A hölgyek mentették meg a hajót

Elöljáróban álljon itt néhány mondat arról, miként éreztük magunkat vasárnap délben. Valamennyi olimpiai számon túl voltunk, amelyeket tekintve három arany-, egy ezüst- és két bronzérem volt a mérlegünk. Ez valóban gyönyörű, ám ha megjegyezzük, hogy ezen a világbajnokságon kizárólag a női kajakosok győztek (ezért minden tiszteletünk, hódolatunk az övék), a férfi kajakosok és kenusok azonban elmaradtak a korábbi aranyhalmozástól, így – telhetetlenségünk folytán – keserédes szájízzel kanalazhattuk az ebédet. A megszokott aranyszín húsleves helyett – legalábbis fiaianknak – a helyi különlegesség, a bronzsárgára turmixolt paradicsomleves, a gazpacho jutott.
Először persze nézzük, mit főztek ki nekünk mesterszakácsaink, a női csapat edzői és versenyzői.
Hozzájuk is csak egy férfiú próbált meg hűtlen lenni, ám nyakán csípték őkelmét. Andrásról van szó, a kurta farkú kabalamalacról, aki eredendően Viski Erzsébet, az olimpiai ezüstérmes, háromszoros világbajnok kajakos szerencsehozója, ám az elmúlt években a női kvartett valamennyi tagja megkedvelte, és minden futamra elvárta, elvárja hajója "ötödik beülőjébe” a kis plüssállatot. András viszont ezúttal nem jelent meg időben a bemelegítésnél. Arra gyanakodtak, hogy a hotelban lustálkodik, ezért Móni Katalint rögvest visszaküldtek felkutatására. A fiatal csapattárs a malackát keresve feltúrta az egész szobát, de nem lelte. Végül az utolsó pillanatban a vízitelepen került elő, Viski edzőtáskájának legaljáról.
Aki látta a futamot, tanúsíthatja, hogy ezzel minden akadály elhárult a női négyes győzelme elől. Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet (és András), valamint Bóta Kinga ellentmondást és ellenállást nem tűrően, szinte a starttól az élen haladva lapátolta végig az ötszáz méteres távot. Másfél másodperccel előzték meg a németeket és a lelkes spanyolokat.
A hazaiaknak egyébiránt e futamban sikerült a vb első érmét megkaparintaniuk, úgyhogy minden eddiginél nagyobb hangzavar fogadta a célba érkezőket. A piros-fehér-zöldre festett arccal, alsónadrágtól a kalapig hasonló színösszeállítású szerelésben dobját verő Beé István vezérszurkoló addigra már komoly magyar–spanyol egyezményt ratifikált a lelátón. A hispánok így sajátjaik mellett hisztérikusan biztatták a mieinket is. (Cserébe idősb Beé és csapata bikaviadalt idéző játékkal szórakoztatta sportbarátait a futamok közötti szünetekben…)
Kovács Katalin épp csak kiintegethetett a drukkerhadnak a döntő után, máris hajót váltott, és fertályóra múlva egyesben állt oda az újabb rajthoz. Nem kötelező rutinfeladatra készült, épp csak megpihent izmait azért feszítette meg ismét, hogy a szombati ezres győzelem után a kajak "királynői” kategóriájában, K–1 500 méteren is meghódítsa a világot.
Kívülről úgy tetszett, a fáradtság legapróbb jele nélkül, harmonikus mozgással hajtja végig a távot. A hajdan Birgit Fischerrel és Kőbán Ritával küzdő Caroline Brunet, Josefa Idem és Katrin Borchert tényleg úgy nézett, mint Rozi a moziban, és hiába merte a vizet keserves elszántsággal, pusztán Kati hajójának hullámaival találkozhatott. Kovács mind csodásabban alakuló karrierjét követve megkockáztatjuk: előbb-utóbb nyomába sem érnek majd.
Persze illendő óvatosan papírra vetni efféle mondatokat. A tavaly verhetetlen Szabó Szilvia és Bóta Kinga ötszáz párosban egy rossz rajt miatt épp a szegedi Eb-n kapott ki öt héttel ezelőtt. Természetesen Szabóék is a Fábiánné Rozsnyói Katalin fémjelezte iskolából kikerült, sportágukat mesterfokon űző versenyzők, így az egyszeri malőr csak növelte bizonyítási vágyukat. Hibátlan fináléval igazolták, hogy kajak kettesben is Athénig vezető vízi útra lelt a magyar válogatott. A németek egy másodperccel utánuk siklottak át a célvonalon, jóllehet Wagneréknek csekély késésük ellenére esélyünk sincs úgy érezni, hogy hamarosan eljönne az ő idejük.

A fentebb leírtak alapján csodát rögzíthetünk: mindhárom, az olimpiai programban szereplő női számban magyar diadal született. Hasonló bravúrra a Guadalaquivir mentén múltidézésre kért szakemberek egyike sem emlékezett.
Sajnos uralmunkat az urak gyengítették. Kovács királynő abban az órában foglalt helyet a trónon, amikor az addigi koronás fő, Vereckei Ákos távozott onnan. Világklasszisunk nem lépett ki a koronaterem ajtaján, de jogarnak gondolt evezőjét újra egyszerű kajaklapátra cserélte.
Öt parádés esztendőt követően köszöntött be e korántsem örömteli pillanat. Vereckei tudniillik 1997-től a 2002 augusztusáig minden világversenyről – Eb-ről, vb-ről és olimpiáról – legkevesebb egy aranyéremmel tért haza.
Hogy most mi történhetett? Magyarázatot keresnünk egyrészt korai, másrészt lehetséges, hogy nem történt semmi különös. Nyolc, évek óta hiába küszködő, csalódottságából, törekvéséből motivációit merítő ember tört az Ákosnak álmodott aranyra. Erőfeszítésük pedig ezúttal sikert hozott. Már akinek. A Csendes-óceán vizén tréningező Baggaley még John Sümeghit, magyar származású edzőjét is meglepte győzelmével, a Vereckeit üldöző Merkov meg ezúttal sem jutott előbbre, hisz a magyar után egy ausztrál mögött lett második. Rijahov, a "másodéves” menő is csak a kötelező vigyorral fogadta a bronzot. Seroczynski, Kolganov és Zur szinte Vereckeivel egyszerre csapott a célba, ám ez közülük senkit sem vigasztal: negyedik vagy hetedik hely – egy kutya.
Férfi kajakos körökben vasárnapi egyke, ötszázas érmünket az olimpiai bajnoki címvédő Kammerer Zoltán, Storcz Botond páros lapátolta be. A német és lengyel páros mögött finiselni becsületre méltó teljesítmény, de egy szerény pacsizáson kívül ők sem csapkodták a vizet örömükben. Sydney óta ezüstök, és most egy bronz az osztályrészük: ennél márpedig jóval többre képes a két kétszeres ötkarikás aranyérmes.
Fél kilométeren indult négyesünktől éremre kevesen számítottak, a Gyökös Lajos, Borhi Zsombor, Kökény Roland, Hegedűs Róbert alkotta hajó nyolcadik helye azonban alulról súrolta a kapitányi elvárásokat.
Kenu négyesünket dicsérhetnénk, hogy negyedik helyével duplán is jobban zárt, de egy tavaly két aranyat és egy ezüstöt nyert csapattól ez édeskevés. Soraikból Malomsoki Sándor biztathatta csak magát: kétszáz méteren még két számban nyílt lehetősége a javításra.
A Hüttner Csaba, Fürdök Gábor kenus duó nyolcadik helye viszont újabb, végleg elszalasztott lehetőséget sejtetett. A páros negyedik világversenyén maradt érem nélkül, teljesítményük a magyar válogatott kritikusaival szemben nehezen védhető. A döntőjüket nyerő Balceiro, Rojas "kubai tandem” egyébiránt úgy tört előre, mintha Castro üzenetét hozták volna a Havannai-öbölből, és Hüttnerék befutásakor tán már a kommunizmus mellett szóló érveket osztották meg az útról letért, de a dobogóra felférő román és orosz egységgel.
Andalúziában Kolonics György nem hagyhatta, hogy kétszeres olimpiai bajnokként a "lúzerek” közé sorolják. A csepeli kenus immár tíz éve a világ elitjéhez tartozik, és e kört nem is óhajtja elhagyni. Sérülései után tudtuk, hogy nem az idén szerzi meg tizenkét "egyéb” vb-elsősége mellé első C–1-es aranyát, ám az, hogy csak az orosz Opaljev tudott elé kerülni, több mint biztató.
A délutáni, kétszázas finálékat öt arany-, egy ezüst- és három bronzérem birtokában vártuk, és mi tagadás, "férfias” előretörésre spekuláltunk.
Ehhez képest a hölgyek ígértek rá addigi produkciójukra. Az első sprintdöntőt torpedóként végigszáguldó kvartett a szakág hatodik aranyát szerezte meg. A fiatal Paksy Tímea és Janics Natasa társa a Sevillában egyaránt negyedik elsőségét szerző Szabó Szilvia és Bóta Kinga volt. A tiszaújvárosi versenyzőket ezzel máris a világbajnokság legeredményesebb versenyzőiként emlegethettük. A rekordbeállításra ekkor már kizárólag a zseniális Kovács Katalinnak maradt sansza, akire párosban Paksyval várt feladat. Utóbb megtudhattuk, negyedik helyével nem érte be őket, ám egyes sikerei így is nagyon sokat érnek.
Mindeközben a fiúknak továbbra sem ment: Fehérvári Vince szóló kajakban a hatodik helyen zárt, Hegedűssel párban pedig negyedikként zárt, vagyis szintén lemaradt a dobogóról. Malomsoki Sándor kenu egyesben beérhette egy B-döntős győzelemmel, kettesben pedig Vasali Lászlóval kooperálva az ötödik hellyel. A kenu négyes negyedik helye már-már éremtaszítási fóbiát sejtetett.
Ám hátra volt még a vb legutolsó és leggyorsabb futama, a zsinórban negyedik vb-győzelmére készülő férfi kajak négyessel. Hátha majd ők…
Ezúttal a négy örök győző (Fehérvári és Hegedűs társaságában Beé István és Horváth Gábor) a második legjobb időt lapátolta, mégis bronzérmet kapott, tudniillik, hogy a szlovák és spanyol hajó ezredmásodpercre azonos idővel zúdult a célba.
A magyar válogatott szempontjából tíz arannyal zárt szegedi Eb után Angyal Zoltán realista jóslata vált be: összesen hat elsőséget szereztünk spanyolhonban, melyből három az "olimpiai” diadal.
Viccelődnénk, hogy Kolombusz sírhelyén most a magyar az új hajós nemzet, ám dinasztiánk ezúttal csakis nagyszerű lányokat nemzett.