A szerény kapitány nagy célja

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor nem kapunk második esélyt. A második szerelemre soha nem emlékszünk úgy, mint az elsőre, az első autónkhoz sokkal jobban ragaszkodunk, mint az azt követőkhöz, s nem mindegy az sem, hogy hova születünk. Egy angyalföldi gyereknek mást jelent a Tripolisz, mint a "kívülállóknak” (vagy inkább kívül élőknek), a ferencvárosi kölykök jobban érzik magukat a Haller téren, mint Miami Beachen, és egy ős-debreceni is inkább a Pálma Cukrászdából rendeli a tiramisut és a dobostortát, mintsem a Gerbaud-ból. Azaz, meglehet, kissé régimódi gondolkodásmód, de igenis léteznek lokálpatrióták, akiknek szűkebb hazájuk mindennél fontosabb.
Hozzájuk tartozik a bajnokcsapat kapitánya, Kocsárdi Gergely, aki Zalaegerszegen született, ott nőtt fel, ott lett belőle futballista, majd csapatkapitány,és aztán – aranyérmes az élvonalban. Türelmes volt, kitartott a ZTE mellett, pedig akár a fővárosba is költözhetett volna.
–Az elmúlt években voltak megkeresések, a legkomolyabb talán a Ferencvárosé volt –emlékezett a korábbi esztendőkre Kocsárdi Gergely. –Akkoriban azonban zavaros volt a helyzet a Fradi környékén, ráadásul mielőtt mehettem volna, vezetőségváltás történt és elhalt a szerződtetésem terve is. Ma már azt mondom, szerencsére…
–No, igen, bajnokcsapat tagjaként könnyen beszélhet… Ám gondolom, voltak olyan pillanatok az életében, amikor bánta, hogy nem mehetett Budapestre.
– Korábban soha nem került szóba Zalaegerszegen, hogy akár bajnokok is lehetünk, sőt, általában a kiesés ellen küzdöttünk. Ez bizony fájt és ilyenkor elgondolkoztam a pályafutásomon. Aztán az idei év mindenért kárpótolt, hiszen annak a csapatnak lehettem a kapitánya, amelyiknek mindig szurkoltam, és amelyik most bajnok lett. Elhiheti, számomra ez hatalmas elégtétel. Megrendítő volt, ahogy a Fradi elleni meccs utáni ünnepléskor tíz éve nem látott gyerekkori barátok veregették meg a vállamat, s köszönték meg a sikert.
–Nem mindennapi érzés lehetett ez, mint ahogy az sem, amikor csapatkapitányként magasba emelhette a bajnoki serleget. Ha már itt tartunk: ön nem tartozik a "sztárok” közé, mégis csapatkapitány lehet. Miért és miként?
– Tavaly nyáron, a bajnoki idény kezdete előtt volt egy szavazás, amelyet többek között én is támogattam, és célja a kapitány megválasztása volt. Ezen néhány vokssal legyőztem Urbán Flóriánt. Flóri egyébként azt mondta, ne is legyen választás, egyértelműen nekem jár a szalag, mert én vagyok itt a legrégebben.
–A futballisták vezetőjének csapaton belül fontos szerepe van, hiszen a vezetők és a társak között is kapcsolatot kell tartania. A szakvezetéssel milyen a viszonya?
–Nyolc év alatt Bozsik Péter a kilencedik edzőm, és bár korábban senkivel sem volt problémám, vele kimondottan jó a viszonyom. Alkalmazkodó típusnak tartom magam, de Bozsik Péterrel amúgy sem nehéz kijönni. Közvetlen, a fiatalabb korosztályhoz tartozik és volt futballistaként ismeri a játékosok lelkét, ráadásul hasonló a gondolkodásmódunk.
–Tavaly nyáron nagy kérdés lehetett, hogy a nevesebb futballisták és a kiegészítő játékosok miképpen fogadják majd el egymást. Az idő bebizonyította: jól.
–Lehet, hogy ez kívülről fontos kérdésnek tűnt, meg is értem ezt, de az öltözőben mindenki egyenlőnek számított. Soha nem volt olyan, hogy a –nevezzük így –sztárok bármilyen előnyt élveztek, de ezt ők nem is igényelték. Hogy a csapaton belül nem voltak komoly összezördülések, az két dolognak köszönhető: a labdarúgók emberi gondolkodásmódjának és mentalitásának, valamint a szakvezetés hozzáállásának, mert ők is mindig tudták, hogyan kell bánni a futballistákkal.
– Ezek szerint idilli a hangulat Zalaegerszegen, ami bíztató a Bajnokok Ligája előselejtezője előtt.
– Tisztában vagyunk azzal, hogy vannak még feladataink. És nem csak arra gondolok, hogy jövőre esetleg ismét bajnokságot ünnepeljünk… Számunkra nagy jelentősége van a Szuper Kupának is, de az igazi siker a BL-be jutás lenne. Hogy mást ne mondjak, eljuthatunk olyan stadionokba, amelyeket egyelőre csak tévében láthatunk.
–Erre, az előselejtező sorsolását ismerve, van is esély…
–Valóban, nehezen kaphattunk volna könyebb ellenfelet. Persze, ne feledjük, egy magyar együttesnek nagyon nehéz biztosan verhető ellenfelet kihúzni a kehelyből. Én az NK Zagreb mellett a szlovén Maribort vagy az osztrák GAK-ot tudtam volna elképzelni ellenfélnek, ezek a csapatok ugyanis közel egyenlő távolságra vannak Zalaegerszegtől. Ez fontos, mert a szurkolók adott esetben nem csak a hazai pályán segíthetnek minket.
–Látja, most megint a jövőről beszélgetünk, pedig a közelmúltban sporttörténelmet írtak…
– …és erre büszke is vagyok. Egerszegen eddig az a bajnokcsapat volt a kedvenc, amelyik ezerkilencszázhetvenegyben első alkalommal jutott fel az élvonalba. Azokat a futballistákat, akik akkor játszottak, hatalmas szeretet övezi. Most ránk büszke a város, és ez minden bizonnyal megmarad, elvégre új bajnokcsapata van Zalaegerszegnek.