Hátrányban sem kell szétesni (2.)

Érthető módon a spanyol válogatott azon játékosai ballagtak ki elsőként a csapatra váró buszhoz, akiket Inaki Sáez szövetségi kapitány már a szünetben lecserélt. A legelső, csakúgy mint a budapesti megérkezéskor, Gaizka Mendieta volt, aki ezúttal már valamelyest – de nem sokkal – beszédesebb volt, mint a repülőtéren."Nehéz és kemény mérkőzés volt, amelyet részben saját magunk tettünk kiegyenlítetté, de részben a magyar csapatnak a második félidő második részében mutatott jobb játéka is hozzájárult ahhoz, hogy döntetlen lett a végeredmény. Úgy érzem, többet érdemeltünk volna, de így sem keserű emlékekkel távozom innen.”Az első komolyabb "eszmecserét” Fernando Morientesszel lehetett lefolytatni, miután a Real Madrid csatára nem csupán a találkozóval kapcsolatban szolgált mondanivalóval."Mindkét válogatott kitett magáért, de végig úgy éreztem, hogy mi voltunk a jobb csapat, és talán kis szerencsével megnyerhettük volna a mérkőzést. Ugyanakkor elkerülhető gólt kaptunk egy ellenakció után, amiért csakis magunkat hibáztathatjuk. Láthatóan sok csiszolnivaló van még ezen a gárdán, viszont ne feledjük el, hogy a válogatottunkban több fiatal újonc is szerepelt, ezért az esetleges hibák megbocsáthatóak. Igazságosnak érzem a döntetlent.”Arra a felvetésre, miszerint elhagyja-e a királyi gárdát, Morientes a következőt felelte: "Ez most még nem tudom megmondani, de nyugodt vagyok a jövőmmel kapcsolatban.”A találkozón kissé visszafogottan játszó Xavi is készséggel nyilatkozott."Jól éreztem magam a kilencven perc során, csak azt sajnálom, hogy a győzelmet veszni hagytuk… A magyarok a mérkőzés vége felé felpörgették a ritmust, és sikerült kiegyenlíteniük, viszont ezzel együtt is a mi csapatunkat éreztem erősebbnek. Ôszintén szólva meg kellett volna nyerni a meccset, mert végig mi irányítottunk, és sokkal több helyzetünk volt. Ezúttal nem jött össze a győzelem, viszont ettől még nem törünk össze.”Raúl Tamudo góllal tért vissza a spanyol nemzeti tizenegybe, így érthető módon felszabadultabb volt a többieknél.
"Jól ment a játék, élveztem minden percét. A magyarok egy kicsit megilletődötten kezdtek, de aztán belelendültek, és ahhoz képest, hogy még eléggé a szezon elején járunk, jó és pörgős meccset játszottunk. Nagyon örülök a gólomnak, mert a jövőben szeretnék minél többször lehetőséget kapni az új kapitány csapatában. Számomra kicsit nehezebb helyet szerezni a válogatottban, mert a klubom, az Espanyol nem tartozik a szorosan vett elithez, ráadásul olyan konkurenciával kell szembenéznem, mint Raúl, Morientes vagy Tristán, hogy csak a legjobbakat említsem. Éppen ezért még több munkára lesz szükségem, amelyet természetesen örömmel végzek el, főleg, ha az segít a válogatottba bekerülni.”
A szünetben Raúltól a kapitányi karszalagot átvevő Valerón is elégedettnek tűnt az öltöző elhagyása után.
"Élénk csata zajlott a pályán, és bár még saját magamon is éreztem, hogy nem bírom annyira a tempót, élveztem a játékot. Szerintem meg kellett volna nyernünk a találkozót, de a rengeteg kihagyott helyzetet a szezon eleji dekoncentráltság számlájára írom. Az eredményt igazságosnak tartom, mert mi elpuskáztuk a lehetőségeinket, a magyarok pedig tényleg becsülettel hajtottak.”
A szintén a szünetben beállt Joaquín sem volt maximálisan elégedett.
"Egy legendát jöttünk össze megünnepelni, és úgy vélem, hogy Puskás Ferencnek nem is kellett csalódnia bennünk. Ennek ellenére egy kicsit többet vártam magamtól, azzal együtt, hogy még klubszinten is alig játszottam az új évadban. Az eredmény egyébként éppen ezt az idény eleji formát takarja, mert biztos vagyok benne, hogy a sok kihasználatlanul maradt lehetőséget egy, másfél hónap múlva értékesítenénk.”