Akciódús verseny – olasz siker

Miközben a végső győzelemre is esélyesnek tartott menők egymásra figyeltek, az olasz Fausto Coppi Gazzera kerekese, Sandro Lattenero erejét remekül beosztva megnyerte a Westel-kupáért zajló első szakaszt, s ezzel magára ölthette a kék trikót.Az összetett elsőnek dukáló színes mez a szerda kora délutáni rajtnál még csapattársa, a szerda esti prológon győzedelmeskedő Arató Dávid mellén feszült, ám az már a 165 kilométeres nyitószakaszon kiderült, többen is pályáznak a címvédő skalpjára.A Szent István téri rajtot megelőzően Kocsis Imre Antal polgármester és Bor Sándor, a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket, s indította útjára a nemzetközi szövetség versenynaptárában is szereplő, 2.6-os kategóriájú viadalt. A rajtot követően még a Szekszárd vége tábláig sem ért a mezőny, amikor ketten –Baumgartner Tamás és az ukrán Andrij Grivko – úgy gondolták: lesz, ami lesz, ők belevágnak. A szökevények dolgát ugyan nehezítette a viharos szél és az el-eleredő eső, a bringások becsületére legyen mondva, 90 kilométeren keresztül tekertek az élen. Igaz ugyan, a főmezőny addig nem is igen törődött a két kerekessel, mindössze arra figyelt, hogy az újabb akciókat idejében szerelje. A Hőgyész központjában, az 52. kilométernél kijelölt első gyorsasági hajrát Grivko nyerte Baumgartner, Spasojevic és Ruzek előtt. Sajnos a remek formában lévő Madaras Zoltán idáig már nem jutott el: kerékpárjának váltója egy ütközés során letört, s tartalék gép hiányában az U23-as magyar bajnoknak idejekorán fel kellett adnia a viadalt.Az első gyorsasági hajrán "dobogós” három bringás az első hegyi hajrá pontjait is bezsebelte, s már közel négy és fél perccel járt üldözői előtt. A "kiránduló” tempót a jónevű Varvaruk unta meg elsőként, az ukrán a szökevények után vetette magát. Erre már a főmezőny is reagált, s magasabb sebességi fokozatba kapcsolt. Varvaruk Kisvejke után utolérte a harmadik helyen pedálozó Spasojevicet, féltávnál pedig az üldözők egy percre megközelítették az egyre inkább fáradni látszó Baumgartner, Grivko kettőst. Egy, az élen haladónál jóval acélosabbnak tűnő duó szakadt ki ekkor a bolyból: Steig Csaba és Remák Zoltán hatalmas tempóban falta a métereket, így nem volt meglepő, hogy a verseny századik kilométerénél már egy hatos boly haladt az élen. Nem sokáig. Az addig vezető kvartettből csak Varvaruk tudta felvenni a két korábbi nagydíjgyőztes által diktált tempót. A harmadik hegyi hajrát is beosztották egymás között, ettől kezdve azonban kénytelenek voltak menekülőre fogni. Az üldözőkből ugyanis ekkorra összeállt egy "ütős kis csapat”, amelyben ott pedálozott többek között a kék trikós Arató, valamint klubtársa, Lattenero, a kanizsaiak szlovák légiósa, Nagy Róbert, az ukrán ifivilágbajnok Kvascsuk, a tavalyi összetett második dubnicai Glajza és a ferencvárosiak országúti ezüstérmese, Garamszegi is. Az utolsó 20 kilométerhez érve elfogyott a szökevények előnye, Remák azonban nem azért hajtott több mint 50 kilométeren át, hogy most beálljon a sorba. A Fradi szlovákiai bringása faképnél hagyta az élbolyt, s az utolsó, negyedik hegyi hajrához közel félperces előnnyel érkezett. A hozzáértők mind azt mondták, ezzel már hazaér a szimpatikus bringás, aki tavaly ezen az etapon szinte ugyanekkora különbséggel verte a teljes mezőnyt. Az olasz Sandro Lattenero azonban másként gondolta. Üldözőbe vette Remákot, és Szekszárdra érkezve meg is előzte. A célig tartó utolsó, két kilométeres hegymenetet már egyedül kezdte meg, s a Fausto Coppi Gazzera bringása már nem is engedte ki kezéből a győzelmet, mellyel az összetettben is az élre ugrott. Remák az utolsó kilométereken visszaesett, így honfitársa, Glajza érkezett másodikként, míg a dobogó harmadik fokára a remekül hajrázó Arató állhatott fel.