Két pontba került a kapushiba

Egy igazi és egy "áledző” ül jókedvűen, bizakodva, egy órával a kezdés előtt az immár szokásos Megyeri úti sajtótájékoztatón. Az igazi tréner, Tamási Zsolt most ízlelgeti milyen is egy nagycsapat trénerének lenni, mert bizony a Győr ebben a szezonban sok-sok viszály után végre régi hírnevéhez méltóan kezdett, és eddig legyőzött mindenkit. Szóval, a fiatal szakember senkit sem lepett meg, amikor azt mondta: ők győzni jöttek a csillogó-villogó újpesti stadionba. Ugyanezt mondta – érthető okokból – az a Szabó András is, aki cselből nyilatkozott az igazi tréner, Molnár László helyett, és ő is a három pont megszerzéséről beszélt. Aztán halkan hozzátette azt is, fogalma sincs, hogy mikor ülhet le a kispadra, az őt megillető helyre az a szakvezető, aki Szlovákiából dolgozni jött az Újpesthez, s akit a magyar futball sajátos rendszabályai szerint a lelátóra száműztek.Ennyit az edzőkről, bár az első félidőt elnézve, lehet, hogy érdekesebb téma ez, mint maga a meccs. Ugyanis rendkívül gyenge, unalmas negyvenöt percet produkált a két csapat, ami azért valljuk be, némileg meglepő. Főleg azok után, hogy a lilák igazi futballiskolát tartottak Debrecenben. Joggal várta el tőlük lelkes közönségük, hogy ott folytatják ahol a legutóbbi fordulóban abbahagyták. Nem voltak sokan a Megyeri úti stadionban, de akik itt ültek a lila, vagy éppen fehér székeken, hol tapssal, hol dobszóval, hol rigmusokkal űzték-hajtották kedvenceiket. Azonban nem ment az Újpestnek. Tamási Zsolt ugyanis rendkívül okosan szervezte meg csapata védekezését, már-már áthatolhatatlan falat húzva a lilák előtt. Horváth Ferenc vagy Kovács Zoltán csak pillanatokra tudott elszabadulni őrzőjétől, és az első félidőben szinte egyértelműen az történt, amit a vendégek elterveztek.
Most lett volna szükség egy látványos Törőcsik András-szólóra, egy ravasz Zámbó Sándor-trükkre vagy egy lendületes Fazekas László-vágtára, csakhogy az egy másik kor, és egy másik Újpest volt. Régi szép idők, mondogathatják az újpesti hívek, most hiába van elképesztően sok pénz a csapatra, hiába lépnek be újabb és újabb szponzorok (a legfrissebb hírek szerint az egyik "kólás cég” is a lilákat támogatja majd a jövőben…), hiába a hazai szintű sztárigazolások, ha a csapat rendkívül rapszodikusan szerepel.

Győrött szerényebbek a lehetőségek, ám cseppet sem szerényebbek a célok. Budapestre mintegy százötven ETO-hívő utazott, végig biztatva a csapatot.
Azonban ők sem örülhettek, mert az első félidő visszafogott produkciója azt is jelezte, hogy a Győr nagyon is vigyáz a saját kapujára, és Herczeg Miklós gyorsaságára, Szanyó Károly váratlan megoldásaira és Igor Nicsenko gólérzékenységére alapoz. Ez a húzás tökéletesen bejött, mert a félidő végén Herczeg meglódult, majd pedig az akció végén Nicsenko az újpesti hálóba pörgetett. Csakhogy a közönség fütyült, amikor az öltözőbe vonultak a csapatok.
A második félidő egészen másfajta élményeket hozott, mint az első játékrész. Tudniillik elkezdett futballozni az Újpest. Hogy miért csak ekkor, az rejtély, de az biztos, hogy a lilák a szünet után az első perctől kezdve nekiestek a Győrnek, letámadták a vendégeket, és szinte már a vendégtérfélen megakadályozták az ETO támadásait. Ennek aztán meg is lett az eredménye, mert egyrészt tűzbe-lázba jött az amúgy is lelkes publikum, másrészt pedig felpörögtek az események. A 45 percen át bemutatott unalmas passzolgatás helyett villámgyors akciókat láthattunk, elsősorban a lilák jóvoltából. A hazaiaknál egyébként Sloncík és Tokody helyett Rósa Henrik, valamint Simek Péter kapott játéklehetőséget, és lehetett részese az violák feltámadásának. Horváth Ferenc és Kovács Zoltán megmutatta, hogy hazai szinten miért klasszis labdarúgó. A két tapasztalt csatár villant egyet-kettőt, és már vezettek a lilák. Ráadásul Kovács akkora gólt rúgott, hogy öröm volt nézni. Ekkor már felállva tapsolt az újpesti publikum, szinte követelve az újabb és újabb gólokat. És a hazai csapat nem állt le, kidolgozott további ziccereket is, aztán már győztesnek tűnt, amikor jött a három perc ráadás. Ekkor először Szabó Róbert játékvezető hibázott óriásit, mikor nem állította ki a durván szabálytalankodó Böjte Attilát, majd hogy még inkább viharosabb legyen a csendesen indult derbi fináléja, Posza Zsolt egy teljesen ártatlan szituációban bakizott, a győrieknek ajándékba adta a labdát, akik köszönték szépen a váratlan lehetőséget, és az utolsó utáni pillanatban egyenlítettek.
Drámai volt a vég, a lilák a földön ültek, a győriek pedig örömtáncot lejtettek. Ilyenkor mondják, hogy igazságtalan játék a futball, mert a második félidőben nyújtottak alapján a hazaiaknak győzniük kellett volna a tisztességesen harcoló ETO ellen.

Percről percre

3. perc: Tokody átadását követően Kovács Zoltán próbálta meg kiugratni Horváth Ferencet, aki jobbról hét méterről, jobbal alig lőtte a labdát a bal felső sarok mellé.
10. perc: Bal oldali sarokrúgásból Farkas Balázs tekerte középre a labdát, amely teljesen egyedül találta az ötösön felugró Juhárt, ám a hátvéd a legnehezebb megoldást választva éppen a középen strázsáló Sebők Zsolt kezébe fejelt – pedig ott volt az egész kapu. A megszerzett labdával gyors győri kontra indult, amelynek végén Peric 15 méterről jobbal a bal alsó sarok mellé zúdított.
32. perc: Szélesi rúgott hatalmasat a labdába a felezővonalnál, a kétségbeesett mentés egyfajta indítás lett, mivel Horváth Ferenc rástartolt a "gyertyára”, ám Sebők kapus még a támadónál is gyorsabb volt, így felkapta a labdát.
37. perc: Szanyó csavarta a kapu elé a labdát bal oldali szabadrúgásból. A játékosok masszájából Baranyai emelkedett a legmagasabbra, de öt méterről küldött csúsztatását követően a labda mintegy méterrel szállt el a keresztléc felett.
44. perc: Herczeg emelt Perichez, aki a jobb oldalon laposan visszapörgette a labdát a rendületlenül mellette loholó Herczegnek, a csatárnak nem okozott gondot lefutnia Juhárt, majd centerezett, ám labdájáról Nicsenko épphogy lemaradt.
45. perc: Németh Norbert indította Herczeget a jobbszélen – Szélesi beragadt – a csatár besprintelt a tizenhatoson belülre, majd tökéletesen passzolt a rövid sarokhoz érkező Nicsenko elé, aki négy méterről jobbal ügyesen pörgetett Posza mellett a jobb alsó sarokba.
0–1
51. perc: Tchur ragyogó ütemben szöktette a bal oldalon vágtázó Kovács Zoltánt, aki berobogott a vendégek büntetőterületén belülre. Az alapvonal felé cselezve becsapta Karabaticot, majd a második hullámban érkező Farkas Balázst próbálta meg helyzetbe hozni, ám Baranyai tökéletes belépővel az utolsó pillanatban tisztázni tudott.
55. perc: Jobb oldali hazai szögletből Farkas Balázs ívelt középre, Tamási hat méterről fejelt – fél méterrel a kapu fölé.
64. perc: A csereként beállt Rósa Henrik hathatós közreműködésével Kovács Zoltán szerzett labdát – Baranyai hibázott – a győri térfél közepén. Az újpestiek csapatkapitánya szólózott néhány métert, majd 23 méterről jobbal óriási gólt ragasztott a kapu bal oldalába. Sebők mozdulni sem volt képes a labdára.
1–1
68. perc: Hucika rontott, indult az Újpest. Simek pöckölte Kovács Zoltán elé a Horváthtól elvett labdát a jobb odalon. Kovács okosan gurított vissza a tizenhatos vonalához, ám az érkező Rósa Henrik jobbal eltörte a labdát, ami viszont így lett tökéletes passz Horváth Ferencnek, de a csatár öt méterről leadott ballábas lövését követően Sebők bravúrral hárított.
71. perc: Kovács Zoltán pazarul ugratta ki a Böjte és Baranyai közt kilépő Horváth Ferencet, aki estében, 13 méterről, jobbal kissé előre ugorva a kapu jobb alsó sarkába spiccelte a labdát.
2–1
86. perc: Simek lódulhatott meg egy hosszú átadást követően Sebők kapuja felé. Hosszan harcolt a nála szemmel láthatóan lassabb Baranyaival, végül már csak Sebőkkel állt szemben, ám a győriek kapusa remek ütemben vetődött az újpesti elé, és sikerült felszednie a labdát.
93. perc: Posza Zsolt érthetetlenül Nicsenkónak dobta a labdát. Az ukrán támadó egyből az előtte helyezkedő Hucikához játszott, aki a bal oldalról középre kanyarított, ahol a dermedten álló újpesti védők közé robbant a csereként beállt Semeník, és erőből hat méterről a kapu közepébe fejelt.
2–2