A magyar csapat tagjai közül elsőként Vaszi Tünde érkezett meg az Európa-bajnokság színhelyére. A távolugrás országos csúcstartója (686) kedd délután repült Münchenbe, ahol már csak a kontinensviadalra összepontosít.
– Kimerítő volt az utolsó két hét – nyilatkozta Vaszi. – Ráadásul nemcsak elfáradtam, az országos bajnokságon meg is fáztam. Arra számítottam, hogy Debrecenben még utoljára egy jót versenyzek, de ehhez nem voltak meg a feltételek. Hideg volt, esett az eső és nagyon elhúzódott a verseny. – Ennek ellenére 660 centimétert teljesített.– Csakhogy országos csúcsot szerettem volna ugrani. Ha sikerül, már közelebb lennék a hét méterhez. Így viszont kicsit bizonytalan vagyok. A bajnokságon az eredményhirdetések gyakran megszakították a versenyünket, ezért a nyolcas döntő előtt ötvenpercenként került rám a sor. Idegőrlő volt, úgy éreztem, mintha az lenne a kérdés, kibírom-e.– Egy hete van arra, hogy feltöltődjön.– Ezért is utaztam már most. Remélem, napról napra frissebb leszek, és mire ugranom kell, "harapni” fogok. Azzal biztatgatom magam, hogy a tavalyi bajnokságon is esett az eső, akkor sem voltam elégedett, de utána a világbajnokságon országos csúccsal negyedik lettem. Az is igaz, hogy egy évvel ezelőtt nem voltam ilyen hosszan sérült.– Mégis az idén ugrott stabilabban.– Tény, hogy a teljesítményem még sohasem volt ilyen kiegyensúlyozott és jó, mint amilyen ebben az idényben. Nyár elején nagyok voltak a belépett ugrásaim is, mostanában a legtöbbször csak azért rontottam, mert a sérülés miatt nem mertem az ugrást tökéletesen végrehajtani. De olyan elszánt sem voltam soha, mint ebben az évben.– Mire számít Münchenben?– A kedvezőtlen utolsó hetek miatt nem tudom, mire számíthatok. Azt tudom, hogy mit szeretnék.– Mit?– Európa-bajnokságon negyedik már voltam, így természetes, hogy ezzel nem lennék elégedett, no és rosszabb helyezéssel sem. Ha a dobogóra állhatok, akkor boldogan és elégedetten jövök majd haza, ha nem, szomorú leszek. Természetesen a döntős helyezést sem szabad soha lebecsülni, de én egész évben annál jobbra készültem. Azzal biztatom magam, hogy amikor korábban döntőt tűztem ki célul magam elé, akkor nyolcadik lettem, amikor hatban akartam végezni, negyedik voltam. Most, remélem, az érem is összejön.