Tour De France: Nagy utazás (12)

"Csak a befutó után hallottunk a tragikus balesetről, a tévében láttuk, hogy egy kissrácot halálra gázolt egy reklámautó. Mindennap a verseny rajtja előtt egy órával útnak indul a karaván, a szponzorok reklámautói végigmennek a verseny teljes útvonalán, ezzel az út szélére csalogatják a tömeget, s egészen addig fenntartják az érdeklődést, amíg meg nem érkeznek a kerékpárosok. Nagyon szomorú, hogy ilyen baleset történt…A szerdai szakasz eleje nagyon gyors volt, az állandó szökési kísérletek miatt a mezőny az első órában ötvennégy kilométer per órás átlagsebességet produkált! Sajnos nekem nem sikerült meglógnom, hiába próbálkoztam, de az elején még nagyon figyeltek a sprinterek csapatai. Megy a harc Zabel és McEwen között a zöld trikóért, s ilyenkor minden egyes részhajrának óriási jelentősége van. Aztán ahogyan az ilyenkor már lenni szokott, az egyik szökés sikerrel járt, s hátul a karaván is megnyugodott.Ezen a napon már bukósisak nélkül versenyeztem. A profimezőnyben már nem kötelező a bukósisakot viselni, s a nagy meleg miatt így sokkal kényelmesebb tekerni. Másrészt úgy érzem, hogy a mezőny már nyugodtabb, mint az első héten volt, s így sokkal biztonságosabb lett a verseny is.Csütörtökön, az első hegyi szakaszon is bukósisak nélkül indulok, felfelé ugyanis nagyon melegünk lesz, én pedig az élmezőnnyel akarok tartani. Egy-egy ilyen szakaszon már csak az erő számít, más nem, ilyenkor már nincs lökdösődés, a bukásnak minimális a veszélye.Én is teli vagyok kérdésekkel, jó erőben vagyok, de fogalmam sincs, hogy ez mire lesz elég a hegyekben. Az összetett győzelemre pályázók folyamatosan támadni fognak, én pedig megpróbálok a lehető legtovább velük tartani…”