Ez az ember csaknem történelmet írt Szenegállal. Minden esély megvolt rá, ám az utolsó banánhéjon elcsúszott, így aztán a történelmi tett helyett maradt mindössze annyi, hogy Bruno Metsu az egyik legrokonszenvesebb szövetségi kapitány volt ezen a világbajnokságon. Vállig érő haja eleve kölcsönzött neki némi extravaganciát, de visszafogottsága, józansága és szerénysége önmagában is kiváltotta volna a neki járó elismerést.
Afrika nem tekinthet vissza jelentős világbajnoki múltra. Bár már a második tornán, 1934-ben részt vett Egyiptom, a kontinens következő megjelenésére egészen 1970-ig kellett várni, amikor is Marokkó jutott el a legjobbak mezőnyébe. Egyikük sem játszott jelentős szerepet. Attól fogva mindegyik világbajnokságon képviseltette magát a fekete kontinens, és Kamerun 1990-ben el is ment egészen a nyolc közé, ott azonban hatalmas küzdelemben kikapott Angliától, és kiesett. Egészen múlt szombatig ez volt afrikai válogatottól a legjobb eredmény, és az újonc Szenegálon volt a sor, hogy valóban történelmet írva a négy közé kerüljön.
Bruno Metsu és tanítványai mostantól igazi példaképnek számítanak Szenegálban
Bruno Metsu és tanítványai mostantól igazi példaképnek számítanak Szenegálban
Nem sikerült, így Bruno Metsu csapata nem javított csúcsot, csupán beállította azt. A törökök elleni aranygólos vereséget követő pillanatokban a szenegáli játékosok szemlátomást nem hitték el azt, ami történt. A kapitány azonban bement hozzájuk, átölelte sorban mindannyiukat, és ők ezután kimentek a szurkolókhoz, hogy megköszönjék nekik a biztatást. "Én is megköszöntem nekik a játékukat, elmondtam, hogy büszke vagyok rájuk, és emlékeztettem őket, hogy nagyot alkottunk a kiesés ellenére is – nyilatkozta később Bruno Metsu. – A végén már olyan hangulat kerekedett a szurkolók szektora előtt, mintha mi nyertünk volna, de egyáltalán nem bántam. Tudom, valahol csalódottak a fiúk, de nem vallottak szégyent, sőt, csodálatosan szerepeltek, és inkább ezt érezzék, mert akkor még ennél is nagyobb eredményeket fognak elérni.”
A 48 éves Bruno Metsu másfél esztendeje irányítja a szenegáli válogatottat – ezt megelőzően rövid ideig Guinea szövetségi kapitányaként dolgozott –, és ilyen rövid idő alatt is hatalmas nép- szerűségre tett szert. A szurkolók imádják, a játékosok felnéznek rá, hisznek neki, és ennek köszönhető, hogy ötvözni tudták a játékosságot az európai taktikai fegyelemmel. Sokak szerint ez utóbbit túlzásba is vitték a negyeddöntőben, mert nem a szokásos szellemes támadójátékkal, hanem egy óvatosabb, már-már alibibe hajló taktikával futballoztak a törökök ellen. "Aki azt hiszi, hogy vigyázatlanul neki kellett volna rontanunk az ellenfélnek, az nem ismeri ezeknek a meccseknek a lélektanát – utasította vissza a vádakat. – A törökök remekül játszották be a labdákat a védelmünk mögé, ha jobban kinyílunk, már a rendes játékidőben simán kikapunk. Azt elismerem, hogy nem támadtunk nyíltan, de a tét olyan nagy volt, hogy nemigen vállalhattunk túl nagy kockázatot. A két csapat tudása között nincs különbség, nekik volt egy lehetőségük, amit kihasználtak, és ezen a napon mi bizonyultunk balszerencsésnek.”
A francia edző nagyszerűen érzi magát Afrikában. Vele is meg lehetnek elégedve, amit az bizonyít, hogy tavaly neki ítélték a földrész legjobb edzője címet, amelyet a világbajnoki szereplés után az idén ismét könnyen megkaphat. Arra is van bizonyíték, hogy hamar megbarátkozott az országgal és lakóival: márciusban megnősült, és szenegáli hölgyet vezetett az oltár elé. "Maradéktalanul meg vagyok elégedve a csapattal és annak minden játékosával – mondta. – Csodálatos közösséget alkottak, élmény volt minden együtt eltöltött perc. Erős válogatottak ellen arattak sikert, legyőzték a világbajnokot, nem kaptak ki Dániától és Uruguaytól, nyertek a svédek ellen, s csupán a kiszámíthatatlan hosszabbításban szenvedtek vereséget a negyeddöntőben a roppant erős törököktől. Ez elismerésre méltó teljesítmény. Ez a csapat most reményt és hitet adott Szenegálnak és egész Afrikának, megmutatta, hogy érdemes dolgozni, érdemes a labdarúgást fejleszteni, mert egyenrangú ellenfelei lehetünk a világ legjobbjainak is. Büszke vagyok, hogy ennek a kalandnak én is a részese lehettem.”