Márpedig ez történt, és Budapesten, a Puskás-stadionban huszonkilencezer néző előtt kezdődött az összecsapás, amelynek negyedik perce még azt mutatta: egyetlen kihagyás végzetes lehet. Ekkor Babati Ferenc rontott a ZTE-kapu előterében, és Ole Gunnar Solskjaer lövése kis híján kettétörte a kapufát. A kilencvenegyedik percben aztán az angolok önbizalma roppant ketté – de erről később…
A találkozó első húsz percében egy rendkívül labdabiztos vendéggárdát láthatott a közönség, valamint egy hihetetlenül motivált egerszegi csapatot. Egy pillanatra sem lehetett azt érezni, hogy Bozsik Péter labdarúgói megszeppentek volna a világsztárokkal teletűzdelt Manchestertől. Vincze Ottó a legszebb napjaira emlékeztetően dirigált, ügyes megoldásait rendre zavarba hozták a vendégfutballistákat, és ha kis szerencséje van a magyar labdarúgónak, akkor nem sokkal az első félóra vége előtt, a hatalmas lövése nyomán a vörösök kapujába kerülhetett volna a labda.
A tempó nem változott a második félidő kezdetén sem – több lett az eladott labda, és ebből a manchesteriek indultak a ZTE kapuja felé. Megindultak egymás felé a szurkolók is, a lelátón tört ki csetepaté, a rendőröknek kellett szétválasztani a küzdőket, és ez a jelenet cseppet sem illett a futballünnep hangulatához…
Dúlt a harc (sportszerűbb formában) a pályán is, hajtott az Egerszeg (volt is lövőhelyzete Keneseinek), kontrázott a Manchester, és bizony szükség volt Csóka Zsolt higgadtságára, mert a védő az üresen ásító kapuhoz érve a gólvonal előtt kezelt le egy, már a háló felé tartó labdát. Van Nistelrooy aztán megrezgette a hálót a labdával – lesről. Ez az eset azonban egyértelműsítette a vendégek fölényét, Beckham egy elfutás és lövés során ezt már nyomatékosította. A hatvanadik percre kissé elfáradt a ZTE, és kritikus pillanatokban sok labdát vesztett, hosszú percekig a felezővonalon sem ment át, a kaput pedig a szerencse mentette meg a góltól.
Fény és árnyék
„Az a legfontosabb, hogy a játékosok ne ijedjenek meg a nagy nevektôl, merjenek játszani, igyekezzenek azt megcsinálni, amit tudnak” – mondta még a kezdés elôtt Bozsik Péter szakvezetô. Örömmel láttuk, hogy a túloldalon hiába sorakoztak fel nevesebbnél nevesebb klasszisok, a kék-fehérek valóban mertek futballozni.
Az angol drukkerek bizony csodálkozhattak: a rettegettnek tartott tábor csak ámult, hogy a szünet után magyar vert magyart. Szomorú látvány volt… Hogy miért tört ki a balhé, nem tudni, csak azt láttuk, hogy a drukkerek összeszaladnak, majd a díszpáholy felé futnak. Erre aligha volt szükség…
A magyar bajnokegyüttes a hajrában már inkább védekezett, ám ha nagy ritkán építkezni lehetett, akkor a támadást sem adta fel. És hogy mennyire nem, azt példázza, hogy a Zalaegerszegnek az utolsó utáni percben is volt ereje támadást vezetni. A végig jól játszó Szamosi Tamás ellépett Phil Neville mellől, elfutott a szélen, mesteri módon adott be középre. Ott pedig érkezett Koplárovics Béla – akit jó érzékkel, jó ütemben küldött pályára Bozsik Péter –, és belőtte azt a gólt, amely az egekig repítette a lelkes szurkolókat.
Nem csoda: ez a ZTE történetének legfontosabb találata volt…
MestermérlegBozsik Péter (ZTE): A mérkőzés előtt azt mondtam, két százalék esélyünk van: ezzel most éltünk is. A fiúk csodálatosan küzdöttek, fantasztikusan játszottak. Szükségünk volt a szerencsére is de azért ezen az összecsapáson is alaposan megdolgoztunk a győzelemért.
Alex Ferguson (Manchester United): Csalódott vagyok, hiszen nem ilyen eredményre, nem ilyen játékra számítottunk. Természetesen a továbbjutás a második mérkőzésen dől majd el.