt, aminek köszönhetően 2000 és 2001 után ismét nyerni tudott hazájában. "Remélem végre bebizonyítottam a KTM-nek, hogy érdemes támogatnia a Dakar-ralin” – mondta Caldecott, akinek Cox hatalmas jövőt jósol: "Caldecott az egyik legügyesebb terepralis, akit valaha is láttam. Ha megfelelő motort kapna, akkor a Dakar egyik új felfedezettje lehetne.”