Már Peléhez hasonlítják

Rivaldo Vítor Borba Ferreira. Kevesen tudják, de ez a becsületes neve. Különleges ismertetőjele pedig az, hogy a világ egyik legjobb labdarúgója, és az egyetlen olyan játékosa a világbajnokságnak, aki csapata minden eddigi mérkőzésén gólt szerzett. Ráadásul nem is csúnyákat, önmagában már ezzel joggal pályázhatna a torna legjobbja címre, ráadásul végig egyenletesen kiváló teljesítményt is nyújt, nem csak egy-egy megvillanással vette ki részét a brazilok eddigi százszázalékos teljesítményéből. Egyetlen árnyék vetült csak szereplésére, az első, a törökök elleni csoportmérkőzés után a FIFA pénzbüntetéssel sújtotta színészkedés miatt – de ez csupán múló epizódja volt a világbajnokságnak.
Bármilyen furcsa, otthon, Brazíliában eddig nem volt egyértelmű a népszerűsége. Elsősorban azzal vádolták honfitársai, hogy nem látszik rajta a küzdeni akarás, nem képes vezéregyéniséggé válni, nos, Rivaldo ezekben a hetekben látványosan rágalmakká silányította ezeket a vádakat. Óriási akarattal harcol, látványosan futballozik, és ahogy már szó volt róla, ő a brazilok – egyik – leggólveszélyesebb játékosa. "Pályafutásom legnagyobb válságát négy éve éltem át, amikor elveszítettük Párizsban a világbajnoki döntőt – nyilatkozta. – Azóta sem tudom kiverni a fejemből azt a vesztes finálét, és már csak ezért is akarom, hogy most megnyerjük ezt a tornát. A csapat tagjainak többsége most van teljesítőképességének a csúcsán, közéjük tartozom én is, keményen meg is dolgoztunk eddig a sikerért, és hajlandóak vagyunk erre a továbbiakban is a cél érdekében. Nincs fontosabb az életemben, mint a most következő két meccs megnyerése.”
Rivaldo nem mindig állhatott az élet napos oldalán. Pernambuco államban, Recifében született, ott is nőtt fel, és tizenhat éves volt, amikor édesapját, Romildót egy közlekedési balesetben elvesztette. Attól fogva ő lett a család fenntartója, és istenadta tehetsége mellett ez a motiváció is vezérelte karrierje során. "Iszonyatos érzés volt, amikor megtudtam, hogy imádott édesapám meghalt – emlékezett vissza. – Már akkor futballista akartam lenni, és ez a tragédia megkeményített, hiszen óriási felelősség szakadt a nyakamba. Szerencsémre sikerült már fiatalon pénzt keresnem a futballal, és a szeretteim azóta sem szenvednek hiányt semmiben.”
A karrierje meredeken ívelt felfelé. Az 1993-as év már a nagy hírű Corinthiansban találta, ahol remekelt, és hamarosan a válogatottban is bemutatkozhatott. Ráadásul nem is akárhogyan, Brazília az ő góljával győzte le Mexikót. Egy év múlva szerződtette a Palmeiras, országos bajnok lett, majd 1996-ban átjött Európába a Deportivo La Coruna hívására. Újabb egy esztendő elteltével már Barcelonában találta magát a távozó Ronaldo helyén. A csúcsot 1999-ben érte el, amikor európai aranylabdát nyert és a világ legjobb játékosának is megválasztották, de ő mindezt odaadná a világbajnoki címért.
"Engem semmi más nem érdekel – mondta. – Nincs az az egyéni siker, amely felérne a válogatott végső győzelmével, hiszen azzal sok millió embernek okoznánk örömöt. Három éve boldoggá tettek a díjak, de nem szálltam el tőlük, mert pontosan tudtam, hogy a futballban mindig a csapat az első. Most is vannak olyan futballisták, akik rászolgáltak az elismerésre, az én jelöltem egyébként Raúl, de csak az a fontos, hogy mi együtt a válogatottban mit érünk el.”
Rivaldo a helyzeténél fogva csodálatos társakkal játszhat együtt, és például Ronaldo népszerűségével egészen mostanáig nem vetekedhetett, ezúttal viszont a szurkolók is maradéktalanul elégedettek vele, a brazil újságok a csapat legjobbjaként írnak róla, sőt, néhányuk már Pelével hasonlítja össze.
"Ez azért túlzás – utasította vissza a hízelgő jelzőket. – Pelé csak egy volt, hozzá nem lehet senkit sem hasonlítani. Ronaldo is csak egy van, ő is zseniális futballista, aki hatással van az egész csapatra. Ha neki jól megy, egész biztos a győzelem. Ám szerencsére a brazil futballnak nem ő az egyetlen kincse, itt van például Ronaldinho, akivel tökéletes párost alkotnak. Kár, hogy az elődöntőben ez a duó megbomlik, ám a döntőben újra egymás mellett játszanak majd.”
Igen, a döntő. Rivaldo nem is hajlandó feltételezni, hogy Brazília nem jut el a fináléba, bár pontosan tudja, hogy a törökök nem lesznek könnyű ellenfelek szerdán az elődöntőben. Ráadásul az is pikantériát kölcsönöz a találkozónak, hogy a csoportmérkőzések során a két csapat már találkozott egymással, és akkor a brazilok egy jogtalan tizenegyessel nyertek, nem sokkal később pedig Rivaldo ragyogó színészi alakítással kiprovokált még egy kiállítást a törököktől. Magyarán: a török játékosok és szurkolók körében aligha ő a legnépszerűbb futballista.
"Ez már a múlt, nem számít. Megbüntettek, az ügy ezzel lezárult, és én csak előre nézek. Nagyon meg kell majd dolgoznunk a sikerért a törökök ellen is, nagyon jó csapatot alkotnak, de muszáj legyőznünk őket. Muszáj, mert végre meg kell szabadulnom attól a rémálomtól, amely a négy évvel ezelőtti döntő óta kísért csaknem minden éjszaka.”