A viszályok mindent szétrombolhatnak

Amióta 1997 nyarán visszatért a Bundesligába, még egy szezont sem várt ilyen rossz előjelekkel a Kaiserslautern. A "vörös ördögök” a naptári évben talán még nem is voltak az élet napos oldalán, a tavasszal lemaradtak az UEFA-kupáról, a belső viszályok napi gyakorisággal robbantak ki, az edzőkérdés pedig szinte le sem került a napirendről. Néhány hónappal ezelőtt Christoph Daum, Otto Rehhagel (dacára annak, hogy ő a görög kapitány) és Jürgen Röber nevét is rebesgették a ’lauterni kispad várományosai között, a vezérkar azonban kitartott a Reinhard Stumpf, Andreas Brehme kettős mellett. Legalábbis egy ideig… Mert a felkészülési időszak nem úgy sikerült, ahogyan azt eltervezték, a gyengébb eredmények vonzata a Brehme ellen polgárháborút kirobbantó Stumpf távozása lett.Most már kizárólag az 1990-es vb-döntő hőse felel a szakmai munkáért, a fogadóirodák szerint nem sokáig. Pedig a játékosállomány nem feltétlenül indokolja a pesszimizmust. A Klose, Lokvenc csatársor kifejezetten acélosnak tűnik – különösen a levegőben –, a Timm, Basler, Lincoln kiszolgáló személyzet sem a szuterénba való, de hát védekezni sem ártana. Az pedig az előző idényben kiderült: csak az nem megy át a hátsó alakzaton, aki nem akar. Az 53 kapott gólnál a tabella első nyolc helyezettje közül senki sem szedett össze többet, Georg Koch kapus a hárított lövések tekintetében még tízben sem volt, a védelem pedig gyermeteg hibákat vétett. Most sokan az FC Bruges-től elhappolt Lembitől várják a megváltást, de rá alighanem érvényes lesz az egy fecske és a nyár között összefüggést kereső közmondás.