Dolgozni az álprofizmus helyett

Fitos József mondja a magáét – és igaza van. Persze nemcsak beszél, hanem teszi is a dolgát, hétfőn például Kaposvárott tartott a Mézga-focisuli keretén belül bemutató edzést, amely után Horváth János, a helyi "Mézga-főnök” is elismerően beszélt a látottakról. De az egykori válogatott középpályás nemcsak itt, hanem Kispesten is bizonyította rátermettségét az edzői pályára, a Honvéd ifistákkal teletűzdelt juniorcsapatával aratott meglepő győzelmeket.
– Mi lesz a Honvéddal?
– Ha én azt tudnám – mondja Fitos József. – Féltem a klubot, és nem azért, mert magam is itt dolgozom, hiszen én egy fillért sem kapok a Kispesttől. Nem pénzért csinálom, számomra a futball nem megélhetés, hanem szenvedély. Nem tudom, látta-e, hogy a juniorcsapatunk több biztató eredményt ért el, pedig nálunk szinte csak ifisták alkották a gárdát. Kijelenthetem, a Kispestnek vannak tehetséges gyerekei, így a klubnak akár biztató is lehetne a jövője, ha…
– Ha, mondjuk, nem szűnne meg.
– Sajnos ez reális veszély. Testközelből figyeltem az eseményeket, és azt mondom, ne bántsa senki Koncz Lászlót és tulajdonostársait, hiszen nélkülük már régen nem lenne Honvéd. Tudomásul kell venni, ők eddig bírták idegileg, fizikailag és persze anyagilag. Már azért is köszönet jár nekik, hogy ennyi pénzt rászántak a klubra.
– Ebben igaza van, a tulajdonosokat tökéletesen magukra hagyták, ezt az új sportminiszter, Jánosi György is elismerte, sőt kijelentette, hogy az államnak igenis kötelessége a Kispest mellé állni, hiszen az elmúlt években afféle fekete báránynak számított a futball- és az állami vezetés szemében. Csakhogy a Honvéd-szurkolókat aligha hatja meg, ha a tulajdonosoknak elfogyott a pénzük, őket csak az érdekli, maradjon életben kedvenc csapatuk, és hogy újra kitehessék a Bozsik-stadion kerítésére a sok-sok piros-fekete transzparenst.
– Ebben nincs vita közöttünk, a Kispest egyszerűen nem szűnhet meg. Szerettem a Honvédban játszani, a mi időnkben még több ezren jártak a meccseinkre. Magam sem tudom elképzelni, hogy a jövőben ne legyen csapat a Bozsik-stadionban, éppen ezért itt, a nyilvánosság előtt tennék egy felajánlást: ha valaki életben tartja a klubot, én a saját pénzemből finanszírozom majd az utánpótlást, ha kell, beteszek jelentős összeget, csak legyen hol és miben edzeniük a kispesti srácoknak. Hangsúlyozom, kispesti srácokról van szó, mert igenis fontos a kötődés az egyesülethez, és akkor talán az önkormányzat is a magáénak érzi, és támogatja majd a kispesti futballklubot.
– Gondolja, hogy Kispesten saját erőből is lehetne első osztályú csapatot összerakni?
– Biztos vagyok benne. És mondok még valamit, amivel aligha leszek népszerű sokak szemében. Én megszüntetném ezt az álprofizmust, ami Magyarországon már évek óta divat. Nem akarok senkinek sem a pénztárcájában turkálni, magam is megdolgoztam azért, hogy mindenem meglegyen, de az biztos, hogy nem adnék ennyi pénzt egyetlen magyar futballistának sem. Menjenek dolgozni, legyenek bent a munkahelyükön öt-hat órát, aztán jöjjenek ki edzésre, és mutassák meg, hogy szeretik ezt a játékot. Soha nem felejtem el, egyszer játszottunk még a Honvéddal a dán Bröndby ellen, és megdöbbenve hallottam, hogy az ellenfél csapatában – ha jól emlékszem – mindössze három fizetett profi kerettag volt. Hát ezt kellene itthon is csinálni. Ha vannak olyan klubok, amelyek képesek eltartani a huszonkettes keret valamennyi tagját, az legyen az ő magánügyük, ám ha például Kispesten vagy valamelyik vidéki egyesületnél erre csak négy-öt játékosnak lenne lehetősége, akkor ezt el kellene fogadni. Ne féljen, lenne harc, akkor mindenki bizonyítani szeretne, csakhogy profiszerződést kapjon.
– De mi lesz akkor, ha valóban megszűnik a Honvéd? Akkor mihez kezd?
– Szeretnék edző lenni, mert érzek magamban erőt és tehetséget ehhez a szakmához. Ami pedig a Honvédot illeti, úgy gondolom, valóban csak a csoda mentheti meg. Most kellene előbukkanniuk azoknak az embereknek, akik eddig a Honvédból éltek. Jöjjenek, segítsenek, mert ha nem, akkor eltűnik és a múltba vész egy legendás egyesület. Különben mindenki láthatja, hogy nem csak Kispesten vannak komoly gondok a magyar futballban. Néztük a vébét, és újra szembesülnünk kellett azzal, hol tartunk. És ami a legmegdöbbentőbb, azok az emberek, akik ide juttatták a magyar labdarúgást, ma is meghatározó pozícióban vannak, pedig levonhatnák végre a konzekvenciákat. Ne is várjon senki változást, amíg bukott edzők újra és újra munkát kaphatnak, mert egy bizonyos körhöz tartoznak…