Kabát Péter menedzserei remekül dolgoznak. S ez még akkor is igaz, ha a korábbi Kispest- és Vasas-játékos eddig még nem szerződött sem az Arsenalhoz, sem a Barcelonához, sem pedig az Internazionaléhoz. Sebaj, talán egyszer annak is eljön az ideje. De addig sem kell panaszkodnia a korábbi gólkirálynak, hiszen ha az egyik klubnál nem tudnak neki fizetni, akkor máris viszik egy házzal vagy egy országgal odébb.
Már játszott korábban a török Göztepe Izmir együttesében, ahol pillanatok alatt közönségkedvenc lett, majd miután klubja nem tudta rendezni a vele szembeni adósságát, Szófiába, a Levszkihez igazolt.Itt jöhetne az a pillanat, amikor a hazai drukkerek legyintenek Kabátra, mondván, belőle sem lesz semmi.Csakhogy nekünk, magyaroknak aligha van jogunk és legfőképp okunk arra, hogy bármilyen futballkultúrájú nemzetre legyintgessünk. Nem kritizálhatjuk a bolgár bajnokságot, és főképpen nem a török pontvadászatot. Sőt nagyobb tisztelettel kell, hogy adózzunk Törökország válogatottja előtt, amely a bravúros vb-szerepléssel a háta mögött méltán nyerte el a nemzetközi futballélet szimpátiáját.De ne szaporítsuk a szót: Kabát Péter ismét Törökországba szerződött. Ezúttal az előző idény ötödik helyezett csapatához, a Denizlisporhoz, amellyel indulhat az UEFA-kupában is. A magyar válogatott csatára kedd délelőtt egy isztambuli szállodában írta alá egy plusz egyéves szerződését. Ezt követően hazatér, de még a héten csatlakozik ausztriai edzőtáborozáson részt vevő vadonatúj klubjához. Kabátot az isztambuli hotelban értük utol, és hangján érződött, tökéletesen elégedett helyzetével: "Szerettem a Göztepében játszani, és viszonylag gyorsan illeszkedtem be a török hétközna-pokba. Vonatkozik mindez a futballra és a civil életre egyaránt. Tulajdonképpen fájó szívvel jöttem el Izmirből, mert felejthetetlen élmény volt rendszeresen negyven-, ötven vagy akár hetvenezer néző előtt pályára lépni. Nem tartom kudarcnak, hogy játszottam Szófiában a Levszki csapatában, hiszen nem csak a bajnoki címet, de a kupát is elhódítottuk. Szófiából is távoznom kellett, mert a Levszkinél még arra is képesek voltak, hogy odahamisítsák a nevemet egy érvénytelen szerződésre. Menedzsereim biztattak, hogy találnak nekem újabb külföldi klubot, és be is tartották a szavukat. A Denizlispor, ha nem is Fenerbahce-, Galatasaray- vagy Besiktas-szintű klub, de azért helyi viszonylatban a nagycsapatok közé tartozik. Bizonyítja ezt a legutóbb megszerzett ötödik helye, no meg az, hogy indulhat az UEFA-kupában. A csapat most Ausztriában edzőtáborozik, és én legkésőbb csütörtökön már felhúzhatom magamra a Denizli zöld-fehér-fekete szerelését. Úgy gondolom, erős együttes játékosa lehetek.”