Csinos amatőrök, profimentalitással

Edzés esőben, sárban. A sportszár átázott, kövér verejték gördül végig az orron, a haj összeragadva, rúzsnak sehol sincs nyoma. Stopli kopog a folyosó padlóján, irány az öltöző. Lehull a földre a dressz, hamarosan előkerül a fésű, a piperetáska, meg a gyűrű, a nyaklánc, aztán a blúz és a szoknya. A lakkcipő? Az talán nem. Pedig hölgyek tréningeztek az imét. Még mindig sokan furcsálljak, ha azt hallják: a barátnőm, a lányom vagy az ángyom focizik – hiszen a futball férfisport! Egy nő nem képes labdába rúgni, hogyan tudna dekázni, fejelni, magas labdát szokványos módon (értsd: mellel) lekezelni, nem beszélve arról, komolyan futballozhat-e az, aki föl sem foghatja a lesszabály mikéntjét. A valóság azonban más. A gyengébbik nem igenis képes lábbal is pompásan bánni a labdával. Ennek megállapításához elég megnézni, mondjuk, a Femina csapatának edzését. S jóllehet, elsőre valóban furcsa látvány, amint a finom vonású arcok stoplisban teszik-veszik a bőrt, de előbb-utóbb nem a domború formákra, hanem a gömbölyű labdára figyel a férfiember. Egyérintős játék zajlik: a hölgyek szemmel alig követhető sebességgel passzolgatnak a bóják között – a túlzás ténye elvitathatatlan, ám korántsem égbekiálltó – futnak ide-oda, s közben, hoppá, itt egy sarkazás, ott egy okszizás. Rövidpasszos játék, flikk-flakkokkal tarkítva. Aztán jön a keményebb penzum, lányok, a hölgyek, az asszonyok megkínozták magukat, rendesen. Pedig amatőrök, munka után jönnek edzeni. A Femina együttesének kiválósága, Paraoánu Aranka esete kiváló példája annak, hogy nők között is akadnak elhivatott, őrülten szerelmes hívei ennek a játéknak, akik ráadásul nagyon is tudnak futballozni. Az ötvenegyszeres válogatott játékos, amióta az eszét tudja, ahelyett, hogy kézzel dobálta volna a labdát, minduntalan lábbal terelgette azt. Igaz, egy olyan családban, ahol mindenki sportolt, ráadásul az apuka és a két fiútestvér is rövidebb-hosszabb ideig hordott stoplis csukát, egy leánykának mi más lehetne a szenvedélye. Mindazonáltal a kis Aranka a babázgatás helyett sokszor inkább a grundon időzött. Korán kitűnt, tehetséges a sporthoz, imádta is a focit, úgyhogy tizenegynéhány évesen Pest és Komárom – a szülővárosa – között ingázott, hogy se a futballról, se a tanulásról ne kelljen lemondania."Ez a legszebb csapatjáték, soha sincs két egyforma támadás, kapura lövés – mondja Paraoánu Aranka. – Csak azért, mert valaki nőnek született, miért kellene megelégednie azzal, hogy csendben szemléli a pályán zajló eseményeket? Elvégre rengeteg olyan sport van, amelyet megjegyzések nélkül is játszhatják nők, pedig sokkal keményebb, durvább a labdarúgásnál.”A játékos véleménye szerint a kézilabda, az ökölvívás vagy a vízipóló esetében sosem kérdeznek olyan badarságokat, ami a női futball kapcsán rendszeresen előfordul. Kuncognak, ha labdakezelés kerül szóba, poénkodnak a meccsek utáni mezcserén. Ez is mutatja, hogy Magyarországon várni kell még, hogy elfogadják a sportág női verzióját.Pedig a játékosok szemlélete elvitathatatlanul profi. Főhősünk életében nem egyszer előfordult, a labdarúgás összeegyeztethetetlennek bizonyult a munkájával, s ahelyett, hogy a biztos jövőre gondolt volna, a labdarúgás mellett voksolt. Mostani munkahelyének kiválasztásakor szintén elsődleges szempont volt, hogy odaérjen a tréningre. "De nem panaszkodom, mivel a csapatomban van egy lány, aki éjjel pékségben dolgozik, délelőtt alszik, délután mégis elsőként ér a pályára” – hangoztatja Paraoánu Aranka.Mint a magyar sport csaknem összes szegmensében, a női futballnál is a pénzhiány okozza a legnagyobb gondot. S habár egy-egy alakulat éves költségvetése töredéke a férficsapatokénak, a kellő summát előteremteni több mint nehéz. Míg korábban Szeged, Pécs és Székesfehérvár városában is volt női csapat, ezeknek mára nyoma sincs. Paraoánu Aranka – akiről eddig még nem mondtuk el, hogy az MLSZ edzőképző tanfolyamán B-licencet szerzett, s ma már instruktorként tevékenykedik Budapesten – reméli, annak nyomán, hogy az UEFA vélhetően hamarosan előírja, minden egyes élvonalbeli klub köteles női szakágat is működtetni, valamelyest javul majd a helyzet. A lemaradás ugyanis másként ledolgozhatatlan. S noha a Femina bejutott a Bajnokok Ligájába, ott még érdemi eredményt nem sikerült elérnie. A német, a spanyol és a svéd lányok ugyanis elképesztően profi körülmények között készülhetnek, nem csak a férfiak vannak hát hátrányban.Ám, hogy ezen írásban ne csak a siránkozás szolgáljon témául, álljon itt néhány magasztos mondat a lányokról. Megérdemlik ugyanis a dicsérő szavakat. Paraoánu Aranka például egész életében arról ábrándozott, profi futballista lesz. Még ha fura is, de pályafutása végéhez közeledvén azt sajnálja legjobban, nem volt módja kizárólag a futballnak szentelni mindennapjait, hogy naponta kétszer edzhessen, s hogy fizetést kapjon a pályán végzett munkájáért. Mint említi, egyáltalán nem irigykedik a férfikollégáira, amiért ők autót és lakást kapnak, az átlagember számára elérhetetlen fizetésekről már nem is szólva. Arról azonban kétség kívül keserűen beszél, hogy ő csak akkor juthat lakáshoz – momentán albérletben lakik –, ha telitrafál öt számot a lottó nevű szerencsejátékon, amire, valljuk meg, nem sok sansz van. "Közgazdasági szakközépiskolát végeztem, jelenleg mégis takarítani vagyok kénytelen – meséli az egyik legjobb női futballista. – Mindezt a futball miatt. Habár sok lemondást követelt tőlem a labdarúgás, én úgy fogom föl, melyik sportágban van ez másként... Aki komolyan gondolja, hogy sportoló lesz, annak ebbe bele kell nyugodnia. Ráadásul annyi, de annyi szép emlékem van már! Jártam a Bahamákon, láthattam Indiát, megfordultam számos európai nagyvárosban és nyertem bajnokságot, illetve válogatott játékos lett belőlem.” Egy boldog ember szavai? Alighanem. S ha mégsem, annak egy oka lehet. Nem adhatta át egész lényét, minden egyes percét a labdarúgásnak. Mert hazánkban még nincsenek női profik. Úgyhogy főhősnőnk ma már abban reménykedik, ha saját pályafutása idején nem is, a fiatalok, a gyerekek esetében mindez már másként lesz. És akkor Paraoánu Aranka edzőként már azt taníthatja: igenis, egy nő is futballozhat profiként. Ô már csak tudja.