A hétvégén kiderül az igazság

A hétvégén, ha virtuálisan is, de sor kerülhet erre, mivel a sorozat idei tizenharmadik versenyét Montrealban, a Gilles Villeneuve pályán futják. Azon a pályán, amelyet a Formula-1-es cirkusz már június 7-én leporolt. Az autóverseny rajongók számára tehát valóságos ínyencfalatnak ígérkezik a hétvégi viadal.
Vajon képesek lesznek-e egyáltalán megközelíteni Juan Pablo Montoya 1:12.836 perces pole pozíciós idejét, vagy esetleg még a minardis Alex Yoong is megszerezhetné a CART első rajtkockáját, a maga 1:17.347-es körével? Egyáltalán sikerülne-e belülmaradni az 1:17.935-öt jelentő 107%-on belül? Ezek, és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják a szakembereket és az autósport rajongóit.
A két sorozat közötti különbség, hogy míg a Formula-1-ben tiltott a turbó használata, ez az amerikai testvérénél ebben az évben még megengedett, így akár több, mint 800 lóerőre is képesek a 2,65 literes, V8-as motorok, igaz ezek az autók sokkal robosztusabbak, és kb. 200 kilóval nehezebbek az általunk megszokott F1-es rakétákhoz képest. Még így is elérik azonban az óránkénti 395 km-es sebességet, bár erre általában csak a kétmérföldes oválpályákon, az ún. Superspeedway-eken van lehetőségük. A végsebesség ugyan csupán a szárnybeállítás kérdése az F1-ben is, a gyorsulásnak nagyobb jelentősége van, amely a CART esetében kb. 2,3 mp 0-ról 100 km/h-ra. Különbség még, hogy a CART-ban üzemanyagként nem benzint, hanem metanolt használnak, amelynek veszélye, hogy láthatatlan lánggal ég. A biztonsági előírások szerint minden tankolás után vízzel locsolják ezért a tankolónyílás környékét.
Az eddigi adatok a CART vereségét vetítik előre, hiszen a nagyjából megegyező teljesítményhez esetükben jóval nagyobb súly is társul, ráadásul ők nem használhatnak kipörgésgátlót, és automata sebességváltót sem. Az amerikaiak talán egyetlen előnye, hogy teljesen slick, azaz sima, nem rovátkolt gumikkal tapadnak az aszfaltra, amelyek szélesebbek, mint az négyrovátkás F1-es abroncsok. Ez elsősorban a kanyarokban segít, nagyobb tapadást, ezáltal nagyobb sebességet lehetővé téve. Kérdéses az aerodinamikai felszereltségbeli különbség a két sorozatban, ám e tekintetben is sokkal kifinomultabb megoldások léteznek az európai központú cirkuszban, mégis talán ez az a terület, ahol a legtöbb variációs lehetőség áll a szerelők rendelkezésére, hogy csökkentsék a hátrányt. Mindenesetre a két sorozat fejődése közül kétségkívül az F1-é látványosabb, hiszen a köridők 5-6 év alatt kb. 6-7 másodpercet javultak, míg ugyanez a tengerentúlon csupán 2-3 másodperc.
Ezek alapján a CART szakemberei óvatosak az összehasonlítást illetően, és nem elsősorban a Formula-1 ideivel kapcsolatban várnak szoros versenyt Montrealban, hanem inkább saját sorozatukon belül.
A CART mezőnyében jópáran vannak, akik megfordultak már a montreali aszfalton más sorozatokban, sőt Michael Andretti, Tora Takagi, Christian Fittipaldi, és Shinji Nakano személyében négy pilóta korábban már a Formula-1-ben megkóstolhatta a Gilles Villeneuve pályát. Legjobban Nakano szerepelt a kvartettből: a Prost és a Minardi csapat színeiben egy hatodik és egy hetedik helyet is sikerült elcsípnie a japán pilótának. Christian Fittipaldi 1994-ben a verseny után veszítette el hatodik helyét, amikor legutóbb a Formula-1-ben Montrealban versenyzett, ugyanis kizárták, mert Footwork-Fordja nem érte el a megszabott minimum súlyt. Paul Tracy, Alex Tagliani, Patrick Carpentier és Jimmy Vasser pedig más versenyosztályban versenyzett már itt, de egybehangzó állításuk szerint mindez semmit nem számít majd a hétvégi futamon.

Ezek után lássuk az esélyeket! A Quebecben zajló verseny hazai pálya lesz a mezőny két kanadai, sőt francia-kanadai kettősének, a Player’s Forsythe csapatban versenyző Patrick Carpentiernek, és Alex Taglianinak. A Player’s istálló szekere mostanában igen jól fut, Carpentier már két versenyt is nyert idén (Clevelandben, és Mid Ohioban), míg Tagliani az előző versenyen, Elkhart Lakeben második lett. – Amikor az autóban ülök már semmi más nem számít, csak a verseny, így az sem, hogy otthoni környezetben vezetek – mondta Carpentier, majd hozzátette – Semmilyen plusz terhet nem akarok magamra pakolni. Amikor így tettem, általában rosszul sült el. Honfi- és csapattársa Tagliani, akit a mezőny "kemény fickójának” tartanak a szintén kanadai Paul Tracy mellett, más véleményen van: - Különleges érzés olyan pályán versenyezni, amelyik néhány kilométerre fekszik attól a helytől ahol felnőttem. Az izgalom az idő előrehaladtával egyre nő bennem, már alig várom, hogy bemutatkozhassam az itteniek előtt, és megmutassuk, milyen fantasztikus sorozat a CART.
Ők és a mezőny többi pilótája is azon dolgozik, hogy valahogy megszorítsák a brazil Cristiano da Mattát, aki idén már hat győzelemnél jár és toronymagasan, 42 ponttal vezeti a sorozatot, Carpentier és Bruno Junqueira előtt. – Nagyon bizakodó vagyok Montrealt illetően – mondta magabiztosan a listavezető -, hiszen csapatom, a Newman/Haas tradicionálisan jól alkalmazkodik olyan pályákhoz, amelyeken előtte még sosem versenyeztünk.

A mezőny harmadik kanadai pilótája, a torontói Paul Tracy, aki pár éve akkora súlyproblémákkal küzdött, hogy ha a Formula-1 közelében meglátják, a tervezőmérnököket és a csapatfőnököket a rosszullét fogta volna el. Így is nehezen hitték el, hogy ez az ember Amerikában versenyautót kapott. Pedig Tracy korábban tesztelte Jean Alesi és Gerhard Berger Benettonját is 1996-ban, és tehetségét senki nem vonta kétségbe. Később a sorozat egyik kedvencévé vált meg nem alkuvása és kemény, már-már veszélyes vezetési stílusa miatt. A Kool Green csapat versenyzője még a CART előszobáját jelentő Formula Atlantic sorozattal járt Montrealban, de nem sok szép emléke van innen: Keserű emlékek fűznek ide – emlékszik vissza a favágót mintázó pilóta. 1987-ben voltunk itt, és egész hétvégén jól mentem, sőt meg is nyertem a versenyt, de később kizártak; ha jól emlékszem veszélyes versenyzés miatt. Érdekes, hogy a dolgok mennyire nem változnak – fűzte hozzá vigyorgó szájjal Tracy, aki jelenleg kilencedik az összetettben.
A CART sorozat jelenleg válsággal küszködik, a mezőnyben csupán 18 pilóta versenyez, és a csapatok és főleg a támogatók száma évről évre csökken. Általában a rivális sorozatba az Indy Racing League-hez pártolnak át, amelyet az amerikai pilóták többsége, és a csak oválpályás versenyek miatt a tengerentúlon jobban magukénak érzenek az emberek. Ráadásul a CART az USÁ-n kívül Ausztráliába, Kanadába, Brazíliába, Japánba, és Európába is ellátogat. Nagy kár lenne, ha a CART eltűnne a színről, mert talán nem jelent olyan technikai színvonalat, mint a Formula-1, de változatosságával talán szórakoztatóbb, és izgalmasabb is, mint a száguldó cirkusz.