Janika megnyugtató előnye

A nézők arcán "harctéri izgalom” volt felfedezhető, mindenki a saját kedvencét buzdította, és örültek, hogy végre újra késhegyre menő csatát láthatnak az élen. A hatalmas adok-kapok azonban véget ért az első négy szakasz után, a második körben ugyanis Turi "elgumizta” magát (túl puha keveréket választott), és a csúszós abroncsokkal képtelenség volt tartani az ötszörös bajnok ifjabb Tóth tempóját. A peugeot-s versenyző ennek köszönhetően húsz másodperces előnyhöz jutott, a harmadik körre pedig még ezt is megtoldotta huszonöttel, úgyhogy viszonylag nyugodtan várhatja a zárónapot.
"Jól sikerült a nap, bár az elején nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy lesz az előnyünk estére – mondta ifjabb Tóth. – Az az igazság, hogy ez más aszfalt, mint a Magyarországon megszokottak. A többin általában felhordjuk a murvát, és a második körre már csak egy nyomvonal van, úgyhogy nem igazán lehet gyorsan autózni. Ezek azonban olyan pályák voltak, ahol végig lehetett nyomni a gázt. Mi szerencsére nagyon jól eltaláltuk a beállításokat, és a gumiválasztással sem volt gondunk.”
Az első helyért küzdő két nagy rivális mögött hasonlóan parázs párharc zajlott a harmadik helyért Érdi Tibor és Benik Balázs között. Az összetett pontverseny második helyén álló Beniknek nem volt túl nagy szerencséje a nyitó szakaszon, mert viszonylag hamar utolérte a kettes rajtszámmal induló horvát ellenfelét. Az N-es Mitsubishit kormányozó Nenad ugyan nagyon sportszerűen félrehúzódott, amikor meglátta maga mögött a Corolla WRC-t (a Focushoz nem érkezett meg egy alkatrész, ezért tért vissza Benik újra a Toyotához), Benik azonban ennek ellenére veszített néhány másodpercet. Érdinek sem volt azonban gondmentes napja, egyszer rosszul választott gumit (intermédiát tett fel a száraz aszfaltra) később pedig három defekt is hátráltatta. A végére azonban megrázta magát, és a saját megnyugtatására autózott egy abszolút első időt, úgyhogy végül háromról hét másodpercre nőtt közöttük a Benik és közte lévő különbség. Ami nem számottevő, tekintve, hogy a zárónapon még öt gyorsasági vár a mezőnyre Tatabánya környékén. Szóval a harcnak még korántsincs vége!
A többi WRC-vel kapcsolatban el kell mondani, hogy Szabó Gergő amíg ment, rettenetesen gyors volt, ám egy árok az ő Corolláját sem kímélte. Az idén igazán peches pilóta orral esett a gödörbe, és bár az autója nem sérült meg nagyon, elszakadt a kormányöszszekötő, ezért a páros a pálya szélére kényszerült. Tagai Tamásék mennek, és az ötödik helyen állnak, Szeleczky Tamás azonban ugyancsak technikai okok miatt feladta a harcot.
A szombati nap vége egyébként meglehetősen kaotikusra sikeredett, és ez az N-csoport eredményét nagyban befolyásolta. A nap elején még úgy tűnt, hogy a címvédő Aschenbrenner György ezúttal is fölényes győzelmet arat, ám orral beesett egy árokba, ahol egy percet veszített. Kiss Ferenc került az élre, ám a kétszeres abszolút bajnok nem örülhetett túl sokáig, ugyanis a Mogyorós-orom–Szuha útvonalon ő is árokjárásba kezdett. Az ő esése azonban sokkal nagyobb és súlyosabb volt, mint legfőbb vetélytársáé, olyannyira, hogy a mentőt is be kellett küldeni a pályára, és a navigátort, Tábori Józsefet kórházba szállították. Hogy a sérülése mennyire súlyos, arról egyelőre nincs információ, az azonban tény, hogy a baleset miatt a mezőny nagy része etapként teljesítette a gyorsaságit. Ezek után kiderült, hogy a tizedik szakaszról is át kellett küldeni a mentőt Szuhára, mert egy néző rosszul lett – utóbb kitudódott, hogy erősen ittas volt –, és emiatt jó néhány páros a tizedik gyorsaságin is sétatempóban volt kénytelen áthaladni. És ezzel még mindig nem volt vége a kalandoknak… Az egész nap váltógondokkal küszködő, de lelkesen igyekvő Angyalfi Károly autója az utolsó gyorsasági rajtja előtt kigyulladt, és bár sikerült eloltani, nem tudta folytatni a viadalt.
Szóval volt kavarodás bőven, a mezőny vége már sötétben érkezett meg a szervizparkba. Az élen nem változott a sorrend, az N-csoportban azonban Kissék bukását követően (meg kell jegyezni, a pécsi sofőr ritkán esik, de ha igen, akkor nagyot) ismét Aschenbrenner állt az élre, és előnye már több mint másfél perc a második helyezett Oroszlán Lászlóval szemben, amit elég okosan beosztani ahhoz, hogy ne legyen gondja a vasárnapi célban.
Az F2-es géposztályban is tűzijátékot láthatott a lelkes nagyérdemű. A címvédő Bútor Róbert méltó ellenfélre akadt Markovics Györgyben, aki – milyen furcsa az élet –, éppen az ő régi Ford Kit-carját kormányozza. Egy-két másodperc – sőt volt amikor tizedek – választották el őket a nap folyamán, a lélektani előny azonban Bútornál maradt, aki a kis piros Citroën Saxóval több mint húsz másodperces előnnyel, elégedetten várhatja a folytatást.