Jobb a selejtezőre gondolni

Hiába, a megszokás nagy úr. Pénteken reggel, a férfidöntő nyitószáma után, amikor megkaptuk a lövészet egyéni eredményét, vártuk a csapatlistát is. Aztán észbe kaptunk, hogy azt most nem kell keresnünk.
A világbajnoki cím sorsa ugyanis már két napja eldőlt, amikor a selejtezőből csak a magyar csapat jutott be teljes létszámban a fináléba. A többi válogatott eredményét pedig a rendezők nem adták ki, mivel nincs olyan számítógépes programjuk, amely jelölné a csapattagokat és az egyéni indulókat. A csapatverseny állását az érintettek számolgatták, akik harcban voltak a további helyezésekért. Furcsa érzés lehet úgy elkezdeni egy döntőt, hogy a két aranyéremből egy már elkelt.
A kívülállókban felmerülhet a kérdés: jó-e ez a rendszer, igazságos-e, nem veszi el a többiek kedvét ez a szabály?
– Minden válogatott előtt megvolt a lehetőség, hogy minden csapattagja bekerüljön a döntőbe – kezdte Vladimir Miller, a nemzetközi szövetség (UIPM) technikai bizottságának tagja, a vb technikai küldötte. – Az igazságtalanság fel sem merülhet. Hogy csak a magyaroknak sikerült teljes csapattal a fináléba jutniuk, ez a magyar öttusa erősségét jelzi. Az ily módon, vagyis már a selejtezőben bebiztosított győzelem értékét vitatni hozzá nem értést jelez. Más sportágakban is előfordul, hogy a tervezett "vége” előtt eldől, hogy ki a legjobb, mégsem nevezi senki értelmetlennek azt a versenyt. Volt, hogy Michael Schumacher már az idény felénél megnyerte a vb-címet, mégis lefutották a hátralévő futamokat, és azoknak is megvolt a tétje, izgalma. Schumacher is mondhatja: más is nyerhetett volna már az elején. Tudom, ez nem teljesen jó példa, de ahogy nem lehet összehasonlítani a sportágakat, nincs értelme azt vitatni, hogy melyik aranyérem az "igazi”. Az, amelyiket az utolsó pillanatban, Forma–1-nél az utolsó futamban nyernek meg, vagy amelyiket már korábban?
Hát igen… aki a mieinkhez hasonlóan "páholyból” akarja nézni a csapatversenyt, csinálja a fiúk után a selejtezőt.
Persze, azért így is volt bőven izgulni valónk, hiszen az egyéni érmekre mind a négy magyar, a tavalyi arany- és ezüstérmes Balogh Gábor és Horváth Viktor, valamint Fülep Sándor és az egyéni induló Sárfalvi Péter is esélyes volt. Az első számban remekeltek a fiúk, ám a szenzációs lövészet után a vívásban mintha átok ült volna rajtuk. Sárfalvi kivételével szenvedtek a páston. Hegedűs Ferenc vívóedző megfogalmazása szerint Balogh türelmetlenül vívott, nem dolgozta ki az akcióit. Fülep gyengén kezdett, csak a verseny második felétől produkált úgy, ahogy tud és tőle elvárható, de addigra már negatív volt a mérlege. Sárfalvi végre tudásának megfelelően szerepelt. A selejtező után fogadkozott, hogy feledteti akkori gyenge teljesítményét. Jó tusokat adott, végig küzdött, nagyon akart. Horváth Viktor teljesítményén érződött a sérülés miatti többhetes edzéskihagyás.

A medencében bármilyen gyors is valaki, nagyon nehéz visszahozni a páston elhullajtott pontokat, ott ugyanis egy siker 28 pontot ér. A mieink sem tudtak jelentősen előrelépni, Sárfalvi a 8., Balogh a 10. volt három szám után, a másik két fiú a 20. hely környékén tanyázott. Vezetett a litván Zadnieprovskis, akiről szinte mindenki kijelentette, hogy ha nem hibáz nagyot, 2000 után ismét aranyérmes lesz. Igen, a lovaglás következett, és ez a szám sokak életét megkeserítette. Balogh lova egy akadálynál kétszer is kitört, Horváth és Fülep is több akadályt vert, Sárfalvit ráadásul üldözte a balszerencse: a pálya felénél elszakadt a kengyelszíja, ezután hullottak az akadályok, csoda, hogy egyáltalán fenn maradt a nyeregben. A már említett Zadnieprovskis pedig az egyik kanyarban leesett a lóról, és után hiába lovagolt jól, már nem tudott alapidőn belül végigmenni a pályán.
A záró futásnak valamennyi versenyzőnk a mezőny közepén vágott neki, a legelőkelőbb helyen, a tizenötödiken Horváth. Hát, nem így képzeltük ezt a napot.
– A 97-es szófiai vb után most álltam újból közel az éremhez. Azért vagyok dühös, mert ott rossz lovat kaptam, most pedig, ha nincs a kengyelprobléma, az éremért futhatok – kesergett Sárfalvi.
A világbajnoki címet Sedleczky szerezte meg, és ezzel a cseh férfi öttusa az Eb-arany után – egy hónapja Capalini lett a kontinens legjobbja – a vb-aranyat is begyűjtötte. Mi pedig azzal vigasztalódtunk, hogy férficsapatunk megvédte aranyérmét. Csak egy kicsit szomorúra sikerült az ünnep, a csapatarany mellől hiányzik egy jó egyéni produkció, egy másik érem.
Magyar idő szerint szombaton kora este a női váltók is megkezdték szereplésüket, ebbe a versenyszámba 14 válogatott nevezett. A stafétában mód van egy friss versenyző bevetésére, és a hagyományos csapatverseny dobogósai éltek is ezzel a lehetőséggel. A világbajnok magyar trióból az egyéni arany- és ezüstérmes Simóka Bea és Vörös Zsuzsanna maradt, mellettük Máthé Vivien szerepelt Füri Csilla helyett. Ez az egység szintén dicsekedhet világbajnoki címmel, ugyanis 2000-ben Pesaróban lett aranyérmes. Az olaszok Foghettit Bertolira cserélték, míg az oroszok Muratova helyett Zaborovát indították.
A nyitó lövészetet a dél-koreaiak nyerték 270 körrel, ami 1144 pontot ért, a magyar trió 261 köre (1036 pont) a nyolcadik helyre volt jó. Sok következtetést nem szabad ebből levonni, már csak azért sem, mert nincsenek nagy különbségek a váltók között. Csapatunkból legjobban Vörös célzott (94), Simóka 85, Mathe 82 körig jutott. Ami biztató: az egy hónapja rendezett Eb-hez képest 12 körrel jobbat lőttek a lányok…