Egy félidő alatt eldőlt a meccs

Tíz perc volt hátra a kezdésig, a két csapat játékosai a gyepen melegítettek, a felettébb békés csabai szurkolók a transzparenseiket kötözgették fel a kerítésre, a sárga pólóba bújt hazai drukkerek síppal, dobbal hangoltak, a lelátón helyet foglalók már azon dolgoztak, hogy a lefújásra bokáig érjen a szotyolahéj, a két szakvezető pedig a pálya szélén beszélgetett.
Na igen, Csank János és Pásztor József régóta, ebből következően pedig igencsak jól ismeri egymást. Az idősebbek minden bizonnyal emlékeznek rá, a fiatalok pedig jobb, ha tudják: amikor Csank az Előrét edzette (1987-et írtunk akkor…), kétségkívül Pásztor volt a lila-fehérek ásza. "Ritka jó futballista volt, lehetett rá építeni” – jellemezte tizenöt év elteltével egykori kedvencét a bajszos tréner. Kérdeztük tőle rögvest: a maiak között akad-e hozzá hasonló labdarúgója, mire igencsak diplomatikus választ kaptunk: "Józsi a klasszisok kategóriájába tartozott, ez meglehetősen ritka mifelénk…”
Persze az első labdaérintés előtt szó esett a jelenről. A siófokiakat a másodosztályból az élvonalba vezető szakember szomorkásan jegyezte meg, nemcsak eltiltások (habár múlt szombaton Kispesten három ponttal gazdagodott a Balaton-parti alakulat, a túlzottan is harcias Almir Filipovicsot és Schwarcz Zoltánt elveszítette egy időre) sérülések is nehezítik a munkáját. Alekszander Pantics, László András, Csordás Csaba, valamint Fülöp Zoltán panaszkodott arra a héten, hogy "itt fáj, ott fáj”, imigyen újabb négy emberéről mondhatott le Csank János. "Sok a hiányzó, úgyhogy húzós meccset várok” – vonta le a kunklúziót az edzői karrierje során több bajnoki címet elkönyvelő, ám most a biztos bentmaradásért "hajtó” mester.
Valami hasonlóban, vagyis a szoros eredményben reménykedett Pásztor József is. "Nem titkolom, bízom a meglepetésben” – jelentette ki a nyárias időjáráshoz tökéletesen alkalmazkodó, rövid ujjú pólóban, illetve sortban virító szakvezető. A meglepetés alatt természetesen nem egy lila-fehér plüssmacit vagy egy tábla Milkát értett, hanem azt, hogy játékosai végre hozzálátnak a pontok gyűjtéséhez. Mert ha nem…
Fájdalom, negyvenöt perc után kiderült, Pásztor József a legelszántabb csabai. A többiek… Amit ugyanis futballistái az első félidőben nyújtottak, az egyenlő volt a nullával. Jobban mondva a mínusz hárommal: bő félóra alatt háromgólos hátrányt szedett öszsze a vendéggárda, de fogalmazhatunk úgy is, hogy a Siófok focizott kiválóan.
A tartalékos (vajon mi lett volna, ha a legjobbak szerepelnek…) házigazdák gyakorlatilag azt csinálták, amihez kedvük szottyant. Hol fejjel, hol lábbal veszélyeztettek, s teljesítményük értékét növeli, hogy a mezőnyben is akadtak ügyes megmozdulásaik. Más szóval: hogy a látogatók huszonhét percig kihúzták kapott gól nélkül, az maga volt a csoda. Egy perccel később aztán már nem volt kegyelem, a találkozó előtt egy hete letudott századik bajnoki fellépése okán köszöntött Gaál László fogadhatta ismét a gratulációkat.
Három perc elteltével tehát hamarjában egyről a kettőre jutottak a sárga-kékek, másodjára az a Szabó Csaba talált a kapuba, aki eddig nem egy, hanem két hatalmas lehetőséget is elpuskázott. És három a siófoki igazság, a 34. percben jött a Lékó Pétert idéző matt, méghozzá egy gyönyörű Schultz Levente, Szabó Csaba, Daniel Usvat kombináció végén. Valentin Miculescu ugyan szépített, de ami a csabaiak produkcióját illeti, azon nincs mit szépíteni: katasztrofálisra sikeredett.
Pásztor József a szünetben is megtette a tőle telhetőt, azaz igyekezett lelket önteni csapatába. Valljuk be: szinte a lehetetlenre vállalkozott. Noha a vendégek próbálták azt játszani, amit jobb helyeken futballnak hívnak, fikarcnyi esélyük sem volt a Siófok ellen (holott a csabaiak úgy számolnak, ha valakit, hát akkor a Csank János vezette gárdát megelőzhetik a kiesés elleni csatában…).

Bezzeg a vendéglátók ott folytatták, ahol abbahagyták (különösen Schultz, Usvat és Szabó Csaba érdemel elismerést), lelkesen, okosan, taktikusan és – ami még inkább boldoggá tette a helybélieket – szépen tették a dolgukat. A kicsivel több, mint órányi játék után ennek meg is lett ennek az eredménye: Kuttor Attila bólintott az immár negyedszer is tehetetlennek bizonyuló Fekete Róbert kapujába. Meglehet, egy magyar bajnokin ez szokatlan, de fölényes vezetésük tudatában sem álltak le a hazaiak, a lefújásig űzték-hajtották ellenfelüket.
Három pont és vastaps volt a jutalmuk.
Természetesen jogosan.

Percről percre

9. perc: Grósz a jobb oldalról pontosan ívelt középre a tizenhatos vonalán feltűnő Schultz elé, aki jobbal, nagy erővel kapura küldte a labdát, amit Fekete kapus gyors vetődéssel szögletre tudott menteni a jobb alsó sarok elől.
16. perc: Schultz a jobb oldalról szabadrúgásból ívelt középre, ahol megtalálta az egyetlen szabad embert, Szalai Csabát, s az előrelopakodó siófoki hátvéd 13 méterről küldött fejesét követően Fekete kapus ezúttal lekapta a levegőből a labdát.
23. perc: Az apróbb siófoki lehetőségek után ezúttal már egy ziccer is kimaradt: az Usvat nagyszerű átadásával a balösszekötő helyén kilépő Szabó Csaba teljesen tisztán vezethette kapura a labdát, ám 12 méterről a kifutó és a szöget jól záró Fekete kapust találta telibe. A kipattanó labdát még Gaál is berúghatta volna, 15 méterről küldött lövése után azonban egy visszarohanó csabai védőről szögletre pattant a labda.
28. perc: Erős jobb oldalról küldött beadása Szabó Csabát találta a kapu előtt. Az egy szem csatár estében hat méterről kétszer egymás után is egy védőbe lőtt, a kipattanó labdára érkező Gaál azonban ezúttal jobban célzott: ballábas létére 15 méterről jobbal, félmagasan küldte a labdát a kapu bal oldalába.
1–0
31. perc: Kovács Péter 22 méterről érkező, egyáltalán nem erős lövése után Fekete Róbertről kipattant a labda, a kapus balszerencséjére éppen az ott ólálkodó Szabó Csaba elé, aki előbb nagy hidegvérrel lefektette és kicselezte, majd egy méterről az üres kapu bal alsó sarkába lőtt.
2–0
34. perc: Megint előrelendült a Siófok, és ismét gólt lőtt. Az igen aktív Schultz indította az akciót, amikor a balösszekötő helyén rohanó Szabó Csaba elé játszott. A három perccel korábban kapuba talált támadó most ügyesen keresztbe passzolt az üresen feltűnő Usvat elé, aki 12 méterről, jobb lábbal a bal alsó sarokba lőtte a labdát.
3–0
38. perc: Vincze Zoltán futott el a bal oldalon, pontos beadásával megtalálta a tizenegyes ponton álldogáló Miculescut, aki estében jobb lábbal a jobb alsó sarokba lőtte a labdát.
3–1
61. perc: Szalai Csaba lopakodott előre a védelemből öles léptekkel, s már a csabai tizenhatos előterében járt, amikor kényszerítőzött Szabó Csabával, majd a visszakapott labdát futtából, 16 méterről, kevéssel bombázta a keresztléc fölé.
63. perc: Sipeki bal oldali szögletére a békéscsabai védők elfelejtettek felugrani, és Fekete Róbert kapussal együtt csak közelről nézték, amint Kuttor három méterről a jobb felső sarokba bólintja a labdát.
4–1

Mestermérleg
Csank János, a Siófok vezetőedzője
A meccs elején sok helyzetet kihagytunk, de az volt a szerencsénk, hogy még az első félidőben betaláltunk a Békéscsaba kapujába. Azt kell mondjam, az első gólig volt nehéz dolgunk. Elégedett vagyok, hiszen sok sérülés és eltiltás nehezítette a dolgunkat.

Pásztor József a Békéscsaba vezetőedzője
A Siófok megérdemelten nyert, mi pedig egyáltalán nem játszottunk jól. Azt pedig szomorúan tapasztaltam, hogy ezen a mérkőzésen még a hozzáállással is akadtak problémáink…