Két év múlva menne külföldre

Szűk egy hónap van még hátra a bajnokság nyitányáig – tehát még bármi megtörténhet – mindenesetre tény, hogy a tavasszal összeomlott, ám sokáig a legfőbb bajnokesélyesként emlegetett MTK Hungária egyelőre egyetlen játékossal, a Dunaferrtől visszatérő Molnár Zoltánnal erősített. A jobb oldalon védőt és középpályást is játszó huszonkilenc éves labdarúgó igazolása azonban akár jó ómen is lehet, mivel legutóbbi kék-fehér korszakában két bajnoki- és egy kupagyőzelem volt a mérleg a Hungária körúton.
– Jó érzésekkel készültem a visszatérésre, és miután megérkeztem az MTK-hoz, beigazolódtak a várakozásaim – mondta Molnár Zoltán. – Rengeteg embert ismerek a Hidegkuti-stadionban, a gyúrótól a vezetőkön át a portás néniig, azaz én már az első edzésen otthonosan éreztem magam, hiszen mindenki úgy fogadott, mintha az elmúlt években is itt futballoztam volna. És persze a szurkolók is szeretettel veregették meg a vállam a tréningek után.
– Márpedig ellenfélként nem volt éppen közönségkedvenc az MTK-pályán. A Dunaferr-rel legtöbbször gólokkal nyertek otthon és idegenben is a Hungária ellen, és ilyenkor a fanatikusabb MTK-szurkolóktól aztán kapott hideget-meleget…
– Ezzel csak a csapatuknak ártottak, mivel engem nemhogy visszavet, hanem egyenesen doppingol, ha a lelátóról szidnak. Gondolom, arra kíváncsi, hogy a szidalmazások miatt haragszom-e az MTK-táborra. Nos, nem, de miért is haragudnék, hiszen amikor szidtak, akkor nem az MTK játékosa, hanem ellenfél voltam, márpedig ez így van rendjén.
– Egy évvel ezelőtt is lehetett hallani pletykákat arról, hogy az MTK-val tárgyal. Mennyiben játszott szerepet idén a döntésében, hogy dunaújvárosi edzője, Egervári Sándor is visszatért a Hungária körútra?
– Tény, hogy tavaly is megkerestek a vezetők, és akkor végül nem fogadtam el az ajánlatukat. Kétségtelen, hogy mostani döntésemben legalább ötven százalékig benne volt, hogy azzal az edzővel folytathatom a közös munkát, akivel hat éve dolgozunk együtt, és immár másodszor váltunk közösen klubot.
– Mennyiben különböznek Egervári Sándor edzései a most zajló alapozás alatt a téli dunaújvárosi felkészüléstől?
– Az edzések hasonlóak, ám mivel a játékoskeretben más lehetőségek vannak, így a részletekben mégis különböznek. Egervári Sándor odafigyel külön-külön mindenkire, ezért a keret jelenlegi edzettségi állapotához igazítja a tréningeket. Úgy látom, hogy most még sokszor visszavesz a tempóból, de ez nem baj, hiszen még a felkészülés elején járunk. Nem akarok bántani senkit, hiszen a játékostársak hozzáállásával semmi probléma nincs, sőt a legtöbb játékost még vissza is kell fognia a mesternek, hogy a túlzott akarásban meg ne szakadjon.
– A mostani keretet össze lehet-e hasonlítani azzal, amelyet maga mögött hagyott akkor, amikor Dunaújvárosba igazolt?
– Nem, nem lehet. Abban az időszakban az MTK kiemelkedett a magyar mezőnyből, amit a magabiztosan megszerzett bajnoki cím és a kupagyőzelem jelzett. De úgy tudom, hogy még nem ért véget az erősítés, és valóban szükség van még két-három rutinos játékosra. Ezzel együtt tehetséges fiatalok is vannak a keretben, akiknek akár már ez az ősz is elhozhatja a nagy kiugrást.
– A tavaszi MTK védelmét nézve kijelenthető, hogy nem lesz könnyű feladata a védelem jobb oldalán.
– Ezt cseppet sem bánom, mert szeretem a kihívásokat. Akkor tudok jól futballozni, ha sok dolgom van. Unalmas, álmos meccsen sokkal nehezebb felpörögni. A MTK elleni meccsek, és a közvetítések alapján amúgy azt gondolom, hogy nem elsősorban a csapat védelmével voltak gondok. A vereségek után mindig a védőket veszik elő, pedig egy csapat együtt védekezik és együtt támad. Egyszóval, minden játékosnak egyformán része van a sikerekben és a kudarcokban.
– A nyári labdarúgó-világbajnokság is azt bizonyítja, hogy egyre inkább összemosódnak a posztok…
– Ezt vettem észre én is. Hihetetlenül nagy fejlődésen ment át a futball az elmúlt világbajnokság óta, és sajnos ez különösen nekünk, magyaroknak feltűnő. A világbajnokság alatt csak néhány meccsről maradtam le, de úgy érzem így is sokat tanultam. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a modern futballban egy szélső védőnek nem ér véget a dolga akkor, ha megszerezte a labdát és jó helyre passzolta. Ma már fel kell mennie a szélen, el kell kérnie a labdákat a társaktól, és a támadójátékból is ki kell vennie a részét. Persze, ez nem mehet a védekezés rovására, hiszen alapkövetelmény, hogy amikor az ellenfél támad, akkor a hátvéd ott legyen a helyén. A világbajnokságon is megfigyelhető volt, hogy azok a csapatok lehetnek sikeresek, akik nem csak középen erőltetik a támadást, hanem a felfutó védőkkel a szélről próbálják felbontani az ellenfél védelmét. Amúgy rengeteg gól született az így teremtett létszámelőnyös helyzetekből.
– A jobb oldali védők közül kinek a játéka nyerte el leginkább a tetszését?
– Nem szurkoltam egyik válogatottnak sem, sőt még kedvenc játékosom sincsen. Minden meccset úgy néztem, hogy a védőjátékosok helyezkedését és mozgását figyeltem. Arra viszont már nem fordítottam figyelmet, hogy aki egy-egy jó vagy rossz megoldást csinál, azt Roberto Carlosnak vagy mondjuk Sol Campbellnek hívják-e. Ez számomra ugyanis teljesen lényegtelen.
– Kétéves szerződést írt alá az MTK-hoz, amelynek lejártakor betölti a harmincegyedik életévét. Letett már arról, hogy külföldre szerződjön?
– Ellenkezőleg, éppen az szerepel a terveimben, hogy két év múlva csapok fel légiósnak. Biztos vagyok benne, hogy harmincegy évesen is képes leszek három-négy évig profi szinten futballozni. No, igaz, nem a Real Madrid, vagy a Manchester United szintjén, de mondjuk Cipruson talán bizonyítani tudok majd.
– Nos, a szakemberek szerint ha pár évvel ezelőtt került volna ki külföldre, akkor ennél többről is álmodhatott volna.
– Elhiheti, hogy nem rajtam múlott az ügy sikere. Sokkal inkább a szerencsének és egy jó menedzsernek köszönhető, hogy a külföldi szerződés összejön-e. Egy játékos képessége adott, mégis hatvan-hetven százalékban a menedzserén múlik, hogy sikerül-e jó feltételek mellett külföldre igazolnia.
– Ezek szerint az ön menedzsere nem jól végezte a feladatát?
– Olyannyira nem, hogy már nincs is menedzserem. Ráadásul amikor összejött volna egy ígéretes lehetőség, akkor meg rendszerint a Dunaferr srófolta olyan magasra az áramat, hogy a jelentkező inkább elállt a megvásárlásomtól. Maradtam itthon, játszom tovább, küzdök és megpróbálok bizonyítani…