Vitatott gól a hosszabbításban

A debreceni szimpatizánsok ugyanis annál nagyobb boldogságot elképzelni sem tudnak, hogy kedvenceik, Sándor Tamás és Dombi Tibor ismét a Lokit erősítik, ráadásul a DVSC futballistái a Matáv elleni idegenbeli győzelemmel tovább erősítették a feléjük áradó szeretetet, fokozták a cívisvárosban egyébként is meglévő nagy várakozást. Talán nincs is ember Debrecenben, aki kételkedne abban, hogy kedvenc csapatuk a bajnokság végén ott lesz majd a felsőházban, a legvérmesebbek azonban egyenesen a dobogóra várják a piros-fehér alakulatot.

A felsőházba kerülés a cél Dunaújvárosban is, és bár az első forduló alapján talán még korai lenne véleményt nyilvánítani – a Dunaferr iskolajátékkal verte akkor a bajnokesélyesnek tartott Újpestet – Tornyi Barnabás együttese valóban ott lehet a mezőny első felében.

A hazaiak mestere, Szentes Lázár nem tartotta magát a mondáshoz, miszerint győztes csapaton ne változtass, és kihagyta a Sopronban jobb oldali védőt játszó Kiss Zoltánt és a román Marius Sumudica személyében még egy támadót állított a kezdőcsapatba. Aztán elkezdődött a találkozó, ám nem úgy, ahogy a debreceniek remélték. Míg a Matáv ellen már az első percben előnyhöz jutott a DVSC, addig saját pályáján már a második percben hátrányba került. Szinte még fel sem vették a pozíciókat a hazai futballisták egy látványos súlypontáthelyezéses akció végén, Horváth Péter találatával előnyhöz jutott a Dunaferr. A gól nem szegte kedvét a nagy elánnal támadó debreceni gárdának, egyre másra gördültek a hazai akciók, a játék hosszú percekre az újvárosiak térfelére tevődött át. Különösen a Loki bal oldala bizonyult aktívnak, a Selymes Tibor, Böőr Zoltán, Sándor Tamás hármas többször állította megoldhatatlan feladat elé a vendégegyüttes labdarúgóit. Benne volt a levegőben az egyenlítés, a dunaújvárosi védelem azonban ekkor még hősiesen állta a rohamokat.

Még nem tartott fél órája a mérkőzés, amikor sérülés miatt lejött a pályáról a gólszerző Horváth Péter, és mivel Alex húzódás miatt eleve nem tudta vállalni a játékot, a továbbiakban tulajdonképpen a tartalék csatársorával volt kénytelen futballozni a dunaújvárosi alakulat. Aligha emiatt, de tény, hogy két perccel később egyenlített a hazai tizenegy – kell-e mondani, hogy egy bal oldali támadás végén…

Kifejezetten jó iramú volt az összecsapás, a labdarúgók rengeteget futottak és több olyan megoldást is bemutattak, amit meg kell becsülni a magyar pályákon. Többször is zúgott a lelátón a vastaps, főként akkor, amikor Selymes Tibor tanári centerezését a román légiós Marius Sumudica a hálóba bólintotta. Ha volt is valaki aki kételkedett Szentes Lázár döntésében, miszerint változtatott a Sopronban győztes csapaton, az máris felülbírálhatta önmagát. Tény és való, a DVSC régen látott remek teljesítménnyel rukkolt elő az első játékrészben.

Hogy nem változott a debreceniek összeállítása a szünetben, azon nem lepődött meg senki sem – lendületben lévő, jól futballozó csapatba hiba lett volna belenyúlni –, a vendégek cseréje azonban nem azt feltételezte, hogy a korábbinál támadóbb szellemű lesz a Dunaferr. Abban a pillanatban, amikor a labda valamelyik hazai futballistához került, az újvárosiak máris visszaálltak a saját térfelükre, igyekeztek lezárni az oldalvonal melletti területeket. Sikerrel tették ezt, és mivel több labdát tudtak szerezni, mint az első játékrész hasonló időszakában, veszélyes ellentámadások vezetésére is futotta az erejükből. Csakis Bükszegi Zoltánon múlott, hogy nem lett egyenlő az állás – az újvárosiak középpályása a szükségesnél egyet többet tolt a labdán –, de nemcsak a kimaradt lehetőség jelezte azt, hogy a korábbinál kiegyenlítettebb lett a játék. Amiről a hazaiak mestere, Szentes Lázár a találkozó előtt beszélt, vagyis hogy a vendégek összeszokott csapatot alkotnak, az tökéletesen bebizonyosodott ezekben a percekben. A Dunaferr játékosai hátrányban sem estek pánikba, gyors, rövid passzos futballal igyekeztek megközelíteni Balogh János kapuját, és Bükszegi Zoltán az egyik ilyen roham végén elhibázhatatlan helyzetbe hozta Jovan Drobnjakot. Nyoma sem volt ekkor az első félidőben parádézó Lokinak, ám hogy mindez a fáradtságnak, avagy a feljavuló Dunaferrnek volt köszönhető, azt csak találgatták a szurkolók. Alighanem az járt legközelebb az igazsághoz, aki mindkettőre tippelt, és bár némileg viszszaesett az iram a szünetet követően, a játékosok akarását nem érhette kritika.

Negyedórával az összecsapás vége előtt még nem lehetett tudni, hogy melyik csapat labdarúgói örülhetnek majd a kilencvenedik perc végén, továbbra is mindkét együttes nyílt sisakkal, győzelemre játszott.

Óriási volt a küzdelem, és a közönség jól szórakozott, a debreceniek űzték-hajtották a csapatot.

A három pontot végül a hazai együttes szerezte meg, igencsak vitatható körülmények között. Az eset közelében álló dunaújvárosiak esküt tettek volna rá, hogy nem volt bent a labda, de ez cseppet sem zavarta a tomboló Loki-tábor örömét.


Percről percre

2. perc: Rósa Dénes a balösszekötő helyéről tért ölelően ívelt át a jobb oldalra. Selymes fölött átszállt a labda, amit Bükszegi tanári módon jobb belsővel egyből becenterezett és a lendületből érkező Horváth Péter a védőktől szorongatva öt méterről, ballal a bal felső sarokba továbbított.
0–1
15. perc: Balog Zsolt a DVSC sokadik szögletét ívelte be, ezúttal balról. Németh Viktor kissé aláfutott a labdának, ám szerencséjére az előre húzódó Máté lábáról magasan fölé szállt.
17. perc: Megismétlődött az előző jelenet, de egy lényeges különbséggel. Máté labdája ezúttal gólba tartott, de Rósa Dénes a gólvonalról felszabadított.
23. perc: Villámgyors, látványos, góllal kecsegtető akciót vezetett a DVSC. Sumudica lőtt passzal indította a jobb szélen Dombit, aki laposan középre játszott. A berobbanó Sumudica estében – Salamonnal a nyakában – hat méterről, jobbal a jobb sarok mellé perdített.
29. perc: Góllá érett a hatalmas debreceni fölény. Selymes a bal szélen, az oldalvonal mellett szöktette Sándor Tamást, aki egy csellel bejátszotta magát a tizenhatoson belülre, majd az alapvonal közeléből pontosan gurított vissza Böőrhöz, aki 11 méterről, jobbal, kapásból a kapu közepénél a léc alá lőtt.
1–1
35. perc: Kerekes futtatta Böőrt a bal oldalon, aki kapura is törhetett volna, ám önzetlenül Sumudicához játszott, Bagoly azonban résen volt és az utolsó pillanatban szerelt.
41. perc: Sándor Tamás észrevette, hogy Selymes előrefelé lopakodik a bal szélen és ügyesen ugratta ki a védőt, aki egyből középre gurított, Sumudica pedig 12 méterről a jobb alsó sarokba fejelte a labdát. Németh Viktor hiába nyújtózkodott, nem érhette el azt.
2–1
51. perc: Zováth szólója után Bükszegi kapta a labdát. Ô a debreceniek tizenhatosának előteréből indulva cselsorozatba kezdett, Balog János kapus mellett is eltolta a labdát, de erősen kisodródott és jobbról, éles szögből, öt méterről a kapufa külső felét találta el.
61. perc: Rósa a balösszekötő helyéről startolt, néhány csel után Bükszegihez passzolt, aki az alapvonalról középre játszott, és Drobnjak egy lépésről, jobbal a kapu közepébe helyezett.
2–2
64. perc: Lengyel 14 méterről, középről laposan lőtt, Balog János vetődve védett.
66. perc: Sumudica tisztára játszotta magát, majd húsz méterről ballal a bal kapufa mellé durrantott.
75. perc: Rósa Dénes a debreceniek térfelének közepéről szabadrúgásból a kapu előterébe ívelt, Bagoly öt méterről a jobb kapufa mellé fejelt.
79. perc: Jäkl a jobbösszekötő helyéről középre ívelt, Bükszegi 12 méterről fejelt, Balogh János vetődve hárított.
93. perc: Jobb oldalról végezhettek el szögletet a hazaiak, amelyet követően Sumudica tíz méterről jobbal lőtt a kapu bal sarka felé, a gólvolnal környékén álló Éger felszabadított, ám Tompos Zoltán asszisztens elindult a felezővonal felé jelezve ezzel, hogy gólt szerzett a Debrecen. A találat után a vendégek percekig reklamáltak, ám a játékvezető nem változtatta meg az ítéletet.
3–2