Vanik és az új dimenzió

Felemás érzésekkel fogunk évek múlva visszagondolni a 29. Magyar körversenyre. A kedvezőtlen időjárás alaposan rányomta a bélyegét a viadalra, már az első napon megrendezett nagykanizsai prológot is elmosta az égszakadás, a mezőnynek alig a harmada tudta befejezni az ötvenperces küzdelmet. Az első országúti szakaszon súlyos baleset történt, Zalakarosnál a mezőnyhöz felzárkózni próbáló Rónaszéki István a keresztező 7-es úton éppen elinduló teherautónak ütközött, míg Csonka Norbert egy személyautóval karambolozott. Utóbbi szerencsésen megúszta a balesetet, ám Rónaszékit súlyos sérülésekkel a kanizsai kórházba kellett szállítani. A 30 esztendős sportoló – aki a hegyikerékpárosok között is szép eredményeket ért el – pályafutásának utolsó nagy célja volt, hogy teljesítse a Tour de Hongrie távját, ám a szerencsétlen baleset miatt ez nem adatott meg neki. Az állkapocs- és kulcscsonttörést szenvedett Rónaszékit a baleset másnapján megoperálták, s a körülményekhez képest már jól van.A Szeged és Jászberény közötti szakaszon is megállás nélkül esett az eső, de az csupán szemerkélésnek bizonyult a pénteki égszakadáshoz képest. A királyetapon, a Jászberény és Miskolc közötti szakaszon a befutó előtt néhány kilométerrel egy súlyos bukás miatt a versenybíróság félbeszakította a futamot. Az Avas oldalában egy lejtős kanyarban a jugoszláv Marko Nikicsijevics egy vízátfolyáson megcsúszott és a másik sávban egy autónak csapódott. Súlyos sérüléseivel Miskolcon, a megyei kórházban kezelik. A szakorvosok felháborodva fogadták, s elszomorítónak tartják egyes médiumok reakcióját, amely nem kellően megalapozott információk alapján tálalta a szomorú balesetet. Tény, hogy a 21 éves fiatalember sérülései súlyosak, csigolyatörést szenvedett és kificamodott a válla, de a szakorvosok szerint megfelelő kezeléssel és beavatkozásokkal van remény a felépülésére. Ebben a sportág szerelmesei is segíthetnek, a Mapei-Kanizsa KK felajánlotta a Magyar körversenyen nyert pénzdíjait, az összetett győztes Vanik Zoltán a szomorú szakaszon megszerzett első helyéért járó összeggel segített, és a körverseny szervezői is minden áldozatot meghoznak a jugoszláv fiatal gyógyulása érdekében.Pedig milyen jó lett volna csak a versenyről beszélni! Egyrészt azért, mert 1997 után újra magyar győzelem született, ráadásul ilyen erős mezőny régen gyűlt össze Magyarországon. A cseh Joko Velamos, a lengyel Legia Bazyliszek, a luxemburgi CCI Differdange és az olasz Filmop Arcasa a profizmust is idecsempészte, a mieink irigykedve nézték a vendégek mosó- és szárítógépekkel felszerelt lakóbuszait, de becsületükre legyen mondva, igyekeztek lépést tartani az előttük járókkal. Jó néhány emlékezetes alakítást is hozott a nemzeti körversenyünk, az utolsó pillanatig izgalmas volt az ukrán Prigunov és a cseh Dite csatája a legjobb sprinternek járó piros trikóért, megmutatta félelmetes erejét a szlovákiai Nagy Róbert a hegyekben, szakaszgyőzelmet ünnepelhetett a fiatal Madaras Zoltán Jászberényben, a szlovákiai Remák Zoltán egyik nagy vágya teljesült azzal, hogy megnyerte a Tour de Hongrie zárószakaszát a budai Várban. Utolsóként, de nem utolsó sorban Vanik Zoltánról kell szót ejtenünk. A Postás-Matáv SE kerekese váratlanul, de nem érdemtelenül szerezte meg az összetett győzelmet. Vanik heteken át magányosan készült a királyetap útvonalán, a Bükkben, s jól átgondolt taktikával készült a döntő napra. A viadal egyetlen első kategóriás hegyének tetejére az élbollyal próbált meg felkapaszkodni, ám utána a lejtőn senki sem tudta tartani a tempóját. A kerékpárjára felszerelt kilométeróra szerint a sebessége olykor a 100 kilométer/órát is meghaladta, nagyon jól tudta, hogy a kanyarokba hogyan, milyen sebességgel érkezzen, úgy ismerte az útvonalat, mint a tenyerét. A szakaszon 51, az összetettben pedig 17 másodperces előnyt szerzett, amit az egyéni időfutam és az egymást érő támadásoktól emlékezetes zárószakasz során is meg tudott őrizni. Vanik pályafutásának eddigi legnagyobb sikerét érte el, amely új dimenziókat nyithat előtte.Nagy tervekkel kezdték a szervezők is az idei körversenyt, s nagy kérdés, hogy a fent felsorolt események, és az azokat követő reakciók után ezekből mi válhat majd valóra. A kerékpársport kedvelői – vasárnap délután a Várban láthattuk, sokan vannak – bizonyára örülnének, ha jövőre már a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség versenynaptárában szereplő, két év múlva pedig – elsőként a magyar versenyek közül – világranglistapont-szerző, vagyis nyílt profi viadal lenne a Tour de Hongrie.Vajon össze tudunk fogni érte?